2013
Tapasztalatok a mély bizalomról
július 2013


Tapasztalatok a mély bizalomról

Amikor Claire (a nevet megváltoztattuk) hat éves volt, a szülei elváltak. Az ezt követő években látta, milyen sok házasság megy tönkre; látott függőségekkel, az egyházban való inaktivitással és depresszióval küszködő családtagokat. A megszomorodott és összezavarodott Claire teljesen elveszítette a bizalmát a család iránt.

„Azt mondogattam magamnak, hogy a házasság nem nekem való – mondja. – De azt hiszem, inkább csak így palástoltam a félelmemet amiatt, hogy az én jövőm is pont olyan lesz, mint amit magam körül láttam.”

A családi helyzete miatti szorongásán felül Claire egyedül is érezte magát. Tizenéves korában egy nap kétségbeesve borult térdre és imádkozott, azért könyörögve, hogy tudja, ott van-e Mennyei Atyja. „Amikor végre sikerült abbahagynom a sírást és megszólalnom, egy égető érzés öntött el, mely békés, erős és egyértelmű volt – mondja. – Tudtam, hogy Mennyei Atyám ott van számomra, és mindig szeretni fog és átsegít a nehézségeimen.”

A válasz, melyet Claire kapott, vágyat ébresztett benne aziránt, hogy fejlessze a bizonyságát és a bizalmát Istenben és az Ő parancsolataiban, melyeket a családdal kapcsolatban adott. Továbbra is imádkozott és olvasta a szentírásait, eljárt az ifjúsági hitoktatásra és betartotta a parancsolatokat.

Claire most már házas, és megtanulja hittel kezelni a kihívásait. „Már nem aggódok azon, hogy biztosan lehetetlen lesz erős családot felnevelnem, mert a férjemmel eldöntöttük, hogy mindig táplálni fogjuk a bizonyságunkat, bevonjuk Mennyei Atyánkat és a Szabadítót az életünkbe, és emlékezünk az evangélium tagadhatatlan igazságára.”

Claire számára az Istenbe vetett bizalom egy egyszerű, őszinte imával kezdődött. De mi mást tehetünk azért, hogy építsük a Mennyei Atyába vetett bizalmunkat? Most a világ különböző részein élő, maguk is nehézségekkel küszködő fiatal felnőttek osztják meg az élményeiket arról, hogy miképpen fejlesztették ki a bizalmukat az Úrban és tanultak meg az Ő akaratára hagyatkozni az Ő módján és az Ő időzítése szerint.

A hála megőrzése

A németországi Hessében élő Stefanie Egly számára az áldásaira való emlékezés segít bízni Mennyei Atyánk tervében és az Ő időzítésében.

Stafanie azután kezdte el leírni az áldásait, miután egy jó barátjával való kapcsolata nem sikerült. „Bár nem jártunk egymással, mindig reméltem, hogy a kapcsolatunkból valami több lesz. A reményeim azonban szertefoszlottak, amikor megmondta, hogy van egy barátnője.”

Az összetört szívű Stefanie vigaszt merített egy háláról szóló cikkből, melyet a Liahónában olvasott. Késztetést érzett rá, hogy leírja, ő milyen áldásokban részesült, különösen azt, hogy milyen áldásokat hozott neki az, hogy egyedülálló.

A listája segített felismernie, hogy csak mert nem sikerült megházasodnia, ez nem jelenti azt, hogy áldásoktól fosztották meg. Stefanie felismeri, hogy az Úr azzal a lehetőséggel áldotta őt meg, hogy általános iskolai tanár lett, és gyermekekkel dolgozhat. Utazgatott, részt vett az általános konferencián, csoportvezető volt az EFY programban is. Legkedvesebb barátságaira a fiatal egyedülálló felnőtt konferenciákon tett szert, melyekre eljárt.

De a legnagyobb áldás, mondja, hogy röviddel azelőtt, hogy nagymamája elhunyt, ő sok időt tudott tölteni vele – amire a testvéreinek és az unokatestvéreinek sajnos nem volt lehetősége, mert ők túl messze voltak, és a családjukkal kellett törődniük.

Öt év telt el, mióta Stefanie elkezdte számontartani és leírni a kapott áldásait. Még mindig várja azt az időt, amikor lehetősége lesz a templomban megházasodni. „Nem tudom, mikor érkezik el az ideje annak, hogy találkozzak az örökkévaló társammal, de bízom benne, hogy elérkezik – mondja. – Addig pedig tudom, hogy olyan élményeket szerzek, melyek segítenek tanulnom és fejlődnöm.” Mennyei Atyánk bőséggel megáldotta őt, és tudja, hogy ha hithű marad, akkor továbbra is megáldja majd.

Naponta olvasni Isten szavát

Daniel Martuscello az Egyesült Államokbeli Coloradóból épp most esett túl a válásán, és nagyon nehéznek érezte azt, hogy megbékéljen az új helyzetével. Nemcsak hogy már nem volt házas, de friss apa is volt és munkanélküli. Nem értette, miért történik mindez, különösen, mert mindig törekedett az igazlelkűségre.

A magányos és elveszett Daniel a szentírásokhoz fordult. „Emlékeztem rá, milyen megnyugvást éreztem a múltban is, amikor a szentírásokat olvastam, ezért mindennap erre összpontosítottam” – mondja. – A napi szentírás-tanulmányozásra való időt szakítás azt jelentette, hogy csökkentette a szórakozásra fordított időt, például a tévézést és az internetezést. De azt mondja, ez nem volt áldozat. „Olvasás közben vigaszt és útmutatást nyertem. Minden más csak másodlagos fontosságot nyert. Nemcsak az olvasás kedvéért olvastam, hanem válaszokat kerestem. Céllal olvastam.”

Daniel vigaszra lelt a szentírásokban, mikor felismerte, hogy mindenkinek része van megpróbáltatásokban. „A próféták és mások igazlelkűek voltak, és mégis voltak próbatételeik – mondja. – Az ő tapasztalataik olvasása segített megértenem, hogy az életben eljön az a pont, amikor mindannyian szenvedünk; de e szenvedés által közelebb kerülhetünk Krisztushoz.”

Ezenfelül azt mondja Daniel, hogy a mindennapi szentírás-olvasás megkönnyítette a terhét, mert ily módon be tudta vonni a Szabadítót a mindennapi életébe. „Amint Isten szólt hozzám az olvasott verseken keresztül, biztosan éreztem, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és hogy az Ő segítségével valami jó származik majd ebből az élményből.”

Istent tenni az első helyre

Po Nien a tajvani Kaosziungból azután kezdett félelmet érezni, miután eljegyezte magát barátnőjével, Mei Wahhal. „Előtte találkozgattam másokkal is, és legalább háromszor volt komoly kapcsolatom, ami aztán tönkre ment. Ezek az élmények megrendítették a bizalmamat abban, hogy olyan tartós kapcsolatom is lehet, ami az örökkévalóságig kitart” – vallja be.

Bár Po Nien nyugalmat érzett, amikor arról imádkozott, hogy elvegye-e Mei Wah-t, mégis kételkedni kezdett a válaszban. Vajon a Lélektől jött a megerősítés? Vagy csak az érzelmei zavarták meg? Vajon az eljegyzése a templomhoz vezet majd? Vagy talán ez a kapcsolata is véget ér?

Ebben az időszakban történt, hogy Po Niennek eszébe jutott egy idézet Ezra Taft Benson elnöktől (1899–1994), melyet egy felsőfokú hitoktatáson hallott: „Istent minden más elé kell tennünk az életünkben. […] Amikor Istent tesszük az első helyre, minden egyéb dolog a megfelelő helyére kerül, vagy pedig kihullik az életünkből.”1

Ez a tanács fordulópont volt Po Nien életében. „Tudtam, hogy ha Istent teszem az első helyre az életemben, akkor amíg igaz és hű maradok Őhozzá, kihullanak a rossz dolgok az életemből, a jó dolgok pedig a helyükre kerülnek” – mondja. Ha Istent teszi első helyre és a Mei Wahhal való kapcsolata jó, Mennyei Atyánk segít, hogy jó is maradjon. Po Nien, bizalommal tekintve előre, feleségül vette Mei Wah-t a Kínai Hongkong templomban. „Bőségesen megáldattam, amiért az Úrba vetettem a bizalmamat” – mondja.

Az Ő akaratára törekedve

Egy másik módja annak, hogy növeljük a Mennyei Atyánkba vetett bizalmat az, ha azt tesszük, amit Ő akar. A spanyolországi Tarragonában élő Marta Fernández-Rebollos számára az segített megtanulni a Mennyei Atyjában való bizalmat, hogy betartotta az erkölcsi normáit.

A fiatalember, akivel randevúzott, nem volt az egyház tagja, és nem is állt szándékában csatlakozni. „A lelkem elkezdett küszködni aközött, amit az örökkévaló házasságról tanítottak nekem, és a több száz kifogás között, amit a szívem súgott azért, hogy feladjam, és polgári házasságot kössek ezzel a fiatalemberrel, ami csak erre az életre szól – mondja. – Több hónapig tartott ez a zavaros, fájdalmas és könnyekkel teli időszak.”

Mivel képtelen volt döntést hozni, Marta a szobájába ment, és a pátriárkai áldásában keresett útmutatást. Elolvasta, milyen ígéretek várnak rá, ha a jót választja. Kitört belőle a sírás, de tudta, mit kell tennie. „A szakítás következményei már nem számítottak számomra. Nem tudtam, mi vár rám, de meg voltam győződve róla, hogy amíg az Úr oldalán állok, kétségkívül valami jó lesz az. Rájöttem, hogy amikor előre tekintünk és a Szentlélek sugalmazásait követjük, felismerjük, hogy az igazlelkűség gyümölcsei »a legédesebb[ek], felülmúlva mindazt, amit addig valaha is megízlelt[ünk]« (1 Nefi 8:11)”.

A Példabeszédek 3:5–6-ban ezt olvashatjuk:

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”

Nem mindig könnyű Istenben és az Ő terveiben bízni. Mindannyiunknak szembe kell néznük a saját kihívásainkkal. Talán nem találsz olyan hozzád illő személyt az egyházközségedben vagy gyülekezetedben, akivel randizhatnál. Talán már házas vagy, de nem érkeznek a gyerekek. Talán épp a válással küszködsz. Vagy előfordul, hogy a múltbéli élményeid miatt félsz elköteleződni. Az Úr ismeri a nehézségeidet, és arra kér, hogy bízz Őbenne. Miközben megtanulsz bízni Mennyei Atyádban, béke tölt el, és megkapod majd az útmutatást is.

Jegyzetek

  1. Ezra Taft Benson, “The Great Commandment—Love the Lord,” Ensign, May 1988, 4.

Az első cselekedet. Készítette: David Linn © IRI, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából

Emlékezz minderre. Készítette: David Linn. Másolatok készítése tilos

Nyomtatás