Segíteni a fiataloknak, hogy lelki élményekben legyen részük

Írta: Melissa Merrill

Egyházi Folyóiratok

Senki sem erőltetheti rád, hogy lelki élményeid legyenek, de ahogyan ezek a szülők és vezetők is felfedezték, számos olyan élményt lehet teremteni, melyek megtéréshez vezetnek.

Amikor az ukrajnai Vjacseszláv és Zoja Gulko elkezdtek érdeklődni az egyház iránt, 13 éves lányuk, Kira, nem nagyon örült neki. Nem akart részt venni a misszionáriusi leckéken, így amikor az elderek eljöttek hozzájuk, édesanyja elmondása szerint „tüntetőleg magára zárta a szobája ajtaját”.

Gulko testvér és felesége, akik végül csatlakoztak az egyházhoz, úgy vélték, hogy ha képesek lehetőséget teremteni arra, hogy Kira érezze a Lelket, az talán megérinti az ő szívét is. Mivel Gulko nőtestvér bizonysága azzal kezdődött, hogy részt vett egy másik személy keresztelésén, megkérte Kirát, jöjjön el az ő keresztelésére, csupán azért, hogy segítsen neki utána az öltözködésben. Meglepetésére Kira elfogadta a felkérést.

„Végül megtörtént! – emlékszik vissza Gulko nőtestvér. – Mennyei Atyánk igen csodálatos módon munkálkodik.” Kira valóban érezte a Lelket, szülei keresztelése után egy héttel pedig beleegyezett abba, hogy a misszionáriusokkal találkozzon. Elkezdte olvasni a Mormon könyvét. Néhány héttel később Gulko nőtestvér észrevett egy kis cetlit Kira asztalán, melyen egy idézet állt a 2 Nefi 2:25-ből. Saját keresztelőjük után két és fél hónappal pedig a Gulko házaspár részt vehetett a lányuk keresztelésén. Mára, 20 évvel később, Kira már férjes asszony. Férjével, Dave-vel templomi házasságot kötöttek, két fiukat pedig az evangélium szerint nevelik. Hithűen szolgált számos elhívásban is, és a mai napig tevékeny az egyházban.

Zoja elmondta, hogy ezen az élményen keresztül olyan létfontosságú leckét tanult meg, mely legalább annyira érvényes azokra a szülőkre, akik egész életükben egyháztagok voltat, mint új egyháztagokként rá és férjére: a szülők és vezetők nem kényszeríthetik gyermekeiket az evangéliumba, viszont meghívhatják őket olyan helyekre, és teremthetnek olyan élményeket, melyek során a fiataloknak saját lelki élményekben lehet részük. Ezek az élmények pedig megtéréshez vezethetnek.

Mégis mi a legjobb módszer az ilyesfajta élmények megteremtésére? A világ különböző pontjain élő szülők és vezetők megosztják, hogy náluk mi működött.

Adjunk lehetőséget a fiataloknak a szolgálatra!

A brazíliai São Paulóban lévő Cotia Cövek Granja Viana Egyházközségében igen nagy volt az aktivitási arány a fiatal férfiak körében. Vezetőik azonban felfigyeltek arra, hogy néhányuk személyes kihívásokkal küszködik, és csak nehezen tud eleget tenni papsági kötelességeinek.

Miután a püspökség és a Fiatal Férfiak vezetősége tanácskoztak erről, úgy döntöttek, hogy a tevékenységeiket a szórakozás helyett inkább a szolgálat irányába terelik. Ennek során például meglátogattak kevésbé tevékeny kvórumtagokat, részt vettek a misszionáriusi tanításokon, valamint úrvacsorát vittek azoknak az egyháztagoknak, akik nem tudtak részt venni a vasárnapi gyűléseken. Ezek a tevékenységek lehetőséget adtak a fiatal férfiaknak arra, hogy cselekedetekre fordítsák a hitoktatáson és vasárnap tanult tantételeket (lásd 2 Nefi 2:26).

Az egyik papsági vezető ezt mondta: „Ezek a lelki tevékenységek igen nagy változást hoztak.

Csak ámultunk, amikor például az egyik böjti vasárnapon az összes fiatal férfi kiment bizonyságot tenni. Eközben pedig sokan közülük könnyes szemmel idézték fel azt a lelkületet, melyet ezen alkalmakkor éreztek. Az egyik fiatal férfi megosztotta azt az élményét, amikor egyházközségünk egyik idősebb tagjának vittek úrvacsorát, aki már három éve ágyhoz kötött volt. Felesége, egy hithű nőtestvér, nagy örömmel és reménnyel fogadta a fiatalokat. A szertartás után megosztotta velük örömét, melyet a problémáik és kihívásaik ellenére az evangéliumnak köszönhetően érez az életében. Érezték a Lelket, és rájöttek arra, hogy az evangélium valóban képes változást hozni az emberek életében. Mindez pedig olyan meghatározó élmény volt számukra, hogy még hosszú évekig fognak emlékezni rá – sőt, talán egész életükben.”

Megemlítette, hogy még soha nem tapasztalt ilyen reakciót egyetlen „egyházi sportesemény vagy közös tevékenység” során sem, és ez az élmény megtanította őt arra, milyen fontos olyan lehetőségeket teremteni, melyek során a fiatalok érezhetik a Lelket.

„A társas tevékenységek fontosak – folytatta –, a lelki élmények azonban létfontosságúak a fiatalok saját bizonyságának kiépítéséhez.”

A Franciaországi Angers Cövek Rennes Egyházközségében Delphine Letort nőtestvér, aki a Fiatal Nők elnöke, minden vasárnap egy üres üdvözlőlapot adott a jelenlévő fiatal nőknek, és megkérte őket, hogy válasszanak ki valakit a kortársaik közül, aki akkor nem volt ott a gyűlésen, és írjanak neki. A fiatal nők egy személyes, baráti üzenet kíséretében leírták gondolataikat az éppen aktuális leckével kapcsolatban, hogy mit tanultak, és mi inspirálta őket. Ezután Letort nőtestvér vagy az egyik tanácsosa postára adta a lapokat azoknak, akik azon a héten nem voltak ott a gyűléseken.

Ez a tevékenység egyszerű volt, de igen hatásos, mondja, de nem csupán azért, mert így azok, akik nem voltak ott, tudhatták, hogy valaki gondol rájuk, hanem azért is, mert azok, akik az üzeneteket írták, ezáltal elkezdtek jobban odafigyelni másokra.

„Kis dolgokból lesznek a nagy csodák – mondja (lásd Alma 37:6). – Megtapasztaltuk ennek megnyilvánulását. A fiatal nőket bátorítottuk, ez a élmény pedig hozzájárult bizonyságuk növekedéséhez.”

A fiatalokat kapcsoljuk össze Isten szavával!

Alma azt tanította, hogy Isten szavának prédikálása igen nagy hatással bír (lásd Alma 31:5). David Elmer, egy Texas állambeli Fiatal Férfiak vezető, tudta ezt, és szeretett volna az általa vezetett fiatal férfiaknak egy olyan kalandos cserkészprogramot biztosítani, mely olyan jelentőségteljes élményt nyújt számukra, ami segít nekik felkészülni a jövőjükre.

Elmer testvér imádságos lélekkel fontolóra vette, mit is osszon meg velük, majd úgy érezte, hogy Neil L. Andersen elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma egyik tagjának beszédét válassza. A kirándulás során Elmer testvér ebből az üzenetből tanított és elmesélte Andersen elder történetét Sidney Goingról, az új-zélandi rögbilegendáról, aki sportolói karrierjét tette parkolópályára azért, hogy missziót szolgálhasson. „Missziótok szent lehetőség lesz arra, hogy másokat Krisztushoz hozzatok, és segítsetek felkészülni a Szabadító második eljövetelére”¹ – mondja Andersen elder.

Ez az élmény nagyon nagy erővel hatott – mondja Elmer testvér –, mivel egy élő próféta szavaiból tanított. Az áhítat után az összes fiatal férfi és az ő vezetőik is ráírták nevüket egy rögbilabdára, azon elkötelezettségük kifejezéseként, hogy missziót fognak szolgálni, és hogy kézzel fogható emlékeztetőként szolgáljon mindarra, amit tanultak és éreztek. Aznap este számos apa és vezető maradt fenn, hogy a fiatal férfiakkal arról beszélgessenek, az ő missziójuk milyen hatással volt az életükre.

Elmer testvér ezt mondta: „A mi Istenünk egy személyes Isten, és ismeri az Ő fiatal gyermekeit. Ismeri az életüket és a kihívásaikat, és hogy mi történik ezekkel a gyerekekkel. Soha nem tudhatod, miként munkálkodik az életükben. Ezért mi, vezetők, felkészülünk arra, hogy olyan légkört teremtsünk nekik, ahol érezhetik a Lelket. Mindezt megtehetjük a szentírások és a próféták szavai által is, de az Úr lesz az, nem pedig mi, aki a szívükben fog munkálkodni.”

Legyünk következetesek!

Elmer testvér azt mondja, hogy a fiatal férfiak még valamire emlékeznek a kirándulásukról: az evangéliumi tanulmányozásuk következetes volt.

„Úgy éreztem, a felelősségem egy része az volt, hogy olyan élményeket biztosítsak számukra, mely során érezhetik a Lelket. Ehhez pedig meg kellett tennem a saját részemet is, hogy mindezt megtervezzem – mondja. – David A. Bednar elder az életünk lelki mintáinak létrehozásáról tanított, mint például a szentírás-tanulmányozás és ima, valamint a családi est.² Mi pedig ez alatt az egy hét alatt megtartottuk ezeket a lelki mintákat. Csoportosan imádkoztunk. A fiatal férfiaknak kiadtuk feladatként, hogy valamelyikük reggelente készüljön fel egy 10 perces áhítattal, a vezetőik és édesapáik pedig az esti áhítatokra készültek fel.

Mindennek az volt a lényege, hogy bár távol voltak az otthonaiktól, és a tevékenységek is eltértek kicsit a megszokottól, a lelki mintáinkat ugyanúgy követtük. Lehet, hogy a fiatal férfiak nem emlékeztek minden leckére, azt azonban remélem, hogy annak mintájára viszont igen, hogy naponta tartottunk áhítatokat, imádkoztunk, és tanulmányoztuk a szentírásokat.”

A Fülöp-szigeteki Myra Bocobo Garcia szintén ismeri a következetesség értékét, és tudja, hogy a tanítás az otthonban kezdődik. Garcia nőtestvér és férje, Edwin, három fiú és hat lány szülei. A gyermekek életkora 8 és 22 év között mozog, és mindegyikük számos jó tevékenységen vesz részt. Bár ez azt jelenti, hogy sok különböző helyen akadhat dolguk, a család keményen megdolgozik azért, hogy következetesen minden vacsora alkalmával együtt legyenek.

„A főzés, az étel jókedvű előkészítése, valamint az együtt étkezés az egyik legjobb mód arra, hogy egy helyre gyűjtsük a gyermekeinket” – mondja Garcia nőtestvér. Megjegyezte, hogy a vacsora remek alkalom a felfrissülésre, az egymással való kapcsolatteremtésre, és hogy felismerjük az Úr áldásait.

Használjuk ki a már meglévő lehetőségeket a tanításra és az odafigyelésre!

Jocely Fielden a kanadai Új-Skóciából azt mondja, hogy a legfontosabb leckéket hat gyermeke felnevelése során tanulta meg, akik most már 20 és 30 év közöttiek. Eközben pedig nem csupán közvetlenül tanította őket, hanem „olyan légkör megteremtésével is, ahol a gyermekek saját maguk tanulhatják meg az örök igazságokat.

Nem kell azonnal dönteni helyettük vagy megválaszolni az összes kérdésüket” – mondja. Ehelyett azt javasolja, hogy a gyermekeket irányítsuk a „szentírásokhoz vagy a prófétákhoz útmutatásért és válaszokért”. Majd hozzátette: „Ezután pedig állj készen, hogy megbeszéljétek, amit találtak.” Sőt, amikor gyermekei kérdéseket tesznek fel neki, néha ő is egy kérdéssel felel nekik: „Mit gondolsz, mit kellene tenned?”

„Bízz abban, hogy helyes döntéseket fognak hozni – mondja. – Amikor segítünk a gyermekeinknek felismerni a Lelket az életükben a számos tanítási pillanat közben, melyben közösen van részünk naponta, és amikor tudják, hogy a Lélek milyen érzésekkel jár, az egyfajta katalizátorként arra ösztönzi őket, hogy további lelki élményekre törekedjenek, ami által pedig megerősödik bizonyságuk Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus valóságáról. Mindez egy láncreakciót indít el: minél jobban érzik azt a világosságot és megnyugvást, amit a Lélek hoz, annál jobban fognak vágyni arra, hogy olyan dolgokat tegyenek, melyek által az életükben még bőségesebben érezhetik a Lelket.”

Rámutatott arra, hogy a családja életében azok a tantételek voltak a leghatékonyabbak, melyekről az egyházi vezetők is folyamatosan tanítanak. Például azt mondja, hogy míg néhány tanítás olyan formális beszélgetések során történik, mint a családi est, családi szentírás-tanulmányozás és családi ima, a Lélek arra is ösztönözheti a szülőket, hogy ők keressenek olyan pillanatokat, amikor taníthatnak.³

„A mi családunkban például olyan alkalmakkor történik evangéliumi tanítás, amikor sétálni megyünk, utazunk valahová, kosárlabdázunk, együtt vacsorázunk, együtt dolgozunk, éneklünk, vagy másoknak nyújtunk valamilyen szolgálatot – mondja. – Az evangéliumi témákról való természetes beszélgetés általában más tevékenységek során szokott előfordulni.”

Munkálkodjunk együtt egy közös cél érdekében!

Nem sokkal azután, hogy lediplomázott a hawaii Brigham Young Egyetemről, KaYan Danise Mok visszatért Hong Kongba, és elhívást kapott, hogy a Fiatal Nők elnökeként szolgáljon. Miközben próbált visszazökkenni az otthoni életbe, dolgozni kezdett, további tanulmányokra készült, és buzgón imádkozott sugalmazásért, hogy segíthessen a fiatal nőknek olyan bizonyságra szert tenni, ami felkészítheti őket a jövőre.

Egyik vasárnap, miközben az örökkévaló látásmódról tanított, Mok nőtestvér arra érzett sugalmazást, hogy együtt olvasson a Mormon könyvéből egy konkrét fiatal nővel, aki akkor éppen ott volt a vasárnapi gyűléseken.

„A tanácsosommal azonnal tervet készítettünk, hogy csapatban hogyan fogjuk kiolvasni a Mormon könyvét ezzel a fiatal nővel – mondja Mok nőtestvér. – A lány habozás nélkül elfogadta a kihívást, mivel együtt dolgoztunk a cél elérésén.”

Azóta Mok nőtestvér, a tanácsosai és ez a fiatal nő egyfajta szöveges emlékeztető rendszert hoztak létre a Facebookon, mellyel emlékeztetik egymást az olvasásra, és melyen keresztül megosztják egymással a tanultakat.

Mok nőtestvér elmondta, hogy a szentírás-tanulmányozás milyen figyelemre méltó változást hozott ennek a fiatal nőnek az életébe. Továbbá Mok nőtestvér maga is áldásokra lelt, miközben munkába menet naponta olvasta a szentírásokat a vonaton. Így folytatta: „Én is éreztem a Lelket, és válaszokat kaptam az imáimra, miközben az életem egyre haladt előre.

Tapasztalatom szerint néhány fiatal bizonytalan és amiatt aggódik, hogy vajon képes lesz-e bizonyságot szerezni, és olyan lelki élményekben részesülni, mint mások. Együtt munkálkodva azonban a cselekedeteink által biztosíthatjuk őket arról, hogy ez a módszer működik, és mi minden lépésben támogatjuk őket.”