A név fontossága
Tegyük szokássá… annak nyilvánvalóvá tételét, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az a név, amelyet maga az Úr határozott meg, hogy ezen ismerjenek minket.
Hales elder, fogadd mindannyiunk mély szeretetét, és tudd, nagyon hálásak vagyunk, hogy itt vagy velünk ma reggel.
Az áprilisi általános konferencia óta újra és újra a név fontosságának témájára terelődtek a gondolataim. Az elmúlt hónapokban számos dédunoka érkezett a családunkba. Bár úgy tűnik, gyorsabban érkeznek, mint ahogyan én azt követni tudom, minden gyermek szívesen látott új tagja a családunknak. Mindegyikük egy, a szülei által kiválasztott különleges nevet kap, amelyen egész életén át ismerni fogják, és amely mindenki mástól megkülönbözteti őt. Ez így van minden családban és a világ különböző vallásaiban is.
Az Úr Jézus Krisztus tudta, milyen fontos ezekben az utolsó napokban egyértelműen elneveznie az egyházát. A Tan és a Szövetségek 115. szakaszában Ő maga nevezte el az egyházat: „Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának” (4. vers).
Benjámin király is ezt tanította népének a Mormon könyve idejében:
„…szeretném, ha magatokra vennétek Krisztus nevét, mindannyian, akik szövetségre léptetek Istennel, hogy életetek végéig engedelmesek lesztek. […]
És szeretném, ha arra is emlékeznétek, hogy ez az a név, melyről azt mondtam, hogy megadom nektek, és amely soha nem töröltetik el, hacsak nem vétek által; ezért vigyázzatok rá, hogy ne vétkezzetek, hogy a név ne töröltessen el a szívetekből” (Móziás 5:8, 11).
A keresztelés vizében magunkra vesszük Krisztus nevét. Úrvacsoravételkor minden héten megújítjuk ennek a keresztségnek a hatásait, jelezve azt, hogy készen állunk magunkra venni az Ő nevét, és megígérve, hogy mindig emlékezni fogunk Őreá (lásd T&Sz 20:77, 79).
Vajon felismerjük-e, mennyire áldottak vagyunk azért, hogy magunkra vehetjük Isten Szeretett és Egyszülött Fiának a nevét? Értjük ennek a jelentőségét? A Szabadító neve az egyetlen név az ég alatt, amely által meg lehet szabadítani az embert (lásd 2 Nefi 31:21).
Talán emlékeztek rá, hogy Boyd K. Packer elnök a legutóbbi áprilisi általános konferencián beszélt az egyház nevének fontosságáról. Kifejtette, hogy „a kinyilatkoztatáshoz hűen Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának nevezzük magunkat, nem mormon egyháznak” (A Szentlélek irányításával. Liahóna, 2011. máj. 30).
Mivel az egyház teljes neve oly nagy fontossággal bír, én is visszhangozom a szentírások kinyilatkoztatásait, az Első Elnökség 1982-es és 2001-es leveleinek utasításait, valamint más apostolok szavait, akik arra biztatták az egyház tagjait, hogy mutassák és tanítsák meg a világnak, hogy az egyház az Úr Jézus Krisztus nevén ismeretes. Ez az a név, amelyen az Úr szólítani fog minket az utolsó napon. Ez az a név, amely minden mástól meg fogja különböztetni az Ő egyházát.
Sokat gondolkoztam rajta, vajon miért adott a Szabadító ilyen hosszú nevet a visszaállított egyházának. Igen, első pillantásra hosszúnak tűnik, de ha úgy tekintünk rá, mint ami leírja, mi is az egyház, hirtelen rendkívül röviddé, lényegre törővé és egyértelművé válik. Nem is találhatnánk ennél lényegibb, világosabb és ily kevés szóval kifejezhető leírást.
Minden szó világossá tesz valamit és nélkülözhetetlen. A határozott névelő: Az, jelzi, milyen egyedi helyet foglal el a világ vallásai között a visszaállított egyház.
A Jézus Krisztus Egyháza kifejezés leszögezi, hogy ez az Ő egyháza. A Mormon könyvében Jézus azt tanította: „És hogyan lehetne ez az én egyházam, ha nem az én nevemen neveztetik? Mert ha egy egyház Mózes nevén neveztetik, akkor az Mózes egyháza; vagy ha egy ember nevén neveztetik, akkor az egy ember egyháza; de ha az én nevemen neveztetik, akkor az az én egyházam, ha úgy lészen, hogy az én evangéliumomra épül” (3 Nefi 27:8).
Az Utolsó Napok jelzi, hogy ugyanarról az egyházról van szó, amelyet Jézus Krisztus halandó szolgálata idején megalapított, és amely ezekben az utolsó napokban visszaállíttatott. Tudjuk, hogy szakadás, vagyis elpártolás történt, amely szükségessé tette az Ő igaz és teljes egyházának napjainkban történő visszaállítását.
A Szentjeinek azt jelenti, hogy az egyház tagjai Őt követik és az Ő akaratának megtételére, parancsolatainak betartására törekednek, és arra készülnek, hogy újra Ővele és Mennyei Atyánk jelenlétében élhessenek. A szent megnevezés azokra utal, akik igyekeznek szentté tenni az életüket azáltal, hogy szövetséget kötnek Krisztus követésére.
A név, amelyet egyházának adott a Szabadító, pontosan megmondja nekünk, hogy kik vagyunk és miben hiszünk. Hisszük, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Kiengesztelt mindazokért, akik megbánják a bűneiket. Széttörte a halál kötelékeit, és lehetővé tette a halálból való feltámadást. Jézus Krisztust követjük. És én ma megerősítem mindannyiunk számára azt, amit Benjámin király mondott a népének: „…emlékez[zetek] rá, hogy mindig a szívetekbe írva tartsátok [az Ő nevét]” (Móziás 5:12).
Arra kérnek minket, hogy „mindig és mindenben, és minden helyen” álljunk az Ő tanújaként (Móziás 18:9). Ez azt jelenti, hogy készen állunk mások tudomására hozni, kit követünk és kinek az egyházához tartozunk: Jézus Krisztus egyházához. Természetesen ezt a szeretet és a bizonyság szellemében kívánjuk tenni. Követni szeretnénk a Szabadítót azzal, hogy egyszerűen és világosan, ugyanakkor alázatosan kijelentjük, hogy az Ő egyházának vagyunk tagjai. Őt követjük azáltal, hogy utolsó napi szentek, utolsó napi tanítványok vagyunk.
Az emberek és a szervezetek gyakran kapnak másoktól becenevet. A becenév lehet egy név rövidítése, kötődhet egy eseményhez, illetve valamilyen fizikai vagy más jellemzőhöz. Bár a becenevek nem tartoznak ugyanabba a besorolásba, és nem olyan jelentősek, mint a valós tulajdonnevek, lehet helyénvaló a használatuk.
Az Úr egyházának az ősi és a mai időkben is voltak becenevei. Az újszövetségi időkben a szenteket keresztényeknek nevezték, mert Jézus Krisztusba vetett hitet vallottak. Ez a név, amelyet a becsmérlők először lekicsinylően használtak, mára kitüntető jelzővé vált, és nekünk megtiszteltetésnek számít, hogy keresztény egyháznak neveznek.
Egyháztagjainkat mormonoknak nevezik, mert hiszünk a Mormon könyvében, amely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról. Vannak, akik szélesebb értelemben próbálják meg használni a mormon szót, azokra is utalva, akik az egyházat elhagyva különböző szakadár csoportokat alkotnak. Ez a szóhasználat csak zűrzavarhoz vezet. Hálásak vagyunk a média erőfeszítéseiért, mellyel kerülni igyekeznek a mormon szó oly módon történő használatát, amely a közvéleményben összemosná az egyházat és a többnejűség híveit, valamint más fundamentalista csoportokat. Hadd szögezzem le világosan, hogy nincs olyan többnejűséget gyakorló csoport – még azok sem, akik fundamentalista mormonoknak, vagy nevünk bármely más származékán nevezik magukat –, akik bármilyen formában Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartoznának.
Bár a mormon kifejezés nem az egyház teljes vagy pontos neve, és bár eredetileg becsmérlők ragasztották ránk az üldöztetés korai éveiben, mostanra elfogadható becenévvé vált, amennyiben az egyház tagjaira és nem az intézményre utal. Nem kell abbahagynunk a mormon név helyénvaló használatát, azonban továbbra is hangsúlyoznunk kell magának az egyháznak a teljes és pontos nevét. Más szóval, kerülnünk és helytelenítenünk kell a „mormon egyház” kifejezést.
Az évek során sok feladatnak tettem eleget szerte a világon, és sokszor megkérdezték tőlem, hogy a mormon egyházhoz tartozom-e. Azt feleltem: „Jézus Krisztus egyházának vagyok a tagja. Mivel hiszünk a Mormon könyvében, amely egy ősi amerikai prófétáról és vezetőről kapta nevét, és egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, időnként mormonoknak neveznek minket.” Ez a válasz minden esetben jó fogadtatásra talált, és számos lehetőséget nyitott előttem arra, hogy elmagyarázzam az evangélium teljességének ezekben az utolsó napokban történő visszaállítását.
Testvéreim, gondoljatok bele, milyen hatást válthatunk ki azzal, ha egyszerűen csak úgy válaszolunk, hogy az egyház teljes nevét használjuk, amiről azt mondta az Úr, hogy így tegyünk. És ha nem tudjátok azonnal a teljes nevet elmondani, akkor legalább csak annyit mondjatok: „Jézus Krisztus egyházához tartozom”, majd magyarázzátok el később, hogy „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához”.
Egyesek megkérdezhetik, hogy mi a helyzet az olyan internetes oldalakkal, mint a Mormon.org, valamint számos, az egyház által indított médiakampánnyal. Mint már mondtam, időnként helyénvaló az, ha az egyháztagság egészére mormonokként utalunk. Ami a gyakorlati megfontolást illeti, akik nem a mi hitünkön vannak, ezzel a kifejezéssel keresnek ránk. Azonban amint megnyitjátok a Mormon.org oldalt, a honlap elmagyarázza az egyház pontos nevét, amely aztán minden további oldalon megjelenik. Nem lenne elvárható az emberektől, hogy az egyház teljes nevét begépeljék, amikor ránk akarnak találni, vagy amikor bejelentkeznek a honlapunkra.
Míg ezek a gyakorlati megfontolások továbbra is fennállhatnak, ez ne tartsa vissza egyházunk tagjait attól, hogy amikor csak lehet, használják az egyház teljes nevét. Tegyük szokássá a családunkban, az egyházi tevékenységeinken és a mindennapos kapcsolatainkban annak nyilvánvalóvá tételét, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az a név, amelyet maga az Úr határozott meg, hogy ezen ismerjenek minket.
Nemrég egy közvélemény-kutatás azt jelezte, hogy még mindig túlságosan sok ember nincs teljesen tisztában azzal, hogy a mormon szó a mi egyházunk tagjaira utal. És az emberek többsége még mindig nem biztos abban, hogy a mormonok keresztények. Amikor a Segítő Kezek munkájáról olvasnak világszerte hurrikánok, földrengések, áradások és éhínségek után, akkor sem kötik emberbaráti erőfeszítéseinket keresztény szervezetünkhöz. Bizonyára könnyebben megértenék, hogy a Szabadítóban hiszünk és Őt követjük, ha Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként utalnánk magunkra. Ily módon akik a mormon nevet hallják, kinyilatkoztatott nevünkkel és olyan emberekkel azonosítanák ezt a szót, akik Jézus Krisztust követik.
Az Első Elnökség a következő kérést intézte felénk a 2001. február 23-án keltezett levelében: „Egyre fontosabbá válik az, hogy a kinyilatkoztatott nevet – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza – használjuk, mert felelősek vagyunk a Szabadító nevének egész világon történő hirdetéséért. Ennek megfelelően azt kérjük, hogy az egyházra utalva, amikor csak lehet, használjuk annak teljes nevét.”
Az 1948-as októberi általános konferencián George Albert Smith elnök azt mondta: „Testvéreim, amikor innen elmentek, mindenféle felekezettel találkozhattok a világban, de ne felejtsétek el, hogy csak egy olyan egyház van, amely isteni parancs értelmében viseli Jézus Krisztus, a mi Urunk nevét” (in Conference Report, Oct. 1948, 167).
Testvéreim, mi is emlékezzünk erre, amikor ma elmegyünk erről a konferenciáról! Hadd hallják mások is az Úrról való bizonyságunkat, mi pedig dédelgessük szívünkben az iránta érzett szeretetünket. Ez az én alázatos imám az Úr, Jézus Krisztus nevében, ámen.