Erkölcsösség egy erkölcstelen világban
Az Egyházi Folyóiratok dolgozói találkoztak egy csoportnyi fiatal felnőttel a világ minden részéről, hogy megbeszéljék annak kihívásait és áldásait, hogy tiszták maradjunk egy olyan világban, mely nem értékeli, sőt még csúfot is űz az erkölcsösségből. Nyílt, őszinte és szívből jövő beszélgetésüket felemelőnek és inspirálónak találtuk, és reméljük, hogy ti is felfedeztek valami olyat a gondolataikban, ami segít nektek még jobban értékelni a házasság és a testi intimitás szentségét.
Míg oly sok ember megpróbálja igazolni az erkölcstelen viselkedést, neked milyen evangéliumi igazságok segítenek abban, hogy megőrizd a nemi tisztaságodat?
Martin Isaksen, Norvégia: A szentírások azt mondják, hogy legyünk erkölcsösek. Ez nekem elég jó indok.
Lizzie Jenkins, USA, Kalifornia: Az erkölcsösség elhatározás kérdése. Aszerint élsz. Ez egy életforma.
Liz West, Anglia: Sokat segít nekem az, hogy megértem, ki vagyok, és hogy az élet többről szól a jelen pillanatnál vagy egyetlen éjszakánál. A szabadulás terve – még akkor is, ha tinédzserként nem tudtam részleteiben elmagyarázni – nagyon hasznos dolog. Az örökkévaló házasság elve csodálatos. Amikor az emberek megértik ezt az elhatározást, rájönnek, milyen nagyszerű az, hogy Isten ide helyezett bennünket családokba, és parancsolatokat adott nekünk, hogy ne csupán biztonságban éljünk, hanem boldogak is legyünk. Amikor e tantételek szerint élek, és megosztom azokat a barátaimmal is, és azt mondom, hogy „Én nem fogok inni” vagy „Én nem fogok elmenni ebbe a buliba” vagy „Én nem fogom ezt megtenni”, akkor tisztelnek engem. Sőt, végül ki is állnak mellettem. Hatalmas erőt ad, hogy megértem, Isten gyermekeként milyen értékes vagyok, és hogy Mennyei Atyánk tudja, ki vagyok, és valóban törődik velem.
Anna (Anja) Vlaszova, Oroszország: Sokat segít, amikor arra gondolok, hogy egy mennyei család tagja vagyok. Nagyon szeretem és tisztelem Istent, és nem akarok szégyent hozni rá a döntéseimmel.
Kaylie Whittemore, USA, Florida: Határozottan úgy vélem, hogy a családok szentségéről való tudás adott nekem erős elhatározást, hogy az erkölcsi tisztaság törvénye szerint éljek. Egy másik dolog pedig annak felismerése, hogy amikor megszegjük a parancsolatokat, akkor az olyan negatív következményekkel jár, melyeket nem akarunk megtapasztalni.
Falande (Fae) Thomas, Haiti: Valóban sokat gondolkodtam azon, hogy az emberek hogyan mondhatják azt, hogy „Minek várni, amikor most is megkaphatsz mindent?”. Eltűnődtem, vajon az ilyen boldogság mennyire tud tartós lenni. Én inkább az erkölcsi tisztaság szerint élek, és a nap végén békességet érzek.
Hippolyte (Hip) Kouadio, Elefántcsontpart: Nekem a családról szóló kiáltvány nagyon sokat segít: „[K]ijelentjük, hogy Isten megparancsolta, hogy csak olyan férfi és nő között használható a szent nemzőerő, akik mint férj és feleség törvényes házasságot kötöttek.”1
Egy másik dolog, ami sokat segít az, ahogyan a Fivérek elmagyarázták nekünk az erkölcsi tisztaságot. Figyelmeztetnek bennünket, hogy az erkölcstelenség hogyan kezdődik, és azt tanítják nekünk, hogy amikor megbecstelenítjük a testet, akkor a lélekkel is ugyanezt tesszük. Jeffrey R. Holland elder azt tanította, hogy a Szabadító megfizette az árat azért, hogy egy napon a mi testünk is feltámadhasson. Az Őáltala fizetett árért leginkább úgy lehetünk hálásak, hogy tisztán tartjuk a testünket.2
Liz: Emlékszem egy konkrét beszélgetésre valakivel még 15 éves koromból. Arról beszélgettünk, hogy én miért nem hiszek az házasság előtti intimitásban, és emlékszem, hogy a lány ezt mondta: „Oké, de mi van akkor, ha csak úgy megtörténik a dolog? Mi van akkor, ha egy éjjel csak úgy…?” Én azonban tudtam, hogy van választásom. Nincs olyan, hogy valami csak úgy „megtörténik”.
Hihetetlen számomra, hogy Mennyei Atyánk önrendelkezést és parancsolatokat adott számunkra, hogy felszabadítson bennünket, Sátán pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkössön és korlátozzon bennünket. Az olyan helyzetek, melyekről a barátnőm is beszélt, hogy valami „megtörténhet”, olyan bulikon fordulnak elő, ahol az emberek alkoholt fogyasztanak és párosával mennek. Így én nem teszem ki magam ilyen helyzeteknek. A döntést, hogy igen vagy nem, nem a végén kell meghozni. Előtte kell választani, amikor felteszed magadnak a kérdést, hogy elmész-e a buliba.
Sokan, ha még időben nem gondolják át a dolgokat, és nem gondolnak a következményekre, azt fogják tenni, amit éppen az adott pillanat diktál. Ha azonban azt mondod: „Ezt a végeredményt akarom, és ezért ezt a döntést fogom meghozni”, akkor egy csomó problémát fogsz elkerülni.
Említettétek az önrendelkezést és a parancsolatokat. De a szövetségek – akár a keresztelési akár a templomi szövetségek – vajon segítenek-e a normáitok szerint élni?
Fae: A keresztelkedésem előtti életemre gondolok, és hogy most, amikor megkötöttem ezeket a szövetségeket, mennyivel több értelme van az egész életnek. Bámulatos, ahogyan az engesztelés által megbocsátást nyerhetünk. Amikor megemlékezem a szövetségeimről, arra gondolok, hogy miként tudnék bűnbánatot tartani, jobbá válni, és előre haladni.
Anja: A templomban örökkévaló perspektívát látsz. A templom segít, amikor arra gondolsz, hogy az örökkévalóság nem csupán a máról szól, és így bölcsebb döntéseket hozol.
Lizzie: Gyakran úgy hisszük, hogy az intimitás valamilyen rossz dolog, pedig nem így van. Csupán a megfelelő felhatalmazásnak, a megfelelő időben és a megfelelő személlyel kell szentesítenie azt. Erről szólnak a szövetségek. Elhatározásokat hozol. Azt mondod: „Készen állok az életem ezen lépésére.” A szövetségek segítenek nekem, mivel tudom, hogy az egyes dolgokat a megfelelő sorrendben teszem meg. És tudom, hogy ha megteszem mindazt, amit Mennyei Atyánk elvár, akkor boldogabb leszek.
Jonathan Tomasini, Franciaország: Nem lennék hű magamhoz és nem lennék hű Istenhez, ha megszegném a szövetségeimet. A házasságkötési szövetségek segítenek nekem meglátni azt, hogy egy olyasvalakit akarok a feleségemnek felajánlani, aki rendelkezik önuralommal; felkészítette magát, hogy jó férj legyen; és tisztán tartotta magát.
A világban számos – olykor igen meggyőző és összetett – vita folyik arról, hogy az erkölcsösség miért idejétmúlt. Ti milyen vitákat hallottatok, és hogyan válaszoltatok azoknak, akik kérdőre vonták a normáitokat?
Lizzie: Emlékszem, amikor a középiskolai végzős évemben az egyik tanár el akart látni bennünket egy kis „tanáccsal”. Ő maga, annak idején középiskola után kötött házasságot, ami aztán elég rosszul is végződött, így alapvetően azt mondta nekünk, hogy „sok hal úszik a tengerben”. Arra gondolt, hogy sok minden van, amit kipróbálhatunk, és sokan vannak, akiket kipróbálhatunk. Emlékszem, mennyire sokkolt, hogy a tanárom ilyesmit mond. Azóta azt gondolom, hogy igen, valóban sok ember van, én viszont nem akarok sok embert.
Jonathan: Egy lány ismerősöm azt mondta, hogy amikor egy kapcsolatban van, tudni akarja, hogy szexuális értelemben összeillik-e az adott személlyel. Például elmondta, hogy egyszer járt valakivel, akit nagyon kedvelt, de miután intim kapcsolatba kerültek, már nem érezte, hogy passzolnának, a kapcsolatnak pedig vége lett. Vitáját erre az élményére alapozta, és elég meggyőzőnek tűnt. Végül azonban elmagyaráztam neki, hogy én hiszem, hogy valakit más módokon is jól meg lehet ismerni, és ha így teszel, és bizalmat építesz, miközben az erkölcsi tisztaság szerint élsz, akkor sokkal nagyobb lesz az összhang a házasságkötés után.
Anja: A leggyakoribb érvelés, amit mindig hallok az, hogy amikor két ember szereti egymás, akkor mindez belefér; az intimitás pedig csak a szeretet kifejezésre juttatása.
Martin: Amikor valakitől azt a kifogást hallom, hogy „Mi szeretjük egymást”, egy idézet jut eszembe Spencer W. Kimball elnöktől. Azt mondja, hogy amikor az emberek azt hiszik, hogy szerelmesek, a testi vágy gyakran belopódzik az ajtón.3 Ugyanez a helyzet sok olyan ember esetében is, akik intim kapcsolatba kerülnek a házasság előtt: annak ellenére, hogy szeretik egymást, az még testi vágy marad. Ha valóban szeretnék egymást, akkor jobban tisztelnék egymást, és megértenék, hogy eljön a megfelelő ideje az intimitásnak is. Számomra a házasság előtti nemi kapcsolat azt mutatja, hogy nem is fogjátok majd egymást annyira támogatni, mint ahogyan azt gondoljátok. Ha már most sem vagytok képesek segíteni egymásnak a normáitok szerint élni, akkor később hogyan fogjátok egymást ebben támogatni?
Kaylie: Néhányan, akik nem hisznek Istenben, úgy érzik, hogy a Biblia és az erkölcsi tisztaság törvénye már idejét múlt dolgok. Volt néhány barátom a középiskolában, akik tulajdonképpen ateisták voltak, és volt egy olyan lány barátom is aki nem igazán hitt a vallása tanításaiban. Egyszerűen a kívánságai szerint élt, és azt tette, amit úgy érzett, hogy jó neki. Az ő szemszögéből nézve a testi intimitás önmagunk megjutalmazása, és bármi, ami megakadályozza ezt az örömöt, az nem kívánatos.
Azt hiszem a barátomat meglepte, hogy én hiszek a Bibliában és Isten parancsolataiban, azonban segítettem neki megérteni, hogy én a parancsolatokra nem korlátozásként tekintek, hanem azért élek azok szerint, mert boldogabbá tesznek. Habár nem értettünk egyet, ő tisztelt engem, és jó barátok maradtunk.
Liz: Mindegyik ilyen vitára létezik válasz az evangélium alapvető tantételeiben. Amikor hiszed, hogy van Isten, amikor hiszed, hogy van egy nagyobb terv, amikor hiszed, hogy van felelősség, amikor hiszed, hogy van valaki, aki szeret és törődik veled, és amikor hiszed, hogy Isten gyermekeként valódi értékkel rendelkezel, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy értékesnek tartod magad, és tiszteled a tested. Amikor az emberek nem ismerik, vagy nem hisznek ezekben a tantételekben, akkor más emberekre tekintenek és más helyeket keresnek, hogy megtudják, mennyit is érnek?
Milyen hatások vagy példák segítettek nektek elkötelezni magatokat amellett, hogy az erkölcsi tisztaság törvénye szerint éljetek?
Hip: Volt egy szobatársam, aki már eljegyezte a barátnőjét. Egy nap, amikor a közelgő esküvőjéről beszélgettünk, valaki ezt kérdezte: „Mit gondoltok, milyen elhatározás fog segíteni kettőtöknek, hogy erősek maradjatok?” Ő így válaszolt: „Az erkölcsi tisztaság törvényének be nem tartása tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat. Úgy döntöttük hát, hogy semmi olyat nem fogunk tenni, amit nem tennénk meg szívesen a püspökünk vagy a szüleink előtt sem.” Ez a válasz azóta is nagy hatással van rám.
Jonathan: Most, hogy fiatal felnőtt vagyok, könnyebb hallgatni a prófétákra és elgondolkodni az egyház vezetői által mondottakon. Azelőtt viszont hatalmas felelősség nyugszik a szüleinken és a családtagjainkon is. Az egyház információt és egy csomó nagyszerű dolgot tud biztosítani, a családom példamutatása azonban valóban segített nekem felismerni, hogy az evangélium egy jó dolog és boldoggá tesz bennünket.
Liz: Gyerekkoromban a korban leginkább hozzám illő legközelebbi egyháztag másfél órányira lakott tőlünk, így nem voltak más egyháztagok az iskolámban. Azt azonban nagyra értékeltem, hogy bár egyedül voltam, a vezetőim mindig eljöttek a közös tevékenységekre; mindig eljöttek az ifjúsági hitoktatásra; mindig eljöttek, hogy megtartsák az órámat. Minden egyes alkalommal. Soha nem mondták azt, hogy „Hát, most csak egy tanulónk van, így ma nem lesz óra.” Biztos vagyok benne, hogy sok mindent tanultam, arra azonban határozottan emlékszem, hogy következetesek voltak. Nekik köszönhetően lehetőségem volt érezni a Lelket.
Azt hiszem, soha nem lehetünk elég hálásak a Szentlélek ajándékáért. Habár ott voltak a szüleim, a családom és a vezetőim, az iskolában egymagam voltam. A Lélek azonban velem volt. Így bármi is az, ami egy ember életében megtartja a Lelket, hatalmas hatással lesz az illetőre, hogy betartsa az erkölcsi tisztaság törvényét.
Lizzie: Rám az egyik legnagyobb hatást az gyakorolta, amikor bizonyságot szereztem. Ha nincsenek elég mélyen a gyökereid az evangéliumban, akkor nagyon könnyű másik ösvényre térni. Ha azonban arról meggyőződve vágsz útnak, hogy szilárd evangéliumi alapokon állsz, akkor minden a helyére kerül.
Hip: Amikor fizikailag akarsz erős lenni, edzel, és ennek látod is az eredményét. Ha mindezt lelki értelemben alkalmazzuk, akkor lelkileg is edzenünk kell. A lelki edzéshez sok mindent kell tennünk: olvasnunk kell a szentírásokat, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a Lélek velünk legyen. Továbbá igazlelkű célokat kell kitűznünk, majd pedig munkálkodnunk kell azok elérésén. A célok eléréséhez pedig nem foghatunk egyedül hozzá. Muszáj, hogy az Úr is velünk legyen. Tőle kapjuk meg az erőt és a Lelket, hogy legyőzzük a kihívásainkat. Utána pedig követhetjük Thomas S. Monson elnök kérését:
„Ne engedjétek, hogy szenvedélyeitek elpusztítsák álmaitokat! Álljatok ellen a kísértéseknek!
Emlékezzetek a Mormon könyvében található szavakra: »[A] gonoszság sohasem volt boldogság.«”4
Fotó: Craig Dimond