A csodák Istene A szlovák szentek Sheffieldben

Írta: Erich W. Kopischke elder

a Hetvenektől

Amikor az angliai Sheffieldben a papságviselők, misszionáriusok, az egyházközségi tanács és az egyháztagok egyesítették erőfeszítéseiket a valódi növekedés fokozására, csodálatos módokon áldattak meg.

Mormon próféta egy hívőkből álló gyülekezet előtt mondott erőteljes beszédében egy egyszerű kérdést tett fel: „Megszűntek-e a csodák…?” Majd rögtön meg is válaszolta azt: „Íme, azt mondom nektek, hogy nem” (Moróni 7:29).

Mormon ezután elmagyarázta, hogy a szabadítás nagyszerű munkája hogyan történik majd az utolsó napokban, és elidőzött azon, hogy milyen kapcsolat és kölcsönhatás van a Szentlélek, az angyalok munkája, az imáink, a hitünk és az Úr csodái között (lásd Moróni 7:33–37, 48).

A próféták végig a szentírásokban emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten ugyanaz tegnap, ma és örökre (lásd 3 Nefi 24:6; T&Sz 20:12). Miközben igyekszünk betölteni azt a parancsolatot, hogy „menjetek el az egész világba, …az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében keresztelve” (T&Sz 68:8), fontos, hogy tanulmányozzuk a következő tantételeket és emlékezzünk rájuk:

Isten nem változik.
Isten a csodák Istene.
Isten legnagyobb csodája az, hogy örök szabadulást hoz gyermekeinek.
Isten a cselekedeteinkben megmutatkozó hitünk által tesz csodákat.
A Szentlélek kulcsfontosságú szerepet játszik a megtérésben.

Az áldozathozatalra való hajlandóság

Míg az Európa Területen szolgáltam, kiváltságomban állt, hogy ezeket a tantételeket a gyakorlatban is láthattam, mikor az angliai Sheffieldben a szemem előtt bontakozott ki egy csoda. 2008 végén Mark Dundon püspök a Sheffield 1. Egyházközségből azon tűnődött, mit tehetne, hogy segítsen az egyházközségének növekedni. A vezetőségi képzésen a cövekelnöke megkérdezte a püspököket: „Milyen áldozatot vagytok hajlandóak meghozni azért, hogy sikeresek legyetek a misszionáriusi munkában?” Dundon püspök a vezetői tanításaiból tudta, hogy kulcsfontosságú, hogy legyen egy jó egyházközségi misszióvezető, szükség van egy működő egyházközségi tanácsra, és elengedhetetlen, hogy hajlandóságunk legyen hallgatni a Lélek sugalmazásaira.

Sok elmélkedés és ima után Dundon püspök, gyakorolva papsági kulcsait és a Lélek sugalmazásait követve, felmentette két tanácsosát, Gregory Nettleship és Robert McEwen testvéreket. Dundon püspök ezután elhívta Nettleship testvért az új egyházközségi misszióvezetőnek, és McEwen testvért az egyházközségi misszióvezető segédjének. A püspökség tagjai közel álltak egymáshoz, így ez a változás nem volt könnyű nekik. Dundon püspök azonban tudta, hogy ebben a bizonyos esetben a döntés helyes, és mindkét tanácsosa alázatosan elfogadta új elhívását.

A püspök – az új egyházközségi misszióvezetőkkel és az egyházközségi tanáccsal együtt – imádságosan terveket készített és célokat tűzött ki a növekvő egyházközség számára. Terveik megvalósítása közben kezdtek jelentős sikert látni. Lényegesen megnőtt a megtért keresztelések száma, és sokan újra tevékenyek lettek az egyházban. Az egyházközség vezetősége azonban ekkor még nem is sejtette, hogy hitüket és munkájukat olyan jutalmak koronázzák majd, melyekről álmodni sem mertek volna.

A szeretettől megindítva

2011 márciusában egy fiatal misszionárius és a társa Sheffield utcáin embereket szólítottak meg. Nicholas Pass elder meglátott egy férfit és a feleségét, akik elmentek mellettük. Erős érzése támadt, hogy beszéljen velük. Pass elder és a társa a házaspár után rohant. Nehezen értették meg egymást – a házaspár Szlovákiából jött, és nem beszélt angolul –, de egy barátjuk, aki velük volt, tolmácsolt nekik. Az utcai beszélgetés során a misszionáriusok képek segítségével megismertették velük az első látomás történetét és a visszaállítás üzenetét. A házaspár beleegyezett, hogy a misszionáriusok időpontot egyeztessenek velük, és elkezdjék tanítani őket.

Ludovit Kandrac, a családapa, olvasni kezdte a Mormon könyvét. Hamarosan felhagyott a dohányzással. A tanítások során a misszionáriusoknak több embert is meg kellett kérniük, hogy tolmácsoljanak, és ők is megtanultak egy picit szlovákul. 2011. május 14-én Ludovit, valamint az egyik lánya és két másik rokonuk megkeresztelkedtek.

A keresztelőjén Kandrac testvér tanúbizonyságot tett. Egy tolmács segítségével elmesélte, hogyan találkozott a misszionáriusokkal. Amikor elsétált Pass elder és a társa mellett Sheffield belvárosában, melegség töltötte el. Ő azonban nem törődött ezzel és továbbsétált, de amint újra rápillantott a misszionáriusokra, megindította őt a szeretet, amely látszott rajtuk, mikor az emberekkel beszélgettek. Kandrac testvér szerette volna megszólítani őket, de mégis továbbment. Nagyon meglepődött, mikor egy perccel később a misszionáriusok megszólították.

Ennek és egy másik szlovák családnak a keresztelőjével – amely egy évvel korábban csatlakozott az egyházhoz – kezdetét vette egy csodás megtérési hullám az angliai Sheffield szlovák lakói között. Ezek az új egyháztagok minden héten eljöttek az egyházba, és magukkal hozták családjuk többi tagját és a barátaikat is. Otthonuk nyitva állt a misszionáriusok előtt, és közösségükből másokat is meghívtak, hogy hallgassák meg az evangéliumot.

Pass elder és új társa, Joseph McKay elder gyakran meglátogatta ezeket a családokat. Tanították, szolgálták és megáldották őket. Csodálatos időszak volt. Sok tanításra és tanulásra került sor, és a Lélek kiárasztotta ajándékait az érdeklődőkre, a megtértekre, a misszionáriusokra, a cöveki és egyházközségi vezetőkre és egyháztagokra egyaránt.

Velük lenni és erősíteni őket

2011 nyarán és őszén még több szlovák testvér csatlakozott az egyházhoz. A növekvő létszám miatt a helyi egyháztagoknak nehézzé vált továbbra is biztosítaniuk a közlekedést e testvéreknek a gyülekezeti ház és az otthonuk között. A hithű szlovák szentek heteken keresztül 8 kilométert gyalogoltak mindkét irányban, hogy részt tudjanak venni a vasárnapi istentiszteleten, mely ráadásul egy olyan nyelven zajlott, melyet nem is értettek.

2011 szeptemberében átszervezték a sheffieldi cövekelnökséget, és Dundon püspököt hívták el új cövekelnöknek. Egy hónappal később tartottak egy esti beszélgetést az angol és a szlovák szentek részére, melyen tolmácsok is jelen voltak.

Dundon elnök, míg az emelvényen ült, sugalmazást érzett arra, hogy alakítsanak egy szlovák csoportot, mely a Sheffield 1. Egyházközségéhez tartozna, de a szlovákok lakta városrész egyik épületében találkozna. Hamarosan találtak is egy megfelelő gyülekezőhelyet, és kibérelték hozzá a termeket. 2011. december 11-én tartották meg az első gyűlésblokkot az új létesítményben. A Sheffield 1. Egyházközség vezetői optimistán azt remélték, hogy körülbelül 50-en lesznek. Ehelyett 84-en vettek részt a gyűléseken, köztük 63 szlovákkal.

A Sheffield Cövek átszervezését követően Robert McEwent hívták el a Sheffield 1. Egyházközség püspökévé. Nettleship testvér továbbra is misszióvezetőként szolgált. Az egyházközségi misszióvezető és az egyházközségi tanács mindkét püspök szolgálata idején figyelemre méltó munkával érte el, hogy az egyházközség „velük legyen és erősítse őket” (T&Sz 20:53) – vagyis a szlovák szenteket.

Az egyházközségi tanácsban olyan ügyek kerültek terítékre, mint például hogyan gondoskodjanak az új tagok szükségleteiről, hogyan segítsenek nekik teljes mértékben részt venni az egyházközség tevékenységeiben, hogyan táplálják őket az evangéliummal, és hogyan lépjék át a nyelvi korlátokat. A tanács tagjai isteni segítségért böjtöltek és imádkoztak, aztán nekiláttak keményen dolgozni. Látogatták az új tagokat, és részt vettek a teljes idejű misszionáriusokkal együtt a tanításokon. Segítettek fuvarozni őket. Megrendelték a szlovák nyelvű anyagokat. Elvitték az újonnan keresztelt egyháztagokat a templomba, hogy szertartásokat végezhessenek a halottakért.

Az egyházközségi vezetők még egy karácsonyi szolgálatot is szerveztek. Az egyházközség tagjai adományokat adtak, valamint játékokat, ruházatot és más ajándékokat gyűjtöttek nekik. Nagy karácsonyi zsákokban a karácsonyi vacsorához szükséges élelmiszereket osztottak szét szenteste a szlovák szenteknek és más családoknak az egyházközség határain belül.

A régebbi és az új egyháztagok nemigen értették egymás nyelvét, de mindannyian érezték az igaz szeretet nyelvének melegségét. Az öröm, boldogság és izgalom nagyszerű érzése árasztotta el az egyháztagokat és az érdeklődőket.

A következő év során e kis csoportból szilárd egyházi egység lett, melyben egész családok keresztelkedtek meg és egyesültek az egyházzal. Sok édesapát elrendeltek az ároni és a melkisédeki papságba, a fiaikat pedig az ároni papságba. Létrehoztak egy Elemi osztályt, melybe több mint 20 gyermek járt, valamint megszervezték a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők programját, a hetente odajáró több mint 25 fiatal számára. Az Úr gondoskodott egy Csehországból érkező teljes idejű misszionáriusról, aki beszélte a nyelvet, és támogatta a csoportot. Mindeközben pedig ezek a családok ajánlásokat küldtek szülőföldükre.

A csodák Istene

Hogy miért történt mindez? Mert Isten nem szűnt meg a csodák Istenének lenni. Mert a hithű misszionáriusok szorgalmasan keresték azokat, akik készek voltak az evangélium befogadására. Mert a cövekelnök és a püspökök hittel cselekedtek, és követték a Szentlélek útmutatását. Mert egy egyházközségi tanács felvállalta felelősségét, és egységben munkálkodott. Mert az egyháztagok megtanulták a szeretet nyelvét, és a vezetőik meghívására cselekedtek, valamint hittek és bíztak abban, hogy Isten komolyan gondolta, amit mondott: „[A] csodák Istene vagyok; és meg fogom mutatni a világnak, hogy ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké” (2 Nefi 27:23).

A sheffieldi siker nem kell, hogy kivételes eset legyen. Példája emlékeztet bennünket azon ígéretekre, melyek a próféták által adattak, és képes lángra lobbantani a hitünket és a vágyunkat, hogy mi is eszközökké váljunk Isten kezében azáltal, hogy meghívjuk embertársainkat, hogy jöjjenek Krisztushoz. Ha így teszünk, az Úr meg tud áldani bennünket lehetőségekkel arra, hogy másokat tanítsunk, aktivizáljunk és tápláljunk. És látni fogjuk annak bizonyítékát, hogy Ő továbbra is a csodák Istene.

Balra: Nicholas Pass és Joseph McKay elderek (alsó betétkép) élvezték azt a nagyszerű időszakot, amikor szlovák szenteket és érdeklődőket taníthattak, mely időszak azzal kezdődött, hogy a misszionáriusok megszólították Ludovit Kandrac testvért (felső képbetét, a feleségével) a sheffieldi Fargate sétálóutca közelében

Mark Dundon püspök (felső képbetét), az egyházközségi misszióvezetők és az egyházközségi tanács misszionáriusi erőfeszítéseit olyan jutalmak koronázták, melyekről álmodni sem mertek volna, miután több tucat szlovák csatlakozott az egyházhoz, és elkezdték rendszeresen megtenni a 8 kilométeres utat (mely magába foglalta a Darnell Road nevű utcát is, balra), hogy részt vehessenek a vasárnapi gyűléseken

Jobbra: Faro Dunka, szlovák csoportvezető Sheffieldben, üdvözli az úrvacsorai gyűlésre érkező embereket. A csoportot 2013 márciusában szervezték gyülekezetté. Felső képbetét: A Sheffield 1. Egyházközség vezetői a tanácsgyűlésen. Alsó képbetét: Egy nőtestvér beszédet mond az úrvacsorai gyűlésen

Fotók: Abigail Pegg