Próbára tettem Moróni ígéretét
Francesco Ferraresi, Olaszország, Lombardia
Néhány évvel ezelőtt egy barátom házában voltam, amikor találkoztam két jól öltözött fiatalemberrel, akik utolsó napi szent misszionáriusokként mutatkoztak be. Furcsálltam, hogy egészen Olaszországig eljöttek olyan emberek megtérítése céljából, akik már hisznek a Szabadítóban.
Később meghívtam őket az otthonomba. „Ha szeretnétek, meglátogathattok egy kulturális eszmecsere erejéig – mondtam. – De ne higgyétek, hogy vallást változtatok.”
Amikor másnap este találkoztunk, a misszionáriusok a Mormon könyvéről beszéltek. Furcsának találtam, hogy korábban nem hallottam róla. Visszahívtam őket, de a második látogatás után feleségem, Anna Maria úgy döntött, hogy bolondok, és a beszélgetéseink idejére mindig elment otthonról. A misszionáriusok nekem is kicsit szokatlannak tűntek, de kíváncsi voltam a mondanivalójukra, és továbbra is találkoztam velük.
Egyik este, amikor Anna Maria hazajött, hallotta, hogy az örökkévaló házasságról beszélgetünk. Ez nagyon érdekelte őt, és úgy döntött, hogy együtt újra elkezdjük a beszélgetéseket. A feleségem nagyon jól ismerte a szentírásokat, és mindig kérdések hosszú sorával várta őket. Az elderek néhányat azonnal megválaszoltak, néhány kérdés válaszaiért azonban haza kellett menniük és kutatniuk kellett. Hétről hétre mindig visszatértek a válaszokkal, és Anna Maria minden héten további kérdések sorával várta őket.
Nem sokkal a beszélgetések befejezése után Anna Maria azzal a kéréssel lepett meg, hogy engedélyezzem a keresztelését. Azt mondtam, semmi kifogásom nincs ellene, ha valóban megtért. 1995. március 5-én részt vettem a keresztelőjén, és csodálatos érzés volt ott lenni a szertartáson.
Továbbra is sokat olvastam az egyházról, a misszionáriusok pedig tovább bátorítottak. Végül úgy döntöttem, próbára teszem Moróni ígéretét (lásd Moróni 10:4–5). Tudni szerettem volna, vajon Istentől való-e a Mormon könyve, vagy csak egy jó regény.
1995 júniusának egyik napján, amikor egyedül voltam otthon, letérdeltem az ágyam végében, és azt kérdeztem Mennyei Atyámtól: „Vajon igaz a Mormon könyve, és ha igen, akkor mikor keresztelkedjek meg?” Hirtelen világosan kivehető hangot éreztem a szívemben és az elmémben, amely így szólt: „A Mormon könyve igaz.” Ezután egyértelmű benyomást kaptam azt illetően, hogy mikor keresztelkedjek meg. Egy héttel később újra imádkoztam, és ugyanazt a választ kaptam. Szívemet majd szétvetette az öröm. Ekkor már tudtam, hogy Isten szólt hozzám: a Mormon könyve Istentől ihletett, Joseph Smith pedig igaz próféta volt.
Végül 1995. szeptember 17-én beléptem a keresztelővízbe, másfél évvel azután, hogy találkozni kezdtem a misszionáriusokkal. Hamarosan leányunk, Aba Chiara is érdeklődni kezdett az egyház iránt, és megkeresztelkedett. 1997 januárjában családunkat egymáshoz pecsételték a Svájci Bern templomban.
Tudjuk, hogy ez az igaz egyház, amelyet Jézus Krisztus irányít egy prófétán és a papságon keresztül. Hálásak vagyunk az Úrnak a szeretetéért, evangéliumi ismereteinkért, és azért, hogy a misszionáriusokhoz vezetett minket.