Szolgálat az egyházban
A televízió és egy felemelt lélek
A szerző az Egyesült Államokban, Mississippi államban él.
A férjem siket és teljes mértékben elkötelezett az evangélium iránt. Miután azonban éveken át küszködött azzal, hogy megértse a heti egyházi gyűléseket, vonakodva vett részt a további papsági gyűléseken és közvetítéseken. Habár az egyházközségünk tagjai barátságosak és bátorítóak voltak, nem értették, milyen technikai segítségre van szüksége a férjemnek a gyűléseken való részvételhez, ami miatt ő gyakran magányosnak és frusztráltnak érezte magát.
Újak voltunk az egyházközségünkben, és közelgett az általános konferencia. A férjem kelletlenül készült az általános papsági gyűlésre, azon tűnődve, vajon most milyen problémákba ütközik, amikor megpróbálja megnézni a közvetítést. Amikor megérkezett, kiderült, hogy senki sem tudja, hogyan kell megjeleníteni a feliratot a nagy kivetítőn, így begurítottak egy televíziót a sarokba. Volt azonban egy kis gond. A televízióhoz szükséges kábelt figyelmetlenségből felhasználták a projektor beüzemeléséhez, így a televízió használhatatlanná vált. A férjem, aki már hozzá volt szokva az ilyen helyzetekhez, bement a könyvtárba és elkezdte keresni a projektor kábelét. Miután számos dobozt és szekrényt átnézett, végül megtalálta a projektorhoz használatos rövid kábelt.
Mivel a közvetítés már éppen kezdődött, senki nem akart mindent szétszedni és átállítani. A férjem által talált kábel azonban túl rövid volt a gurulós állványon álló tévéhez, így azt egy alacsonyabb asztalra kellett áthelyezni. Kigurította a tévét a kápolnából, és bevitte az egyik közeli terembe. Ezután elkezdte lecsatolni a tévét az állványról, és azon tűnődött, vajon átjön-e valaki segíteni neki felemelni. Abban a pillanatban érezte, hogy valaki belép a terembe. A püspök volt az. A férjem arca felderült, ahogy ketten áthelyezték a tévét az asztalra. Ezután beüzemelte a televíziót, míg a püspök odahozott egy széket a képernyő elé.
A férjem megköszönte a segítségét, kezet ráztak, majd a püspök megfordult és az elindult az ajtó felé. Legnagyobb meglepetésére azonban a püspök nem ment ki a teremből, hanem odament a fal mellett felsorakoztatott székekhez, megragadott egyet és leült a férjem mellé. Az egész gyűlést egymás mellett ülve nézték végig.
Mára a férjem lelkesen vesz részt a gyűlésein. A püspök egyszerű, kedves cselekedete felemelte a férjem lelkét és hálával töltötte meg a szívét. Bár még mindig adódnak néha problémák, többé már nem érzi magát egyedül vagy nem szívesen látott vendégnek. A szemléletmódja örökre megváltozott Krisztus egyik pásztorának sugalmazott cselekedetei által.
Illusztráció: J. Beth Jepson