A bennem égő tűz
Eduardo azon a napon nyert bizonyságot a Mormon könyvéről és annak hatalmáról, amikor megtanult olvasni.
„Nagyapám gyakran mondogatta: »Ha lenni akarsz valaki, meg kell tanulnod olvasni« – mondja Eduardo Contreras. – Nagyapámnak igaza volt.”
Eduardo esetében azonban hosszú volt az olvasáshoz vezető út. Az argentínai Córdobában lakó özvegy édesanyja öt gyermekének egyikeként már nyolc évesen abbahagyta az iskolát, és dolgozni ment, hogy segítsen eltartani a családját.
„Nagyon szegények voltunk” – emlékszik vissza. Eduardo cipőt pucolt, téglát vetett, krumplit szedett, újságot árult és más munkákat vállalt, mígnem fiatalemberként teljes idejű munkát kapott a városi önkormányzatnál.
Teltek-múltak az évek, Eduardo megnősült, és saját családot alapított. Mire majdnem mind az öt gyermeke kirepült otthonról, még mindig nem tudott olvasni, és nem sok kilátása volt arra, hogy valaha is megtanuljon. Ez azon a napon változott meg, amikor elkergetett jó néhány helyi fiút, akik két utolsó napi szent misszionáriust zaklattak a háza előtt. Behívta a misszionáriusokat, és nem telt bele sok idő, feleségével, Maríával együtt meghallgatta a beszélgetéseket.
„Nehezen értettem, amit mondtak, mert nem nagyon beszéltek spanyolul – emlékszik vissza Eduardo –, de mutattak nekem egy füzetkét, amelyben képek voltak a Szabadítóról és Joseph Smith prófétáról a szent ligetben. Azt gondoltam, hogy a képek, amelyeket mutattak nekünk, és a dolgok, amiket tanítottak, csodálatosak.”
Hamarosan mások váltották fel a misszionáriusokat, és egyikük spanyol anyanyelvű volt. Eduardo és María szívét, akiknek pár évvel ezelőtt csecsemő korában meghalt egy kisleányuk, megérintette A családok örökkévalók című egyházi film. Legkisebb fiukkal, Osvaldóval együtt hamarosan megkeresztelkedtek.
Amikor Eduardo 1987-ben megkeresztelkedett, meg szerette volna erősíteni a bizonyságát azzal, hogy elolvassa a Mormon könyvét. „Hogy tanuljak meg olvasni?” – kérdezte a feleségétől. María azt mondta neki, hogy nézze meg a betűket, rakja őket össze az elméjében, próbálja meg kimondani a szavakat, majd kísérelje meg a hangos olvasást. Ha gyakorol, biztosította, végül meg fog tanulni olvasni.
Az akkor 45 éves Eduardo sok betű kiejtését ismerte, de azóta nem próbált meg olvasni, hogy majdnem négy évtizeddel azelőtt otthagyta az iskolát.
Égető érzés
Egy forró nyári napon, imával a szívében Eduardo leült a kertjében egy árnyékos helyre. „Ott – mondja – elhatároztam, hogy megpróbálom.”
María azt mondja, nem is képzelte volna azt, ami ezután történt. A konyhában dolgozott, és időnként hallotta, amint Eduardo megpróbálja kimondani a betűket és a szavakat. „Egyszer csak azt hallottam, hogy gyorsan beszél – mondja. – Odafigyeltem, és rájöttem, hogy olvas – folyékonyan! Alig telt el fél óra, és máris olvasott!”
Eduardo annyira elmerült a próbálkozásban, hogy észre sem vette, hogy olvas. Olvasás közben azonban, idézi fel, „éreztem, hogy tűz ég bennem”. Eduardo ijedten és meglepetten szólította a feleségét: „Mami, mi történik velem?”
„Ez az Úr Lelke – felelte María. – Folyékonyan olvasol!”
María az élményt felidézve azt mondja: „Olyan valami volt, amit soha nem tagadhatunk le.”
Eduardo hozzáteszi: „Azon a napon nyertem bizonyságot a Mormon könyvéről és annak hatalmáról, amikor megtanultam olvasni.”
Attól kezdve Eduardo mindennap reggel 4 órakor kelt, hogy munkába menet előtt olvassa a Mormon könyvét. Később elolvasta a Tan és a szövetségeket, amelyet a Biblia követett. Most már könyvtár ékesíti a Contreras otthont, ahol 1987 előtt még alig volt könyv.
Eduardo és María evangéliumi tudásának növekedésével együtt nőtt a bizonyságuk. Amikor Osvaldo fiuk 2001-ben közúti balesetben meghalt, bizonyságuk – amelyhez erős lelki élmények társultak az imák során és az Argentínai Buenos Aires templomban, ahol korábban egymáshoz pecsételték őket és Osvaldót – segített nekik veszteségük kezelésében.
„Lehet, hogy vannak olyan szülők, akik beleőrültek volna – mondja Eduardo –, de mi nyugalmat éreztünk, amely azt üzente: »A fiatok jól van«. Természetesen gyászoltunk. Jó fiú volt, és hiányzik nekünk. Ám egymáshoz pecsételtek minket a templomban, és tudjuk, hol van.”
Az írni-olvasni tudás világossága
Egyházközsége egyik tagjának segítségével Eduardo írni is megtanult. „Korábban – mondja – még a nevemet sem tudtam aláírni.”
Az írni-olvasni tudás világosságával Eduardo megértette nagyapja szavainak igazságát.
„Azért vagyuk itt a földön, hogy mindennap egy kicsit előrehaladjunk” – mondja. Azzal, hogy megtanult írni és olvasni, teszi hozzá, azt mutatja a gyermekeinek és az unokáinak, hogy soha nem késő tanulni, fejlődni és azzá válni, amit Isten elvár tőlünk. „Mivel tudok olvasni, mindennap tanulok valami újat” – mondja.
Ma Contreras testvér bármit el tud olvasni, amit akar, az újságokat is, amelyeket egykor írni-olvasni nem tudó gyermekként árult. Kedvenc könyvei a szentírások maradtak, különösen a Mormon könyve. Már nyolcszor elolvasta az elejétől a végéig.
„Számomra a Mormon könyve volt az ajtó – mondja, még mindig hálásan azért, ahogyan az írni-olvasni tudás és az evangélium megváltoztatta az életét. – A Mormon könyve volt a mindenem, és most is az. Minden alkalommal érzem a Lelket, amikor kinyitom, hogy olvassam.”
Eduardo Contreras számára, aki a fenti képen feleségével, Maríával látható, a Mormon könyve volt az írni-olvasni tudás felé vezető út kapuja. „Minden alkalommal érzem a Lelket, amikor kinyitom, hogy olvassam” – mondja.
Fényképezte: Michael R. Morris