Atyák felé fordult szívek a templomok földjén
Amikor az egyháztagok vagy a misszionáriusok a keresztelőjükről beszéltek Li Chiun-tsan-nak, aki éppen a saját keresztelőjére készült 1971-ben, erőteljes, eleven élményekről számoltak be. Ezért Li testvér nem arra számított, hogy ilyen nyomasztó gyengeséget fog érezni, miután kijött a keresztelővízből. Kétségtelenül szokatlan élmény volt.
A tajvani Taipeiben megkeresztelt és konfirmált 17 éves Li testvér már évekkel korábban elfogadta a kereszténységet, ám nem találta meg azt a békét, amit keresett, mindaddig, míg a Mormon könyve meg nem érintette a szívét.
„Nagyon erősen éreztem a Lelket – mondta. – A Szentlélek tudatta velem, hogy ez az igaz egyház.”
Így hát nem értette, miért érezte magát olyan gyengének most, hogy egyháztag lett, és azért imádkozott, hogy rájöjjön, miért vesztette el hirtelen az erejét. A váratlan válasz megváltoztatta az életét.
„Erőre kapok, amint felkutatom az őseimet, és elvégzem értük a templomi munkát” – emlékszik vissza a Lélek sugalmazására.
Li testvér, a Taiwan Chung Hsing Cövek Hu Wei Egyházközségének tagja, az elmúlt több mint 35 évet a családtörténeti és templomi munkának szentelte. Ő és a felesége, Li-hsueh, közel 5000 évre visszamenőleg visszavezették a családi vonalukat, egészen a Sárga Császárig, akiről azt mondják, ő valamennyi han kínai őse. Több mint 100 000 nevet adtak be a templomba.
„A családtörténeti munka néha megerőltető tud lenni – mondja Li testvér. – Ám a vágy, hogy megáldjuk az őseinket, bőségesen megtérül.”
A tajvani utolsó napi szentek élményei bizonyságot tesznek azokról az áldásokról, melyek a családtörténeti és templomi munka szorosan egybefont kötelezettségeinek való elégtételből származnak.
Templomok földje
Tajvan számos különböző templom földje, egy olyan föld, ahol az ősök tisztelete egy hosszú, rendkívüli történelem része. Számos család rendelkezik olyan feljegyzésekkel, melyek sok nemzedékre visszavezetik a pátriárkai vonalukat. Számtalan tradicionális templom és szentély szolgál az emberek számára olyan helyül, ahol hiedelmeik szerint kapcsolatba léphetnek az őseikkel. E gondosan megmunkált, néha több száz éves épületek a nyüzsgő Tajpej szinte minden utcájából kikandikálnak, és úgy tűnik, a csendes vidéki táj buja növényvilágából törnek elő.
„Népünk hagyományos hiedelmei nagy hangsúlyt fektetnek az ősökre – mondja Li testvér. – A szívünk atyáink felé történő fordítása a kultúránk része.”
Míg a legtöbb ember arra használja e tradicionális templomokat, hogy áldásokat kérjen az őseitől, van egy másik templom Tajvanban, amelyben az emberek áldásokat hoznak az őseikre a visszaállított evangélium szertartásain keresztül.
Amióta 1984-ben felszentelték, a Tajvan Tajpej templom lehetőséget nyújt az egyház tagjainak arra, hogy áldásokat nyerjenek maguk számára, és azáltal, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy megáldják elhunyt őseiket, örökkévaló értelmet adott a családtörténeti feljegyzéseiknek is.
Különleges kapcsolat
A Li családhoz hasonlóan a Wu család is visszavezette a leszármazási ágát a császárig. Ennek során felfedezték, hogy a Wu gyermekek a császárt követő 150. nemzedék tagjai. A történet felkeltette a média figyelmét, és 2005-ben, az akkor 19 éves Wilford Wu-t választották ki arra, hogy a tajvani fiatalokat képviselje a Sárga Császár sírjánál évente megrendezett hagyományos ünnepségen.
A Wu család számára, akik a Tajvan Tajpej Dél Cövek Ching Hsin Egyházközségének tagjai, a családtörténeti munka a család erőfeszítésével készült el. Wu Chi-Li testvér, valamint felesége, Shirley, végezték a kutatás legnagyobb részét, míg Wilford és nővére, Camilla, segítettek összerendezni azokat, és több mint 3000 ősükért végeztek el templomi szertartást.
A közös munka segített közelebb hozni egymáshoz a Wu családot. Továbbá, mondják, segített nekik különleges kapcsolatot érezniük az őseikkel.
„A szüleimért elvégzett munka olyan boldogságot hozott nekem a mennyből, amilyet soha nem éreztem azelőtt – mondja Wu nőtestvér. – Hatalmas vágyat érzek arra, hogy örökre együtt lehessek az őseimmel. Imádkozom, hogy felkészültek legyenek rá.”
Rengeteg segítség
Nem volt egyszerű 150 nemzedéket összekötni. Sok más emberhez hasonlóan, akik őseik felkutatásán munkálkodtak, a Wu család is elismeri, hogy volt segítségük.
26 nemzedék felkutatása után elakadtak.
„Szinte már csak egy becenév volt minden, amit tudtunk” – mondja Wu nőtestvér.
A kínai újév utolsó napján Wu nőtestvér azt tervezte, hogy a templomi szolgálata után részt vesz egy ünnepségen. Amikor azonban egy vele együtt szolgáló barátja megemlítette, hogy benéz a templom területén lévő családtörténeti központba, Wu nőtestvér azt a sugalmazást érezte, hogy menjen vele.
Belenézett egy könyvbe, amely olyan vezetéknevű emberekről tartalmazott információt, melyet azon ősük is viselt, akit a család nem talált. Amikor felnyitotta a könyvet, pont annál az oldalnál nyílt ki, amely az adott ősről tartalmazott információkat. Azzal az információval más vonalakhoz is hozzá tudtak kapcsolódni, ami sok nemzedékre vezetett még vissza.
„Nagyon különleges élmény volt ez számomra – mondja Wu nőtestvér. – Érzem, hogy az őseink alig várják, hogy elvégezzük értük a szertartásokat.”
Áldás a leszármazottak számára
Azon vágyuk, hogy részesüljenek a templom áldásaiban, Malakiás ígéretének (lásd Malakiás 4:6) egy másik szempontjával kapcsolatos élményhez vezette el Chiang Jung-feng-et és feleségét, Chun-mei-t, a Tajvan Hua Lien Kerület Chi An Gyülekezetéből. Amellett, hogy szívük atyáik felé fordult, szülőkként szívüket gyermekeik felé fordították.
Chiang testvér és Chiang nőtestvér a tajvani egyháztagok azon egyre növekvő csoportjához tartoznak, akiknek családjában három nemzedék van összepecsételve.
„Csodálatos dolog látni az unokáinkat az egyházba jönni – mondja Chiang testvér, akit nemrég mentettek fel a Tajvan Tajpej templom elnökségében betöltött első tanácsosi szolgálata alól. – A mi nagyszerű feladatunk az, hogy segítsünk nekik Krisztushoz jönni az evangélium szertartásain keresztül. Nem szakíthatjuk meg a láncot.”
A Li család hisz benne, hogy a templomi szertartások hatásai egy házaspárral kezdődnek.
„Jobb lett a házasságunk, miután összepecsételtek minket a templomban, bár már ezelőtt is az egyház normái szerint éltünk – mondja Li testvér. – Az összepecsételés megváltoztatja a kapcsolatotokat. Amikor az életed véget ér, mindent elveszítesz, amiért az életben dolgoztál: az autódat, a munkádat, a házadat, a pénzedet. A családodat azonban nem kell elveszítened.”
„Segít neked felismerni, mi örökkévaló, és mi nem – mondja Li nőtestvér. – Így minden erőddel a családodra összpontosítasz.”
És ennek meg is lettek a következményei.
„Amikor tudod, hogy örökkévaló család vagytok, jobban szereted a házastársadat és a gyermekeidet – mondja Li testvér. – Ennek eredményeként az otthonunk is szívélyesebb. Sokkal jobban érezzük magunkat benne. Jelen van a Lélek.”
Minden áldás betetőzése
E tajvani családok azt mondják, hogy a családtörténeti és a templomi munka megáldotta a családjukat ebben az életben, és vigaszt találnak az örökkévalóságra ígért áldásokban.
„Míg a templomban dolgoztunk, fokozatos változást tapasztaltunk az életünkben – mondja Chiang testvér, aki a feleségével együtt 16 nemzedékért végezte el a munkát a családjában. – Bizonyos megújulást tapasztaltunk az evangéliumban.”
Chiang testvér szintén hiszi, hogy sátán befolyása csökken azok életében, akik részt vesznek a templomi munkában. „A templom látogatása áhítatot hoz a szívünkbe – mondja Chiang testvér. – Megfeledkezünk a világi dolgokról.”
Wu testvér egyetért: „Ha megtanuljuk hazavinni magunkkal azt a lelkiséget és boldogságot, amit ott találunk, akkor az segíteni fog a családunknak legyőzni a világi dolgok vonzását, és közelebb kerülni Istenhez.”
E családok hiszik, hogy a templomi szertartások elnyerése, valamint azok elvégzése azon emberekért, akiknek nem részesültek bennük ebben az életben, elengedhetetlen az örökkévaló célok eléréséhez.
Gordon B. Hinckley elnök ezt tanította: „A templomi szertartások az egyház által nyújtott valamennyi áldás betetőzésévé válnak.”1
„Egyháztagságunk végső célja, hogy örökkévaló családként visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz – mondja Chiang testvér. – Ehhez muszáj részesülnünk a templomban elérhető összes elengedhetetlen szertartásban.”
A szeretet megnyilvánulása
A missziója során Camilla Wu megtanulta, milyen fontos minden egyes lélek Isten számára. Camilla érezte a Szabadító szeretetét kiáradni mindazokra, akiket szerencséje volt tanítani.
„Amikor hazajöttem, és belemerültem a családtörténeti munkába – mondja –, rájöttem, hogy csakolyan nagyszerű hatással lehetek a lelkek szabadulására azáltal, hogy családtörténeti és templomi munkát végzek.”
A Wu család úgy érzi, a templom Mennyei Atyánk, gyermekei iránt érzett szeretetének legnagyszerűbb megnyilvánulása, azáltal, amit az nyújt a számukra.
Camilla fivére, Wilford, hozzátette: „Számomra a templom Isten, gyermekei iránt érzett szeretetét jelenti.”