Hafen elder beszédet intéz a Család Kongresszushoz

Bruce C. Hafen elder a Hetvenek Kvórumából a világ különböző részeiből összegyűlt küldöttekhez intézett beszédet annak fontosságáról, hogy visszaállítsák hagyományos házasság jelentését. Szavai a 2007. május 11-13-a közötti Családok IV. Világkongresszusán hangzottak el, melyet a lengyelországi Varsóban tartottak meg.

A világ történelme folyamán egy „egyetemes szerelmi történet” vonul végig, amelyben egy fiú és egy lány összetalálkozik, egymásba szeretnek, majd összeházasodnak, mondta Hafen elder. A házasság köteléke nemcsak egyedül a párra van hatással, hanem a társadalom egészének hatalmas érdeke fűződik ezen kapcsolat sikeréhez.

„Ezért van az, hogy az esküvőt a vendégek és a barátok mindig is társadalmi eseményként ünnepelték – mondta Hafen elder. – A házasság a társadalmat összefogó szövetben mindig is a döntő jelentőségű csomót jelentette. Minden házasság hatással van a befolyás koncentrikus köreiben lévőkre, amelyek a pártól kiindulva kifelé fodrozódnak, a gyermekeiken keresztül a tágabb közösség felé…

A közösség nem azért vesz részt az esküvőkön, hogy magánügyekbe bekandikáljanak, hanem az egyes házasságok kimeneteléhez és udódjaihoz fűződő óriási érdekeltsége miatt. Összeházasodni azt jelenti, hogy az ember nyilvánosan elkötelezi magát a mellett, hogy személyes felelősséget vállal gyermekeiért és a közösségre gyakorolt azon hatásáért, amelyet az idő folyamán alkotunk” – magyarázta.

Ezek a társadalmi és személyes elvárások a házasságot az értékek egyik nemzedékről a másikra való átadásának az elsődleges eszközévé teszik, mondta. A társadalom hosszútávú stabilitásának eme döntő jelentőségű forrása mégis hanyatlófélben van.

Az európaiak 80 százaléka és az amerikaiak 46 százaléka egyetért azzal, hogy elfogadható egy pár számára a házasodási szándék nélküli együttélés, mondta Hafen elder. Csak Skandináviában az elsőszülött gyermekek 82 százaléka házasságon kívül születik annak ellenére, hogy rengeteg tanulmány, mutat rá azokra a pszichés és más kockázatokra, amelyekkel az élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekei szembenéznek. Súlyos társadalmi következményekkel járnak az ilyenfajta irányzatok.

Ezenkívül az Egyesült Államokban – amely ma a világ válásra leghajlamosabb országa – 1960 óta a válási arány több mint a kétszeresére nőtt, ami azt jelenti, hogy a most kötött házasságok fele válással végződik. Ez a szám még magasabb lenne, ha belevennék az együttélő párok szakításait is, akiknek száma az Egyesült Államokban 1960 óta 760 százalékkal megnőtt.

„Ezekben a statisztikákban egy házasságellenes forradalom erejét láthatjuk, ami megmutatkozik az ugrásszerűen megnövekedett házasságon kívüli születésekben, az együttélésekben és a válásokban – mondta Hafen elder. – Az elmúlt 40 évben sokan… többé nem hisznek abban, hogy a házasság egy nyilvános, hosszútávú társadalmi intézmény… A modern társadalom »elvesztette [az egyetemes szerelmi történet] cselekményét«.”

A hagyományos házasság hanyatlása az 1960-as évek polgári jogok mozgalma során kezdődött. Változásoknak kellett bekövetkeznie Amerika faji és a nemeken alapuló megkülönböztetéseiben, mondta Hafen elder. Néhány szélsőséges azonban sokkal messzebbre ment, és kétségbe vonta azokat a törvényeket és szokásokat, amelyek a családi kapcsolatokat támogatták. Amint lendületet vett a „felszabadító” mozgalom, a bírák helyet adtak a felnőtt szabadság igényeinek, kijátszva ezzel a gyermekek legfőbb érdekeit.

„Egyszer láttam egy kisfiút, aki egyedül volt. Elveszettnek és ijedtnek tűnt – mondta Hafen elder. – Bő pólót viselt, amelyen a »Hagyjál békén« jelmondat állt. Ő […] szemlélteti annak az engedménynek az iróniáját, miszerint a felelőtlen felnőttek magukra hagyhatják a gyermekeket azon »jogukkal, hogy békén hagyják őket« az [őszerintük] családi kötelékek miatt elnyomott társadalom minden rabjának felszabadítása nevében.”

Kutatások arra is rámutatnak, hogy a zaklatott fiatalság közös vonása az, hogy hiányoznak a házas szülők, valamint hogy a házasságban élő párokhoz képest az élettársi kapcsolatban élő párok nagyobb valószínűséggel tapasztalnak depressziót, alkohol- és drogproblémákat, hűtlenséget, alacsonyabb jövedelmet és boldogtalanságot, valamint kétszer-háromszor nagyobb arányban élik át a fizikai erőszakot, magyarázta Hafen elder.

Hafen elder az azonosnemű házasság súlyos témájáról is beszélt. Tizenöt évvel ezelőtt még egy ország sem vette az azonosnemű házasságot olyan komolyan, mint ma. A jogi vélemények a személyi szabadság és a magánélet fogalmaira és nem a házasság társadalmi értékére alapozva támogatják az azonosnemű házasságokat.

„A homoszexuális házasság kapcsán egy határozott kérdés merül fel: a házasság csupán egy felnőtt döntés érvényesülése legyen, vagy egy olyan intézmény, amely közcélúan a gyermekek, a társadalom, valamint a pár érdekeit mozdítja előre?” – mondta Hafen elder.

Hafen elder azzal zárta, hogy összefoglalta azt a négy fő társadalmi „javat”, amelyeket a hagyományos házasság biztosít: először is a gyermekek szükségletei és jogai sikeresen kielégíttetnek; másodszor, polgári erényeket tanít, és ad át a következő nemzedéknek; harmadszor, a szülők határozzák meg, hogy a gyermekeknek milyen értékeket kellene megtanulniuk; és negyedszer, a személyes kapcsolatokban teljesülhetnek a legtartósabb elvárások.

„A házasodáshoz való hajlandóságom a gyermekvállalási hajlandóságomhoz hasonlóan azt üzeni a családomnak és a társadalomnak, hogy hosszútávra fektetek be ezekbe a kapcsolatokba – mondta Hafen elder. – Így a feleségem és a gyermekeim maguk is belefektethetnek anélkül, hogy azon töprengenének, hogy áldozathozatalaik megérik-e az erőfeszítéseket.”