Egy apró figyelmesség
Sohasem tudhatjuk, mire képes egy kis kedvesség. Egyik januárban, mikor a Nigériai Lagos Misszióban szolgáltam Akuréban, volt egy aprócska ajándékom, melyet szerettem volna odaadni valakinek. Eltűnődtem, hogy vajon kinek adhatnám, hogy kinek lenne leginkább a javára. Két egymást követő vasárnap is elvittem magammal az ajándékot az egyházba, de tanácstalan voltam.
A harmadik vasárnapon azonban azzal a gondolattal mentem az egyházba, hogy az egyik jó barátomnak adom majd oda. Ő nem jött aznap egyházba, de úgy éreztem, hogy valaki másnak szüksége lesz rá. Körbenézve a kápolnában megláttam egy fiút, akinek a szülei nem voltak egyháztagok. Olyan magányosnak tűnt. Az a benyomásom támadt, hogy neki kellene odaadnom az ajándékot. Mikor átnyújtottam, nagyon boldognak éreztem magam.
Ezután csodálatos dolog történt. Következő vasárnap az édesanyja eljött az egyházba, és megköszönte nekem az ajándékot. Így szólt: „Megígértem a fiamnak, hogy egy nap majd eljövök az egyházba. Ma azért jöttem, hogy kifejezzem a hálámat az ajándékért.” Így találkoztunk vele én és a társam, azóta pedig csatlakozott az egyházhoz. Ó, mennyire boldog volt az a fiú, hogy végre láthatta az édesanyját megkeresztelkedni!
Tudom, hogy akár apró eszközök által is nagyszerű dolgok születhetnek.