Mesélj az egyházadról!
Shauna Moore, USA, Virginia
Egyszer, amikor a bátyámhoz utaztam látogatóba, a repülőgép hátsó részében kaptam helyet, ahol a légiutas-kísérők is ülnek. A gépnek ezen a részén egymással szemben vannak az ülések.
Bemutatkoztam a körülöttem ülőknek, majd megemlítettem, hogy a Brigham Young Egyetemre fogok járni. Egy velem szemben ülő úr elmondta, hogy a lánya egyik jó barátja éppen most szolgál teljes idejű missziót. A lánya ugyan tudott egy keveset az egyházról, ő maga azonban szinte semmit. A légiutas-kísérő azonnal kijelentette, hogy ő nem akarna „abba az egyházba” tartozni, mivel ott elnyomják a nőket. A férfi azt mondta, hogy ő is hallott valami hasonlót, mégpedig hogy az utolsó napi szent nőket kevesebbre értékelik, mint a férfiakat, hogy nem viselhetik a papságot vagy elnökölhetnek gyűléseken, és hogy az egyházban a férfiak dominálnak.
Aztán felém fordulva ezt kérdezte: „Önnek mi a véleménye erről?” Mind a hét ember felém fordult, és a válaszomra várt.
A szívem erősebben kezdett verni. Kisgyermekként pont az ilyen alkalmak miatt tanultam meg kívülről a Hittételeket, tinédzserként és fiatal felnőttként pedig gyakoroltam, hogyan tegyek bizonyságot Joseph Smith látomásáról és a Mormon könyvéről. Most azonban halvány fogalmam sem volt, hogyan válaszoljak ennek a férfinek a kérdésére. Csendben Mennyei Atyánkhoz imádkoztam útmutatásért.
Ezután pedig az elsőként eszembe jutott szavakat mondtam: „Önök egyszerűen nem hallottak még a Segítőegyletről.” Arckifejezésük arra engedett következtetni, hogy ez valóban így van.
Majd így folytattam: „A papság a nőkkel karöltve működik, akik pedig mind tagjai a Segítőegyletnek. A Segítőegyletnek női elnöke van, aki a világszerte élő összes nő tevékenységét irányítja. A nők felelőssége az, hogy gyengédséget és jószívűséget hozzanak az egyháztagok, de különösen a saját családjuk életébe.”
A körülöttem lévő emberek figyelmesen hallgattak.
„Olyan furcsa időket élünk, amikor néhány nő azt akarja, hogy a nők férfiként gondolkodjanak és cselekedjenek. Mi azonban hisszük, hogy Isten megosztja a feladatokat. Mi azt várjuk a nőktől, hogy a nők között legyenek vezetők, otthonukat pedig férjükkel közösen vezessék. A férfiak sokszor támaszkodnak ránk tanácsért ezeken a területeken. Ez egy igazlelkű egyensúly. Ez teszi az egyházi szervezeteinket és otthonainkat sikeressé. Továbbá pedig valóban hisszük azt, hogy sem a férfi nincs nő nélkül, sem pedig a nő férfi nélkül az Úrban (lásd 1 Korinthusbeliek 11:11). Hisszük, hogy nem vagyunk teljesek egymás nélkül. Nem hisszük, hogy azért teremtettek bennünket, hogy versengjünk egymással, hanem hogy kiegészítsük egymást.”
Amikor befejeztem a mondanivalómat, áldottnak éreztem magam. Tudtam, hogy az általam elmondottak a Lélektől származtak. Körülöttem mindenki elégedettnek tűnt a válaszommal. Aztán az előbbi férfi ezt mondta: „Meséljen még nekünk az egyházáról!”
Ezután a következő két órában abban az örömteli lehetőségben volt részem, hogy beszélhettem a visszaállításról, kérdésekre válaszolhattam, és bizonyságomat tehettem az evangéliumról, melyet annyira szeretek.