Fiatal felnőttek
A múltban hagyni azt, ami elmúlt
16 éves koromban egyáltalán nem jöttem ki az ikertestvéremmel. Mindenen veszekedtünk. Egy nap egy különösen kritikus és személyes támadást intézve ellenem az iskolában, porig alázott néhány barátunk előtt. Tettei és bántó szavai oly megsemmisítőn hatottak rám, hogy tizenéves lelkem nem tudta elviselni. A szüleink szembesítették a tettével, de még ekkor sem kért bocsánatot. Évekig cipeltem magammal a fájdalmat.
Még a misszióján volt, amikor megkaptam az én missziós elhívásomat. Ahogy készültem a templomba való belépésre, kezdtem megvizsgálni az életemet, hogy tudjam, mely területeken kell változtatnom ahhoz, hogy késznek érezhessem magam a templomra. Rájöttem, hogy bár csak ritkán jut eszembe mindaz, amit a testvérem tett, meg kell bocsátanom neki.
Soha nem sértett még meg úgy senki, mint a testvérem, ezért tudtam, hogy nem lesz könnyű megbocsátanom neki. Így hát segítségért imádkoztam Mennyei Atyánkhoz.
Az Ő segítségével döntöttem úgy, hogy rendszeresen írni fogok neki a missziója alatt. Be kell vallanom, egészen addig nem sok levelet kapott tőlem. Később küldtem neki egy csomagot is. Amikor misszióba mentem, a szüleinkkel együtt eljött a misszionáriusképző központba, és megölelt. Egy párszor még levelet is írt nekem. Tudom, hogy bár néha időbe telik, Mennyei Atyánk segítségével a múltban tudjuk hagyni azt, ami elmúlt.