Látogatótanítói üzenet
Önellátóvá válni
A következő szentírások és idézetek közül válaszd ki és tanítsd azokat, melyek áldást hoznak a látogatott nőtestvérekre. Szükség szerint taníthatsz másik tantételt is. Tégy bizonyságot a tanról. Kérd meg őket, mondják el, mit éreztek és tanultak.
Mi is az önellátás?
„»Az önellátás azt jelenti, hogy minden áldásunkat, melyekben Mennyei Atyánk részesített, arra használjuk, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról, valamint megoldásokat találjunk a gondjainkra.« Mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy igyekezzünk elkerülni a problémákat, még mielőtt azok bekövetkeznek, és legyőzzük a kihívásokat, amikor azok felbukkannak…
Hogyan válunk önellátóvá? Azáltal, hogy elegendő tudásra, képzettségre és műveltségre teszünk szert; hogy bölcsen kezeljük a pénzt és az egyéb forrásainkat; hogy lelkileg erősek vagyunk, és felkészülünk a vészhelyzetekre és más eshetőségekre; valamint azáltal, hogy fenntartjuk fizikai, illetve szociális és érzelmi egészségünket”1
Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke
Evangéliumi felelősség
Ha előrelátó életmódot folytatunk, fejlesztve adományainkat és tehetségeinket, egyre önellátóbbá válunk. Az önellátáshoz szükség van arra, hogy felelősséget vállaljunk saját lelki és fizikai jólétünkért, és azok jólétéért is, akiket Mennyei Atyánk a gondjainkra bízott. Csak akkor tudjuk valóban követni a Szabadítót azáltal, hogy szolgálunk és megáldunk másokat, amikor önellátók vagyunk.
Fontos megérteni, hogy az önellátás egy bizonyos cél elérésének eszköze. Végső célunk az, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadító, és ezt a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatunk segíti elő. A szolgálatra való képességünk annak arányában növekszik, vagy épp csökken, hogy mennyire vagyunk önellátók.”2
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából
„Az önellátás munkánk eredménye, s ez adja minden más jóléti gyakorlatnak az alapját. Nélkülözhetetlen eleme lelki és fizikai jólétünknek. Marion G. Romney elnök [1897–1988] a következőket mondta ezzel kapcsolatban: »Dolgozzunk meg azért, amire szükségünk van! Legyünk önellátók és függetlenek! Semmilyen más tantétel által nem nyerhetünk szabadulást. A szabadulás egyéni dolog, így mind a fizikai, mind pedig a lelki dolgok terén magunknak kell kimunkálni a saját szabadulásunkat.« […]
Spencer W. Kimball [1895–1985] elnök pedig ezt tanította az önellátásról: »Az emberek társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai vagy gazdasági jólétéért elsősorban önmaguk a felelősek, aztán a családjuk, majd harmadsorban az egyház, amennyiben hithű egyháztagról van szó.«”3
Thomas S. Monson elnök