Az Úr útja

Stanley G. Ellis elder

a Hetvenektől

Az Úr módja az, hogy figyelünk a vezetőink tanításaira, megértjük a helyes tantételeket, majd pedig kormányozzuk magunkat.

Hetvenek

A Hetvenek tagjaként szolgálok. A Hetveneket hírvivőknek hívják el – hogy megosszuk az Úr szavát, ahogyan azt az apostoloktól, a prófétáktól és a Lélektől kapjuk, és hogy Krisztus nevének különleges tanúi legyünk az evangélium prédikálásában az egész világon, az egyház felépítésében és ügyei irányításában (lásd T&Sz 107:25, 34).

Tanyasi fiú

Egy farmon nőttem fel Burley közelében, Idahóban – igazi „idahói farmergyerek” vagyok! Mint ilyen, a következőket tanultam meg:

Dolgozz – ha nem vetsz, nem is aratsz!
Dolgozz okosan – ha öntözöl és trágyázol, többet fogsz aratni.
Az időzítés fontossága – ha nem a megfelelő időben ültetsz, a korai fagy elpusztíthatja a termést.
Azt tedd, amit meg kell tenned, ne azt, ami éppen élvezetes, kívánatos vagy kényelmes – akkor fejd meg a tehenet, amikor meg kell fejni, ne akkor, amikor te szeretnéd.
Légy egyenes – állatokkal és gépekkel körülvéve nincs időd „köntörfalazni” vagy azon aggódni, hogy megbántasz-e valakit. (Ezt figyelembe véve az egyházi szolgálatom során gyakran tettem fel a kérdést: „Azt szeretné, ha egyenesen beszélnék, vagy ha finomítanék rajta?” A szentek általában az egyenes beszédet választották. Ma is az leszek.)
Végül pedig gazdálkodóként megtanultam az alapokra koncentrálni.

Semmi sem alapvetőbb számunkra és a tanunk számára, mint az első hittételben található igazság: „Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben” (Hittételek 1:1).

Ráadásul Ő a mi Mennyei Atyánk, aki ismer minket, szeret minket, és azt szeretné, hogy visszatérjünk Őhozzá. Jézus a mi Szabadítónk és Megváltónk, aki az engesztelésen keresztül biztosította, hogy legyőzzük a halált és újra éljünk, és lehetővé tette számunkra, hogy felmagasztosuljunk és örök életünk legyen. A Szentlélek a mi vigasztalónk, kinyilatkoztatónk, tanítónk, tanúnk és vezetőnk.

Gondoljatok bele, testvéreim – nem vagyunk lelki árvák! Nem vagyunk egyedül!

Milyen előnyökkel jár, ha vannak szüleink – ha nem vagyunk árvák? Tanulhatunk tőlük, a tapasztalataikból, elkerülhetjük a csapdákat, melyekre figyelmeztetnek, és értelmünk is kiszélesedik az ő látószögüknek köszönhetően. Nem kell elveszettnek, összezavartnak, megtévesztettnek vagy kevésbé eredményesnek lennünk. Ez különösen igaz Mennyei Atyánk esetében, aki nem csak egyszerűen utat mutatott, hanem megtanította és megmutatta számunkra az utat.

Isten tudja az utat

Isten megmutatja az utat ahhoz, hogy hogyan éljünk,¹ szeressünk,² segítsünk,³ imádkozzunk,⁴ beszéljünk,⁵ bánjunk egymással,⁶ vezessünk,⁷ házasodjunk,⁸ neveljünk gyermekeket,⁹ tanuljunk,¹⁰ ismerjük meg az igazságot,¹¹ osszuk meg az evangéliumot,¹² és bölcsen válasszuk meg, mit eszünk,¹³ stb.

A szentírások mellett nagyszerű forrást jelentenek a Hűek a hithez, A fiatalság erősségéért és az élő apostolok és próféták további tanításai az Úr útjának megismeréséhez.

Például az Úr a következőket tanította nekünk a szentírásokban:
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésaiás 55:8–9).
Eme utolsó napok egyik nagy veszedelme, hogy „minden ember a saját útján jár” (T&Sz 1:16). A Példabeszédekben arra intenek minket, hogy „ne legyünk bölcsek a mi magunk ítélete szerint” és hogy „a magunk értelmére ne támaszkodjunk” (lásd Példabeszédek 3:5–7).
Azt tanították nekünk, hogy ha az Úr módján végezzük a dolgainkat, akkor Ő meg van kötve, hogy megáldjon bennünket, mi pedig jogosultak vagyunk az ígéreteire; ha azonban nem az Ő útján járunk, nincs ígéret számunkra (lásd T&Sz 82:10).
Az Úr összehasonlította az Ő útját a miénkkel, amikor Sámuel prófétát tanította, akit elküldött, hogy keresse meg az új királyt: „Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1 Sámuel 16:7).
Még azon egyetemesen elfogadott vágyunkban is, hogy segítsük a szegényeket és a nélkülözőket, az Úr helyesli bár célunkat, de így int bennünket: „De ennek szükségképpen a saját módomon kell megtörténnie” (T&Sz 104:16). Máskülönben segítő szándékunkkal akár árthatunk is nekik. Az Úr megtanította nekünk az önellátás elősegítésének szükségességét. Még ha tudunk is segíteni, ne adjuk meg vagy biztosítsuk másoknak azt, amit ők is megtehetnek és meg is kell tenniük. Ahol megpróbálják, a világ megismeri a könyöradománnyal járó bajt. Isten tényleg tudja, mi a legjobb.

Nézzünk néhány további példát! Az Úrnak megvan a módszere a misszionáriusi munka végzésére. Le van írva a szentírásokban és a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvben, melyet a Lélek útmutatása szerint alkalmazunk.

Az Úrnak megvan a maga módja, vagyis a módja arra, hogy hogyan szeressünk. A világból valók azt mondják, csak az számít, hogy két ember szeresse egymást. Mennyei Atyánk azt tanítja, hogy ez valóban fontos, de hozzáteszi, hogy e szeretet kinyilvánításának elrendelt módja és ideje van.

Önmagunk kormányzása

Joseph Smitht már ifjú kora óta tanították az Úr útjaira. Amikor megkérdezték, hogyan irányítja az egyházat, elmagyarázta, hogy helyes tantételeket tanít, az egyháztagok pedig önmagukat kormányozzák.¹⁴ Fivéreim és nőtestvéreim, élő apostolaink és prófétáink még mindig helyes tantételeket tanítanak. A kérdés az, hogy arra használjuk-e e tantételeket, hogy kormányozzuk önmagunkat?

Az egyik dolog, melyet gyakran tanítanak nekünk, hogy ott virágozzunk, ahová elültettek minket. Mégis néha arra érzünk kísértést, hogy új területre költözzünk, azt gondolván, hogy gyermekeinknek ott több barátjuk lesz, és ezért jobb ifjúsági programokban tudnak részt venni.

Testvérek, tényleg azt gondoljuk, hogy gyermekeink szabadulásának kritikus tényezője nem más, mint a lakókörnyezetünk? Az apostolok és próféták gyakran tanították, hogy az otthon falain belül történtek sokkal fontosabbak, mint amivel gyermekeink azon kívül találkoznak. Gyermekeink nevelésében sokkal fontosabb a hogyan, mint a hol.

Természetesen más tényezők is közrejátszanak azon döntésünkben, hogy hol éljünk, de szerencsére az Úr irányítani fog minket ebben, ha a megerősítését kérjük.

Egy másik kérdés az, hogy „hol van ránk szükség?”. 16 éven át szolgáltam a Texasi Houston Északi Cövek elnökségében. Sokan költöztek a területünkre ez idő alatt. Gyakran hívtak fel bennünket azzal, hogy valaki a területünkre költözik, és érdeklődnek, hogy melyik a legjobb egyházközség. A 16 év során csupán egyszer kaptunk olyan hívást, melyben ezt kérdezték: „Melyik egyházközségnek van szüksége egy erős családra? Hol tudunk segíteni?”

Az egyház korai éveiben Brigham Young elnök és mások arra hívtak el egyháztagokat, hogy menjenek el egy bizonyos helyre, és segítsenek ott felépíteni az egyházat. Ebben az ironikus az, hogy még ma is vannak hithű egyháztagjaink, akik elmennének bárhová, ahová a próféta kéri, hogy menjenek. Tényleg azt várjuk Monson elnöktől, hogy mondja meg egyenként több mint 14 millió embernek, hogy hol van szükség a családjára? Az Úr módja az, hogy figyelünk a vezetőink tanításaira, megértjük a helyes tantételeket, majd pedig kormányozzuk magunkat.

Különösen fontos

Mindazt figyelembe véve, ami jelenleg az egyházban történik, és ahogy az Úr minden irányból sürgeti a munkáját, még életbe vágóbb, hogy mindent, amit teszünk, az Ő módján tegyük!

Különösen a szabadítás munkájával kapcsolatban azt tanuljuk, hogy „Fiának ajándéka által Isten még különb utat mutatott” (Ether 12:11). Krisztus tana „az út; és semmi más út vagy név nem adatott az ég alatt, amely által az embert meg lehetne szabadítani Isten királyságában” (2 Nefi 31:21).

Befejezés

Amikor oly sokakat látunk ma a világban fejetlenségben élni, vagy még rosszabb, tiltott ösvényeken kóborolni, és szükségtelenül elszenvedni a helytelen döntések következményeit, Almához hasonlóan én is így kiáltanék fel:

„Ó, bárcsak angyal lehetnék és nékem adnák szívem vágyát, elmehetnék és Isten harsonájával szólhatnék, olyan hanggal, mely megrázza a földet, és bűnbánatot hirdethetnék minden népnek!

Igen, minden léleknek… hirdetném… a megváltás tervét, hogy tartsanak bűnbánatot és jöjjenek Istenünkhöz [és járjanak az Ő útjain], hogy az egész föld színén ne legyen több bánat” (Alma 29:1–2).

Ismét tanúságomat teszem arról, hogy az Úr tudja az utat! Mennyei Atyánk ismer minket, szeret minket, és segíteni szeretne. Ő tudja a legjobban, hogyan segítsen. Nem vagyunk lelki árvák!

Szabadítónk, Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet” (János 14:6; lásd még Alma 38:9). Az Ő útja örök igazságon alapszik, mely „békesség[hez vezet bennünket] ebben a világban és örök élet[hez] az eljövendő világban” (T&Sz 59:23). Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.