Megbocsátani az alaknak a tükörben

Írta: David Dickson

Egyházi folyóiratok

Ha már bűnbánatot tartottunk, és azt érezzük, hogy az Úr megbocsátott nekünk, akkor miért olyan nehéz néha megbocsátani saját magunknak?

A fejlődés lépésenként történik

A mai modern korban élő emberek többsége számára szinte elképzelhetetlen az élet elektromos világítás nélkül. Egy sötét szobát egyetlen kattintással megtölthetünk fénnyel. Egyszerű feladatok, melyeket nem is olyan rég csupán a hajnal beálltával vagy pislákoló gyertyafénynél lehetett elvégezni, ma már könnyen megoldhatók egy találmány segítségével, melyet közel sem volt könnyű tökéletesíteni.

Thomas Edison évekig dolgozott rajta és próbált ki több mint 1000 különböző anyagot, mielőtt rátalált volna arra az izzószálra (a villanykörte közepén lévő vékony fémszálra), amely tartós és megfelelő fényt tud biztosítani. Az örök optimista Edison úgy tekintett minden olyan anyagra, amely nem működött, mint egy újabb lépésre a megfelelő anyag megtalálása felé. És amikor elérte célját, a világ örökre megváltozott.

Nézzünk magunkba!

Számtalan olyan inspiráló történet létezik sportolókról, gondolkodókról, művészekről és sok más emberről, akik tudták, hogyan tanuljanak a hibájukból és ne adják fel. Próbálkozz, próbálkozz, próbálkozz, és akkor majd sikerrel jársz – ez az a történet, amibe látszólag soha nem fáradunk bele. Kivéve, ha az adott történet főhősei éppen mi vagyunk.

A parancsolatok betartása terén túl sokan követelnek maguktól állandó tökéletességet. Olyan ez, mintha azt várnánk, hogy előálljunk a következő egymillió dolláros találmánnyal anélkül, hogy bármilyen változtatást is kellene eszközölnünk az eredeti tervrajzon, vagy megnyerjük a világbajnokságot anélkül, hogy egyetlen játékot is elveszítenénk az évad során. Amikor bűnt követünk el és alatta maradunk az elvárásainknak, igen gyakran nem bocsátunk meg saját magunknak és tovább próbálkozunk.

Dieter F. Uchtdorf elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, ezt tanította: „Amikor az Úr azt kívánja, hogy minden embernek megbocsássunk, annak részét képezi az önmagunknak való megbocsátás is. Néha a világon élő összes ember közül annak a legnehezebb megbocsátani – pedig talán neki lenne a legnagyobb szüksége a bocsánatunkra –, aki visszatekint ránk a tükörből.”¹

Átalakult lélek

De hogyan tudjuk ezt megtenni? Ammon, a Mormon könyvebeli próféta életének tanulmányozása segítséget nyújthat ebben.

Ammon misszionáriusi élményei a lámániták között legalább olyan csodával határosak mint amilyen inspirálóak. A király nyájának megvédése, a Lamóni király előtti prédikálása, az evangélium megismertetése egy egész nemzettel, mind-mind Ammon életének és szolgálatának nagyszerű inspiráló történetei a szentírásokban.

Ammon azonban nem volt mindig az az igazlelkű, hittel teli ember, aki hatalommal prédikált a lámánitáknak. Komoly hibákat követett el. Móziás egyik fiaként Ammon egykor másokkal együtt „az egyház elpusztítására [törekedett], és arra, hogy az Úr népét félrevezesse, ellentétben Isten… parancsolataival” (Móziás 27:10).

Ammon, fivéreivel és az ifjabbik Almával együtt, annyira rombolták Isten munkáját, hogy az Úr egy angyala jelent meg nekik, és úgy beszélt hozzájuk, „mintha mennydörgés hangján szólt volna, mely megrengette a földet, melyen álltak” (Móziás 27:11), bűnbánatra intve őket.

Ammonnak nyilvánvalóan komoly vétkei voltak, melyeket meg kellett bánnia, és ezt meg is tette. Vajon mi történt volna, ha nem bocsájt meg saját magának? Mi lett volna, ha soha nem megy misszióba, azt gondolván, hogy ehhez már túl késő? Ha nem tette volna, akkor sok évvel később nem tudott volna fivéreivel örvendezni a lámániták között elért sikereik felett. „Most íme, körülnézhetünk, és láthatjuk fáradozásaink gyümölcseit; és ezek vajon kevesek? – kérdezte Ammon a fivéreitől. – Azt mondom nektek, hogy nem kevés, hanem sok van; igen, és tanúi lehetünk az őszinteségüknek, mert szeretettel vannak testvéreik iránt, és irántunk is” (Alma 26:31). Emberek ezrei ismerték meg az igazságot a misszionáriusi erőfeszítéseiknek köszönhetően.

Részlet Az elveszett bárány című festményből. Készítette: Del Parson, másolatok készítése tilos.

Az elcsüggedés veszélye

Még az egyházi vezetők világos tanácsa és a szentírások példái ellenére is vannak közöttünk néhányan, akik azt hiszik, hogy az engesztelés rájuk nem vonatkozik, és őket már nem lehet megmenteni. Nem tudják letenni saját bűntudatuk nehéz terhét még az őszinte bűnbánat után sem. Néhányan még a próbálkozással is felhagynak.

Azt gondolják, miért küzdjék fel magukat a földről, ha utána úgyis elesnek újra. Pontosan ez az, amit az ellenség el akar hitetni velünk. Az ilyesfajta gondolat nem csupán bénító lelkileg és érzelmileg egyaránt, hanem teljesen hamis is.

A szentírások azt tanítják, hogy a Szabadító engesztelése végtelen és mindenki számára elérhető. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésaiás 1:18). Sikerülhet. Újra próbálkozhatunk. És az Úr segíteni fog bennünket minden egyes lépésnél.

Soha nincs túl késő

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából világos tanácsot adott azzal kapcsolatban, hogy ne mondjunk le saját magunkról. „[A]kárhány lehetőséget szalasztottatok el, akármennyi hibát vétettetek, vagy akármennyi tehetségről vélitek, hogy hiányzik belőletek, és akármilyen messzire gondoljátok, hogy eltávolodtatok az otthonotoktól, családotoktól és Istentől, tanúságomat teszem, hogy nem kerültetek ki az isteni szeretet hatóköréből. Nem tudtok olyan mélyre süllyedni, ahová ne érne el Krisztus engesztelésének végtelen fénye.”²

Holland elder továbbá azt tanítja, hogy tartsuk szemünket Isten jóságán: „A hit képlete a kitartás, a tovább dolgozás, a véghezvitel, és a korábbi órák vélt vagy valós sérelmeinek semmivé foszlása a végső jutalom bőségében.”³

Reménnyel telve

Bár a bűnt soha nem szabad könnyelműen venni, a bűnbánat lehetősége valóságos. A megbocsátás valóságos. A Szabadító engesztelése megadja számunkra az esélyt, hogy tiszta lappal tudjunk újrakezdeni. Ammonhoz hasonlóan te is nyerhetsz megbocsátást.

Valóban reménykedhetünk fényesebb napokban. Pál apostol azt tanította: „A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által” (Rómabeliek 15:13).

A bűnbánat ajándékának köszönhetően mindannyian újra hihetünk saját magunkban.