A Mormon könyve szólt hozzám
Gina Baird, USA, Utah
Amikor legkisebb gyermekünk, Amanda, kétéves lett, leukémiát állapítottak meg nála. Súlyos eset volt, és a rák a kemoterápia hatására sem húzódott vissza. Csontvelő-átültetésre volt szüksége.
Miközben férjem és két fiunk otthon volt Utahban, én Amandával maradtam egy másik államban szeptembertől január első feléig. Hiányzott nekünk, hogy nem ünnepeljük együtt a karácsonyt, de az utókezelések végeztével hazatértünk.
Amikor hazatérésünk után először kontrollvizsgálatra mentünk a kórházba, az orvosok újra leukémiás sejteket találtak Amanda vérében. Az átültetés kudarcot vallott. Ennek hírét hallva úgy éreztem magam, mint akit elgázolt a vonat. A családunk már eddig is sok aggodalmon, munkán, különváláson és nehéz időkön ment át. Most pedig így is, úgy is elveszítjük a kislányunkat.
Aznap délután két fiammal hazamentem. Megvártuk, míg férjem hazatér a munkából, mindenki elővette a saját Mormon könyvét, és olvasni kezdtünk. A 2 Nefi 9. fejezeténél jártunk. Olvasás közben nekem szóltak a következő szavak:
„[A]zért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy örvendezhessetek és örökre emeljétek fel a fejeteket, azon áldások miatt, amelyekkel az Úristen gyermekeiteket el fogja halmozni.
Mert tudom, hogy sokan közületek sokat kutattak, hogy tudjanak az eljövendő dolgokról, tehát tudom, tudjátok, hogy testünknek el kell sorvadnia és meg kell halnia; mégis majd testünkben látjuk meg Istent. […]
Mert amint a halál minden ember felett áthaladt, hogy betöltse a nagy Teremtő irgalmas tervét, ezért szükségképpen lennie kell egy feltámasztó hatalomnak…
Ó, mily nagy a mi Istenünk jósága, aki utat készít, hogy megszökjünk ennek a rettenetes szörnyetegnek a markából; igen, annak a szörnyetegnek, a halálnak [markából]…
És eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára; mert íme, minden ember fájdalmát elszenvedi, igen, minden [élő teremtmény] fájdalmát, a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét, akik Ádám családjához tartoznak.
És azért szenvedi el mindezt, hogy a feltámadás minden emberrel bekövetkezhessen, hogy minden ember előtte állhasson az ítélet nagy napján” (2 Nefi 9:3–4, 6, 10, 21–22).
Miközben e szavakat olvastam, a Szentlélek betöltötte a szobát. Éreztem, hogy Mennyei Atyám tudja, milyen híreket kaptam aznap. Úgy éreztem, hogy Jákób próféta több mint 2000 évvel korábban írt szavai nekem szóltak ezen a napon, és közvetlenül a Szabadítótól érkeztek. Tudta, milyen fájdalmat és szomorúságot éreztem, miután hallottam, hogy kisleányunk meg fog halni. És Ő ott volt, hogy megvigasztalja a családunkat, annak ígéretével, hogy Ő előkészítette az utat, és egy napon a feltámadás hatalma által „testünkben látjuk meg Istent”.
Amanda még közel egy évig élt, de soha nem felejtettem el azt a napot, amikor a Mormon könyve szavai akkor szóltak hozzám, amikor szükségem volt erre, és az Úr reményt és vigaszt adott nekem, és segített megértenem a tervét.