Meglátni a kapcsolatot
Chen Yang Su-yuan 1981-ban veszítette el a látását, amikor komplikációk léptek fel nála egy szürkehályog-műtétet követően. Látásának elvesztése azonban segített neki megtalálni az evangéliumot, és végül segített neki meglátni a templomi és családtörténeti munka jelentőségét.
Mivel nem sokkal azelőtt vakult meg, Chen nőtestvér nem vette észre, hogy a két hölgy, akik az ajtójában egy pohár vizet kérnek tőle, misszionáriusok. Az, hogy behívta őket, teljesen megváltoztatta az életét.
„A legtöbb ember hasznavehetetlennek tartott, mert vak vagyok – mondja Chen nőtestvér. – Isten azonban nem ezt akarta velem közölni. Misszionáriusokat küldött hozzám, miután elvesztettem a látásomat, hogy megtanítsák nekem, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és hogy Ő nagy árat fizetett értünk. A Jézus által fizetett váltságdíj megtanította nekem, milyen értékes vagyok. Felbecsülhetetlen az értékem.”
Azóta Chen nőtestvér számos elhívásban szolgált a Tajvan Tao Yuan Cövek Chunk Li 1. számú Egyházközségében, s emellett 1992 óta szolgál a templomban.
A látásának elvesztése azonban nem az egyetlen megpróbáltatás, amivel Chen nőtestvérnek szembe kellett néznie. 1987-ben majdnem életét vesztette, amikor egy hatalmas cisztát találtak a testében, s ami az egyik bordájának az eltávolítását követelte. Túlélte a műtétet, de az orvosi számlák minden megtakarított pénzét felemésztették. Elgondolkozott, hogy vajon Isten miért nem szólította őt magához.
Azt mondta, a válasz így hangzott: „Még sok tennivalód van.”
Nem sokkal később érezte a családtörténeti munka hívó szavát.
„Azon tűnődtem, hogyan fogok genealógiát végezni, ha nem látok – mondja. – Az érzés azonban csak nem múlt el.”
Egy kedves barát segítségével 22 nemzedéket kutatott fel a fő családi vonalán, és minden nőért ő maga végezte el az összes szertartást. Jelenleg a többi családi ágon dolgozik. Mindeközben megtanulta értékelni a templomi munka és a családtörténet közötti elválaszthatatlan kapcsolatot.
„Számos szertartásban részesülünk a templomban, és azok mind fontosak – mondja Chen nőtestvér. – De muszáj kutatnunk a családtörténetünket. Nem tudjuk megadni e szertartásokat az őseinknek, ha nem végzünk genealógiát.”
„A családtörténeti és a templomi munka egy és ugyanaz a munka – mondta Dennis B. Neuenschwander elder a Hetvenektől. – A családtörténeti kutatásnak kellene a templomi szertartásra benyújtott nevek elsődleges forrásának lennie, a templomi szertartásoknak pedig a családtörténeti kutatás elsődleges okának.”1
Chen nőtestvér jelenleg egy új betegséggel, valamint egy kisebb szívroham utóhatásaival küzd. Húsz évvel azután, hogy először megkérdezte Istent, miért hagyja őt még mindig itt, ugyanezt a kérdést teszi fel neki ma is – és ugyanazt a választ kapja tőle. „Hát nem mondtam még neked? – érezte a feleletet. – Még több templomi munkát kell végezned.”
Így Chen nőtestvér továbbra is havonta egy hetet tölt a templomban.
„Ezek olyan dolgok, melyeket meg kell tennünk az őseinkért, mert ők nem tudják ezeket megtenni saját magukért – mondja. – Az én helyzetemben nem vagyok időkorlátok közé szorítva, mint mások, akik például dolgoznak. Most kell keményen dolgoznom, amíg képes vagyok rá.”