A próféták bizonysága
Amikor 12 éves voltam, bemutattam a misszionáriusokat a családomnak. Az utcán találkoztam velük, és nagyon barátságosak voltak velem. Segítettek az egyháznak a városomban felépíteni egy kápolnát Brazíliában, és meghívtak, hogy segítsek nekik, amit a szabadidőmben meg is tettem. Soha nem hallottam olyan fiatalemberekről, akik egy egyházi épület felépítésével akarták tölteni az idejüket.
Olyan mély benyomást gyakoroltak rám, hogy úgy döntöttem, bemutatom őket a szüleimnek, így meghívtuk őket az otthonunkba. A misszionáriusok letanították a családomnak az első beszélgetést. Soha sem dohányoztunk, így a családunk már így is betartotta a Bölcsesség szavának ezt a részét, és minden este tartottunk családi estet az otthonunkban. Nem hívtuk családi estnek, de gyakorlatilag azt tartottunk. Katolikusok voltunk, és rendszeresen jártunk istentiszteletre, úgyhogy az édesapám azt mondta nekik, hogy meg vagyunk elégedve a vallásunkkal.
A misszionáriusok elmentek, de írtak a családunkról a misszionáriusok területi naplójába, ami a misszionáriusok lakásában maradt, és feljegyezték benne, hogy úgy érzik, csatlakozni fogunk az egyházhoz.
Tanulás az örökkévaló családokról
Tíz évvel később egy másik városban éltem, amikor új misszionáriusok érkeztek arra a területre, ahol a családom lakott. Nem volt egyetlen érdeklődőjük sem, így elhatározták, hogy átnézik a területi naplót. Megtalálták a szüleim nevét, és úgy döntöttek, meglátogatják őket. A misszionáriusok elmondtak egy imát, mielőtt elindultak, és az Úr sugalmazással töltötte el őket. Annak ellenére, hogy édesapám nagyon hithű volt a vallásában, volt egy kérdése. Nem hitte el, hogy a felesége többé már nem lesz a felesége a halál után. Valóban úgy érezte, hogy a családi kötelékeknek a halál után is folytatódniuk kell. Megkérdezte erről a különböző egyházak lelkészeit, és mindannyian elmagyarázták neki, hogy „nem, a halál után a felesége olyan lesz, mintha a nővére lenne, a fia pedig olyan, mintha a fivére lenne”.
Amikor ezek a misszionáriusok bekopogtattak a szüleimhez, az édesapám nyitott ajtót, és elmondta nekik, hogy már korábban hallotta az üzenetüket, és nem szeretne többet hallani. A misszionáriusok azonban ezt mondták: „Van egy másik üzenetünk az ön számára. Tudta, hogy a családja örökre együtt lehet?” E szavak mély benyomást gyakoroltak rá. Az édesapám behívta őket, és kérte, hogy tanítsák őt. A Lélek által vezérelve a misszionáriusok beszéltek a családomnak az örökkévaló házasságról és az örök családokról. Ez után az evangéliumi bevezetés után a családom tovább találkozott a misszionáriusokkal, mígnem bizonyságot nyertek, és elhatározták, hogy megkeresztelkednek és konfirmálnak.
Bizonyságom elnyerése
Öt évvel később – addigra 27 éves voltam – egy időre visszatértem az apám otthonába. Az édesapám volt az egyházközségi misszióvezető, és a misszionárius nővérek éppen tanítottak valakit az otthonomban. Hallottam, amikor a Mormon könyvéről és Joseph Smithről tanítottak, és elhatároztam, hogy imádkozni fogok róla. Teljesen logikusnak tűnt, hogy ha Joseph Smith próféta, akkor a Mormon könyve igaz, és az egyház is igaz.
Aznap este elkezdtem olvasni Joseph Smith történetét, és olvastam a szent ligetben látott látomásáról. Akkor megálltam, és imádkoztam az Úrhoz. Az egész éjszakát ezzel töltöttem: elolvastam minden bekezdést, és imádkoztam róla. 14 órámba telt. Valami történt velem, amikor elkezdtem elmélkedni róla. Úgy tűnt, én is ott vagyok a ligetben Josephfel. Élénk és valós élmény volt. Úgy tűnt, én is látom a vele történteket. Amikor másnap reggel befejeztem az imádkozást, tudtam, hogy Joseph Smith próféta volt.
Azonnal megkerestem a misszionáriusokat. Délben, amikor a misszionárius nővérek hazamentek ebédelni, ott vártam rájuk, az ajtajuk előtt ülve. Megkértem őket, hogy tanítsák nekem a beszélgetéseket. Miután rövid időn belül letanították nekem mind a hét beszélgetést, megkeresztelkedtem, és az egyház tagjává konfirmáltak.
A próféta követése
Körülbelül egy hónappal azután, hogy csatlakoztam az egyházhoz, megismertem a feleségemet, Magarethet, és egy évvel később összeházasodtunk. Miközben randevúztunk, elmondtam neki, hogy mivel tudom, hogy Joseph Smith próféta volt, a próféták szavaira és tanításaira szeretném építeni a családunkat. Például, akkor éppen Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) volt a próféta, és ő azt tanácsolta az egyháztagoknak, hogy kerüljék el az adósságot. 29 évnyi házasság után a feleségem és én soha nem fizettünk egy fillér kamatot sem. Soha.
Azóta, hogy bizonyságot nyertem Joseph Smithről, az Első Elnökség és a tizenkét apostol minden egyes szavát figyelembe vettem, és a tanításaikat átültettem a gyakorlatba. Mivel tudom, hogy Joseph Smith próféta volt, soha nem volt nehéz számomra követni a Fivéreket. Bármit kérhetnek tőlem, megteszem, mert tudom, hogy ők próféták, látnokok és kinyilatkoztatók.
Ha dolgoztok azon, hogy bizonyságot nyerjetek a prófétákról, erősebbek lesztek. Ez a boldogság egyik kulcsa. Amikor meghallgatjátok a prófétákat, és azt teszitek, amit tanácsolnak nektek, boldogok lesztek, amiért engedelmeskedtek nekik.