Bátorságért imádkoztam
Fy Tianarivelo, Madagaszkár
A szüleim ugyan egyháztagok, de nem túl tevékenyek. Ez néha nézeteltérésekhez vezet, mivel úgy vélik, a családdal töltött idő minden más felett helyezkedik el, tehát a vasárnapi istentiszteleten való részvétel, az egyházi elhívások felmagasztalása, és más hasonló tevékenységek csak ez után következhetnek.
Mivel vezető vagyok az Elemiben, és az egyházközségi kórusban is éneklek, az egyházi gyűléseim néha keresztezik a családi kötelességeket. Egy nap, amikor éppen arra készülődtem, hogy az Antananarivóban lévő gyülekezeti házunkban megnézzem az általános konferencia egyik ülésszakának közvetítését, a szüleim emlékeztettek, hogy van egy vendégünk az otthonunkban.
„Választanod kell a családod és az egyház között – mondta édesanyám. – Vagy itt maradsz velünk és lemaradsz a konferenciáról, vagy elmész a konferenciára és büntetést kapsz.”
Úgy döntöttem, hogy nem kezdek el vitázni az édesanyámmal. Ehelyett egy pillanatra Mennyei Atyánkat szólítottam, és kértem, hogy adjon nekem erőt és bátorságot. Azt is kértem tőle, hogy segítsen tudnom, mit kell tennem. Otthon maradjak a családommal, vagy menjek el az egyházba és hallgassam a próféta szavait?
Amint befejeztem az imámat, éreztem a Szentlelket. Éreztem, ahogy a Lélek bátorságot ad nekem, hogy elmondjam az édesanyámnak, milyen fontos számomra elmenni és meghallgatni a prófétát. Úgy éreztem, el kell neki mondanom, hogy így nem csak a mostani életemre vonatkozóan kaphatok bölcs tanácsokat, hanem a jövőmre nézve is.
Isten képes csodákat művelni, így a szüleim szívét is meglágyította, és anélkül engedtek el az általános konferenciára, hogy ezért büntetést kaptam volna. Mindez igen figyelemreméltó élmény volt az életemben. Megerősítette számomra a szentírásban lévő igazságot, miszerint „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhat[juk] az igazat” (Moróni 10:5).
Tudom, hogy ha cselekedeteinket az evangélium tantételeire alapozzuk és hallgatunk a Lélekre, mindig tudhatjuk, hogy jó döntéseket hoztunk. Ez az élmény megerősítette a bizonyságomat abban, hogy Isten valóban figyel ránk, és hogy a Szentlélek segít bennünket az életünk során.