Látogatótanítói üzenet
Ha nem kételkedünk
Tanulmányozd ezt az anyagot, és amikor helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.
Hit • Család • Segítség
A Mormon könyvében példamutató fiatal férfiakról olvasunk, akik rendkívül hősiesek, bátrak és erősek voltak. „Igen, igaz és józan emberek voltak, mert megtanították őket arra, hogy tartsák be Isten parancsolatait, és járjanak egyenes derékkal őelőtte” (Alma 53:21). Ezek a hithű fiatal férfiak elismeréssel adóztak az édesanyáiknak – akik példát mutattak nekik és tanították őket.
Hélamán harcosainak édesanyái olyan időkben éltek, amely hasonlít a miénkhez. Nehéz és veszélyes körülmények között, amikor fiatalokat szólítottak fel arra, hogy védjék meg fizikai és lelki szabadságukat. Ma olyan világban élünk, amikor „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Efézusbeliek 6:12).
A kihívásokkal teli időszakok erős szülőket követelnek, és olyan példamutató egyéneket, akik tanítják az igazságot, amit Hélamán harcosai tudtak: „…ha nem kételkednek, akkor Isten ki fogja szabadítani őket” (Alma 56:47). Ennek az igazságnak a tanítása és példázása ma éberséget igényel. Mégsem kell félnünk. Ha tudjuk, kik vagyunk, és tudjuk, ki Isten, továbbá szövetségeket kötöttünk vele, akkor – a harcosok ezen édesanyáihoz hasonlóan – mi is nagy hatással lehetünk másokra, jó irányban.
Nagy valószínűséggel Hélamán mind a 2060 harcosára hatással volt egy-egy édesanya. Ezek az édesanyák azonban nem egyedül cselekedtek. Más igazlelkű férfiakkal és nőkkel együtt ezek az édesanyák bizonyára egyesítették a hitüket és a példájukat, hogy megtanítsák a szövetségek erejét. Az adott kor fiataljai megértették a szövetséget, amelyet szüleik kötöttek, hogy nem vesznek részt harcban. És amikor ez lehetetlennek látszott, szerető Mennyei Atyánk lehetőséget teremtett ezen szülők számára arra, hogy betartsák a szövetségüket – és a szabadságukat is megőrizzék (lásd Alma 56:5–9). Nekünk is tiszteletben kell tartanunk a szövetségeinket, hogy gyermekeink és fiataljaink – saját gyermekeink és az egyházközségünkben, gyülekezetünkben, szomszédságunkban és közösségünkben lévő gyermekek – megértsék és támogassák a szövetségek betartását.
Ha tiszteletben tartjuk a szövetségeinket, akkor Mennyei Atyánk elkészítheti számunkra az utat. Pontosan a szövetségeink szerint kell élnünk. Lehetünk például pedánsak az imában, a szentírások tanulmányozásában, abban, hogy rendelkezünk érvényes templomi ajánlással, a visszafogott öltözködésben, a sabbat-nap betartásában. És ha így teszünk, akkor gyermekeink tudni fogják és kijelenthetik: „Mi nem kételkedünk abban, hogy anyáink tudták ezt” (Alma 56:48).
Az utolsó napi szent nők, akik felismerik, hogy erejük az Úr engeszteléséből ered, nem adják fel, amikor nehéz és csüggesztő idők járnak. Szövetségek megtartóiként jeleskedünk a gyermekek és a fiatalok támogatásában, táplálásában és megvédésében, hogy egy napon azt mondhassuk erről a felnövekvő nemzedékről: „még soha nem láttam ilyen nagy bátorságot, még az összes [ember]… között sem” (Alma 56:45).
Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke.
A szentírásokból
Fényképes illusztráció: Robert Casey