2012
Alma könyve: napjainkra szóló leckék
2012. október


Alma könyve: napjainkra szóló leckék

Kép
Paul B. Pieper elder

A nefiták hithűen kitartottak napjaik megpróbáltatásai közepette, és tanúbizonyságként szolgálnak arra, hogy az Úr biztosítja számunkra azokat az áldásokat és védelmet, melyre napjaink kihívásai során szükségünk van.

Uralkodásának végén Móziás király azt javasolta, hogy az egyeduralom helyét egy olyan rendszer vegye át, ahol a bírákat a nép választja meg. Az általa javasolt rendszer Isten törvényein alapult volna, melynek bíráit a nép választotta ki.

E rendszer alapját az önrendelkezés alkotta, melyben egyetlen király helyett az egyének feladata és felelőssége lenne, hogy a törvények szerint járjanak el. Mivel „nem mindennapos az, hogy a nép hangja olyasmit kívánjon, ami ellenkezne azzal, ami helyes” (Móziás 29:26), egy ilyen rendszer jobban védelmezi az egyének jogait, valamint a társadalom egészének igazlelkűségét.

Móziás javaslatának hatására az emberek „rendkívül sóvárogtak rá, hogy minden embernek egyenlő esélye legyen szerte az országban; igen, és minden ember kifejezte hajlandóságát, hogy a saját bűneiért feleljen” (Móziás 29:38).

Alma könyve e nép történetét tartalmazza az új rendszer bevezetése utáni 40 évnyi időszakból. Alma könyvének utolsó fejezetei – 43-tól 62-ig – olyan időszakról számolnak be, melyben igen erőteljes kihívások és megpróbáltatások érték a népet. E rövid 19 év alatt az emberek politikai belharcoknak, külső fenyegetéseknek és szinte állandó fegyveres összecsapásoknak voltak kitéve.

A kormányzati rendszert kétszer is olyan emberek fenyegették meg, akik saját magukat királlyá akarták tenni, a népet pedig meg akarták fosztani azon joguktól, hogy maguk válasszák ki a vezetőiket, és szabadon hódolhassanak. Ezzel egy időben a népnek a lámániták számos külső támadásától kellett megvédenie magát, akik elszántan törekedtek a nefita kormányzás megsemmisítésére, valamint a nefiták leigázására.

E számos kihívás okozta gazdasági zűrzavar, bár konkrétan nem említi a könyv, minden bizonnyal jelentős kihívást jelentett a nép számára. Mormon a szent feljegyzés összeállítása közben úgy érezte, hogy részletesen be kell számolnia erről az időszakról. Sőt, ha a nefiták 1000 éves történelmének többi részét is ilyen részletesen ismertette volna, akkor a Mormon könyve több mint 2500 oldalas lenne.

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) ezt tanította:

„A Mormon könyvét nekünk írták, a mi időnkre. A nefitáknak soha nem volt meg ez a könyv, és az ősi lámánitáknak sem. Nekünk szánták. […] Isten sugalmazására, aki mindent kezdettől fogva lát, [Mormon] évszázadokat felölelő feljegyzésekből készített kivonatot, olyan történeteket, beszédeket és eseményeket válogatva ki azokból, amelyek a legtöbb segítséget nyújtják majd nekünk. […]

Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Milyen leckét tanulhatok meg ebből, ami segít nekem ezen a napon és ebben a korban élni?«”1

Napjainkban az utolsó napi szentek világszerte számos ugyanolyan kihívással néznek szembe, mint a nefiták a saját korszakukban, többek közt, hogy meg akarják őket fosztani azon joguktól, hogy szabadon gyakorolják a vallásukat, és felszólaljanak olyan témákban, melyek fontosak a mai társadalmunkban. Néhány utolsó napi szent már érezte a külső támadások és harcok fenyegetését, melyek nemzetük és szabadságuk elpusztítására irányultak.

A nefiták hatalmas erőfeszítések és áldozathozatal árán, valamint az Úr segítségével szerencsére képesek voltak legyőzni a kihívásaikat. Néhány lecke abból, hogy ők miként reagáltak sikeresen az őket érő nehézségekre, nekünk is iránymutatást és bátorságot adhat napjaink kihívásainak legyőzéséhez.

1. Legyenek megfelelő vágyaink és indítékaink!

Valamennyi nehézségük közepette az igazlelkű nefiták képesek voltak erőt meríteni abból a tényből, hogy indítékaik megfelelőek voltak. Egyetlen szándékuk az volt, hogy „megvédjék magukat, és családjaikat, és földjeiket, az országukat és jogaikat, és vallásukat” (Alma 43:47). Arra vágytak, hogy fenntartsák önrendelkezésüket – annak jogát, hogy igazlelkűen cselekedjenek, és felelősek legyenek a saját viselkedésükért –, és ne egy király írja elő nekik, hogy miként viselkedjenek. Csupán fenn akarták tartani a törvény adta egyenlőséget, különösképpen azt, hogy szabadon hódolhassanak Istennek, és fenntarthassák az egyházukat (lásd Alma 43:9, 45).

A különféle társadalmakban mindig is lesznek olyan erők, melyek a közvélemény manipulálására törekednek, hogy általa személyes gyarapodásra tegyenek szert. Nagy a kísértés arra, hogy átvegyük szándékaikat, és a harc egyfajta hatalmi összecsapásba menjen át. Az Úr útja azonban az, hogy a nefitákhoz hasonlóan mindig kizárólag tiszta vágyakkal és indítékkal cselekedjünk. Amikor így tettek, az lehetővé tette számukra, hogy a menny segítségét kérve „az Úr erejével” legyőzzék a kihívásaikat (Alma 46:20; lásd még Alma 60:16; 61:18).

Hasonlóképpen a napjaink kihívásaira adott reakcióinkban nekünk is állandóan meg kell vizsgálnunk a szívünket, és meg kell győződnünk arról, hogy vágyaink és szándékaink tiszták és Jézus Krisztus evangéliumán alapszanak. Amennyiben önzésből (vagy másokat manipulálva erre), személyes gyarapodás vágyából, vagy pedig mások lebecsülésével cselekszünk, nem fog rendelkezésünkre állni a szükséges mennyei segítség a kihívásaink legyőzésére.

2. Legyünk kedvesek és nagylelkűek a kevésbé szerencsésekkel szemben!

Amikor korábbi ellenségeiket, Anti-Nefi-Lehi népét a pusztulás fenyegette, a nefiták megszavazták, hogy új lakhelyet biztosítanak számukra, ahol újra felépíthetik életüket, és hogy védelmükbe veszik őket (lásd Alma 17:21–22; 43:11–12). Mivel az anti-nefi-lehiták megesküdtek, hogy soha többé nem fognak fegyvert, javaik nagy részét a nefitáknak adták seregeik fenntartására e kritikus időszakban (lásd Alma 43:13). Arról azonban nincs feljegyzés, hogy a nefiták a tiszteleten és szereteten kívül bármivel is fenyegették volna ezeket a bevándorlókat, annak ellenére, hogy könnyű politikai célponttá válhattak volna azok számára, akik viszályt akartak szítani.

A kedves bánásmódért, melyben Ammon népének (ahogyan később nevezték őket) része volt, a nefitáknak olyan viszonzásban volt részük, mely hozzájárult a történelem egyik leginspirálóbb csoportjának, a 2000 ifjú harcos hadseregének megalakításához. Ironikus módon e fiatal férfiak szolgálata lehetett a nefita társadalom korai pusztulástól való megmentésének kulcsa.

Belső viszályok, külső támadások és gazdasági kihívások közepette hajlamosak vagyunk negatívan hozzáállni azokhoz, akik „nem olyanok, mint mi”. Könnyen kritikussá és bíráskodóvá válunk velük szemben. Néhányan meg is kérdőjelezhetik ezen emberek társadalom iránti hűségét, az abban betöltött értékét, valamint a gazdasági jólétünkre gyakorolt hatását. Az ilyesfajta negatív reakciók nincsenek összhangban a Szabadító azon utasításával, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat, és így csak nézeteltérést, viszályt és megosztottságot teremtenek. Ha Ammon népét nem fogadták volna be a nefita társadalomba, akkor az a felnövekvő nemzedékben talán egyfajta neheztelést alakíthatott volna ki a hála helyett. A 2000 hithű harcos megteremtése helyett az új nemzedék elidegenült és újra csatlakozott volna a lámánitákhoz.

A kedvességre és szükséget szenvedőkkel szemben tanúsított nagylelkűségre való hajlandóság fontos tényező volt a nefita nemzet fenntartásában, és lehetővé tette a nefiták számára, hogy saját megpróbáltatásaik során a menny áldásait élvezhessék. Isten népének napjainkban is hasonló áldásokra van szüksége.

3. Hallgassunk a sugalmazott vezetőkre és kövessük őket!

Az Úr ismerte a nefitákat ért kihívásokat, és sugalmazott vezetőket nevelt közöttük, akik segítettek nekik legyőzni e nehézségeket. Moróni kapitány is egy harcos volt, azonban sugalmazást kapott arra, hogy védelemül mellvértekkel, pajzsokkal és sisakokkal, valamint vastag ruházattal lássa el népét (lásd Alma 43:19). Ennek eredményeként a nefiták a lámánitáknál sokkal jobban teljesítettek a harcban (lásd Alma 43:37–38). Moróni később arra utasította a népet, hogy földsáncokat emeljenek a városaik körül, azokra pedig gerendákat helyezzenek és cölöpökből kereteket építsenek (lásd Alma 50:1–3). E sugalmazott előkészületek segítettek megóvni a nefitákat a pusztulástól.

Míg Moróni a harcra készülődött, Hélamán és fivérei Isten igéjét prédikálták, és igazlelkűségre buzdították a népet, hogy az Úr Lelke megóvhassa és vezérelhesse őket. Mivel a nefiták hallgattak sugalmazott vezetőik fizikai és lelki iránymutatásaira, megmenekültek. Hanyatlás és szenvedés csak akkor következett be, amikor belső viszályok támadtak, és a nép megtagadta, hogy engedelmeskedjen a sugalmazott figyelmeztetéseknek.

Áldottak vagyunk, hogy egy olyan időszakban élhetünk, amikor az Úr élő prófétákat, látnokokat és kinyilatkoztatókat hívott el, hogy figyelmeztessenek bennünket, és irányt mutassanak nekünk napjaink kihívásaiban. 1998-ban Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) sugalmazott utasítással és figyelmeztetéssel látta el az egyház tagjait:

„Itt az idő, hogy rendbe tegyük a házunkat.

Népünk közül sokan alig jönnek ki jövedelmükből. Sőt, egyesek kölcsönökből tengetik életüket. […]

A gazdasági rendszer törékeny dolog. […] Viharos idők előjeleit lehet látni, melyekre jobb lesz, ha figyelünk.”2

Nemrég beszélgettem egy férfival, aki hallotta Hinckley elnök szavait és a lélek sugalmazásait. Feleségével úgy döntöttek, hogy eladják befektetéseiket, kifizetik az otthonukat és kilábalnak az adósságból.

Ez az férfi ma teljesen önellátó. A gazdaság ezt követő csökkenő irányvonalai csak csekély mértékben voltak hatással a családjára. Sőt, az önellátás tette lehetővé ő és a felesége számára, hogy missziót tudjanak szolgálni.

Thomas S. Monson elnököt a mi időnkre hívták el. Élete és tanításai jelentik azt az üzenetet, melyet Isten küldött, hogy napjainkban megvédjen és megáldjon bennünket. Egy olyan időszakban, amikor sokak amiatt aggódnak, hogy mijük nincs, Monson elnök arra tanít bennünket, hogy legyünk hálásak azért a számtalan áldásét, mellyel az Úr megáldott bennünket. Egy olyan időszakban, amikor sokan a saját problémáikra összpontosítanak, Monson elnök arra buzdít bennünket, hogy felkarolva mentsünk meg másokat, és mások megáldása által feledkezzünk meg önmagunkról. Monson elnök útmutatásainak megszívlelése biztosítani fogja a családunk számára azt a védelmet és azokat az áldásokat, melyekre napjainkban van szükségünk.

Hálás vagyok, hogy egy olyan időszakban élhetek, amikor az evangélium visszaállíttatott. Hálás vagyok, hogy az Úr a mi napjainkra előkészítette a Mormon könyvét. A nefiták hithűen kitartottak napjaik megpróbáltatásai közepette, és tanúbizonyságként szolgálnak arra, hogy az Úr biztosítja számunkra azokat az áldásokat és védelmet, melyre napjaink kihívásai során szükségünk van.

Jegyzetek

  1. Ezra Taft Benson, “The Book of Mormon—Keystone of Our Religion,” Ensign, Nov. 1986, 6.

  2. Lásd Gordon B. Hinckley: A fiúkhoz és a férfiakhoz. Liahóna, 1999. jan. 65.

Jöjj elő! Készítette: Walter Rane, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából

Istenbe helyezték bizalmukat. Készítette: Walter Rane, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából

Moróni kapitány és a szabadság lobogója. Készítette: Clark Kelley Price

Nyomtatás