Mit tegyünk, amikor nem tudjuk, mit tegyünk?

Írta: Stanley G. Ellis elder

a Hetvenektől

Az Úr elvárja tőlünk, hogy a tökéletes tudás hiánya ellenére is tudakozódjunk, tanuljunk és cselekedjünk.

Miután Nefinek és fivéreinek már sokadjára sem sikerült megszerezni a rézlemezeket Lábántól, Nefi útnak indult, hogy végső kísérletet tegyen, „nem tudván előre a dolgokat, amiket ten[nie] kell” (1 Nefi 4:6).

Évszázadokon át sok más próféta is szembesült azzal a kihívással, hogy hitben kellett cselekednie. Ádámnak megparancsolták, hogy ajánljon fel áldozatokat, anélkül hogy tudta volna, miért kell ezt tennie (lásd Mózes 5:5–6). Ábrahám elhagyta szülővárosát, hogy egy új földre, öröksége földjére menjen, anélkül hogy tudta volna, hol találja (lásd Zsidók 11:8; Ábrahám 2:3, 6). Pál úgy utazott el Jeruzsálembe, hogy nem tudta, mi történik majd vele, mikor megérkezik (lásd Cselekedetek 20:22). Joseph Smith egy fás ligetben csendben térdre ereszkedett, mert nem tudta, melyik egyházhoz csatlakozzon (lásd Joseph Smith története 1:19).

Mi is találhatjuk magunkat olyan helyzetben, amikor annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit tegyünk, cselekednünk kell. Hálásak lehetünk, hogy a fenti tapasztalatok megmutatják, a bizonytalanság ellenére is előre haladhatunk.

Nefi arra biztatta fivéreit, hogy hithűen tartsák be az Úr parancsolatait (lásd 1 Nefi 4:1). Majd pedig hite szerint cselekedett. „Beosont… a városba és ment… előre, Lábán háza felé”, a Lélek által vezetve (lásd 1 Nefi 4:5–17). A Lélek nemcsak azt mondta el neki, mit kell tennie, hanem azt is, hogy miért fontos megtennie (lásd 1 Nefi 4:12–14).

Ádám „engedelmes volt az Úr parancsolatai iránt” (Mózes 5:5). Ábrahám hitben cselekedett, ezért az ígéret földjén lakhatott (lásd Zsidók 11:9). Pál úgy döntött, nem fél attól, hogy „fogság és nyomorúság” vár rá, hanem elvégzi „ a melyet vett… az Úr Jézustól” (Cselekedetek 20:23–24). Joseph Smith elmélkedett a szentírásokon, és elhatározta, hogy az utasítás szerint cselekszik, vagyis „Istentől kér…” (Joseph Smith története 1:13).

A cselekvés felelőssége

A szentírások figyelmeztetnek bennünket, hogy a tudás hiánya nem ment fel a cselekvés alól. Nefi „szerette… volna megtudni azokat a dolgokat, amiket aty[ja] látott”, ezért a szívében elgondolkodott rajtuk, és „elragad[ta] az Úr Lelke” (1 Nefi 11:1). Eközben Lámán és Lemuel idejüket azzal töltötték, hogy „egymással azon dolgok felől vitatkoztak, amiket [Lehi] beszélt nekik” (1 Nefi 15:2).

Az Úr elvárja tőlünk, hogy tudakozódjunk, tanuljunk és cselekedjünk – még akkor is, ha vannak dolgok, melyeket soha nem fogunk megtudni ebben az életben. Az egyik ilyen dolog az Ő második eljövetelének órája. Ezt mondta: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Máté 24:42). Épp e bizonytalanság miatt Wilford Woodruff elnök (1807–1898) azt tanácsolta az egyház tagjainak, hogy legyenek felkészültek, de biztosította őket arról is, hogy ő továbbra is ültet cseresznyefákat.¹

„Amikor érdemesen élsz, és döntésed megegyezik a Szabadító tanításaival, mikor eljön az idő, hogy cselekedned kell, haladj előre bizalommal” – mondta Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. Ha érzékeny vagy a Lélek késztetéseire – tette hozzá Scott elder –, „vagy megdermednek a gondolataid, ezzel jelezve, hogy helytelen a döntés, vagy pedig békességet, illetve égető érzést fogsz érezni a kebledben, amely megerősít abban, hogy a döntésed helyes [lásd T&Sz 9:8–9]. Amikor igazlelkű életet élsz, és belé vetett bizalommal cselekszel, Isten nem fogja megengedni, hogy túl sokat kelljen haladnod anélkül, hogy ne kapnál Tőle egy figyelmeztető benyomást, ha esetleg rossz döntést hoztál.”²

Tegyük próbára az Urat!

Volt két olyan meghatározó élményem is az életem során, mikor nem voltam biztos benne, hogy mit kellene tennem. Mindkettő jól illusztrálja, mennyire fontos engedelmeskedni a parancsolatoknak, és követni az élő prófétákat. A főiskolán elfogyott a pénzem, ezért kerestem egy részmunkaidős állást. Amikor megkaptam az első fizetésemet, nem tudtam, vajon kitart-e majd a következőig. Azután eszembe jutott az Úr ígérete a tizeddel kapcsolatban: „…ezzel próbáljatok meg engem, …ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10).

Úgy döntöttem, próbára teszem az Urat. Legelőször befizettem a tizedemet, Ő pedig megáldott, és sikerült túlélnem azt a hónapot. Mindeközben megtanultam bízni az ígéreteiben.

Évekkel később, mikor Ellis nőtestvérrel kisgyermekes szülők voltunk, és épp egy új pályára léptem, a munkáltatóm megváltoztatta az egészségbiztosítási szerződésemet. Így a régi június 1-jén megszűnt, az új pedig csak július 1-jén lépett érvénybe. Emiatt egy egész hónapon át biztosítás nélkül kellett volna maradnunk. Először nem tudtuk, mit tegyünk, aztán eszünkbe jutott N. Eldon elnök (1898–1982) egyik beszéde, melyben azt tanácsolta az egyház tagjainak, hogy mindig legyen egészségbiztosításuk.³

Tárgyaltam a céggel. Végül sikerült olyan szerződést kötnöm velük, amely egész júniusra is biztosított bennünket. Június 28-án legidősebb fiunk, Matt, leesett a szomszéd úszómedencéjének ugródeszkájáról, és a betonra zuhant. Koponyatörést és agyrázkódást szenvedett. Helikopterrel azonnal kórházba szállították, hogy szakorvosi ellátást kapjon. Csillagászati összegekbe került a kezelése, mely pénzügyileg teljesen tönkretett volna bennünket. Szerencsére az egészségbiztosítás fedezte a legtöbb kezelés költségét.

Mit tegyünk?

Mit tegyünk hát, amikor nem tudjuk, mit tegyünk? Elég, ha a prófétákhoz, a szentírásokhoz és a Szabadítóhoz fordulunk válaszokért. Ezek a felbecsülhetetlen források megtanítanak minket a következőkre:

Keressük a válaszokat tanulmányozás és ima által is.
Engedelmeskedjünk a parancsolatoknak.
Bízzunk az Úrban és az Ő ígéreteiben.
Kövessük a prófétát.
Hittel, félelem nélkül haladjunk előre.
Teljesítsük be küldetésünket.

És a lépések mindegyikében szívleljük meg Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma elnökének tanácsát: „Mindig, mindig kövessük a Lélek sugalmazásait!”⁴

Fényképes illusztráció: Matthew Reier

Ábrahám elhagyta szülővárosát, hogy egy új földre, öröksége földjére menjen, anélkül hogy tudta volna, hol találja. Hitben cselekedett, ezért az ígéret földjén lakhatott.

Elég, ha a prófétákhoz, a szentírásokhoz és a Szabadítóhoz fordulunk válaszokért.

Balra: Ábrahám elhagyja Háránt. Készítette: G. Bernard Benton. Jobb oldali illusztráció: Gregg Thorkelson