Kedves barátnőm!
Üdvözletemet küldöm Mexikóból. Izgatottan olvastam leveled, és ahogy meséltél a közelgő szülinapodról. Úgy tűnik, mintha kicsit izgulnál kilépni az Elemiből. Elmesélhetek neked valamit arról, amikor én a Fiatal Nőkhöz mentem?
Én is nagyon izgultam, hogy kilépek az Elemiből. Aggódtam, hogy majd nem lesznek barátaim. Féltem, hogy majd én leszek a legfiatalabb lány, ahelyett, hogy a legidősebb lennék.
De minden jól alakult. A püspök tartott velem egy interjút a születésnapom előtt, és elmondta nekem, hogy a változás jó dolog lesz majd. Vasárnap azonban még mindig szégyenlős voltam, és az Elemiben maradtam. Szerencsére a Fiatal Nők egyik vezetője rám talált. Ezt mondta: „Gondoltam, hogy itt leszel. Na gyere, itt az ideje bemenni az órára.”
Diaz nőtestvér üdvözölt az óra elején, és adott nekem három könyvet, amit nagyon megszerettem: A Fiatalság erősségéért, A Fiatal Nők személyes fejlődése könyveket, valamint egy naplót. Amikor körülnéztem a teremben, rájöttem, hogy néhány lányt már ismerek az Elemiből. Akiket pedig nem ismertem, azok odajöttek és üdvözöltek. Nemsokára a félelem helyett békességet éreztem.
Után pedig csak minden egyre jobb lett. A közös tevékenységek igen különlegesen voltak számomra, mivel megtanították, hogyan éljek az evangélium szerint, és hogyan segítsek a családomnak és a barátaimnak. A nyári tábor pedig egyszerűen csodálatos. Most a Babérkoszorú osztályban vagyok, és remélem, hamarosan sikerül befejeznem a Személyes fejlődés programot. Alig várom már, hogy viselhessem a Fiatal Nők medált, hogy emlékeztessen arra, milyen sokat fejlődtem és mennyivel közelebb kerültem Mennyei Atyámhoz az évek alatt.
Szóval, ne félj semmitől, drága barátom! Tárd ki a szárnyaidat, és repülj át a Fiatal Nőkhöz! Ígérem, nem fogod megbánni.
Szeretettel,
Maribel
Illusztráció: Brad Clark