Látogatótanítói üzenet
Jézus Krisztus tulajdonságai: álnokság vagy képmutatás nélkül való
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és küldetésének megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!
Hit, család, segítségnyújtás
Ha megértjük, hogy Jézus Krisztus álnokság vagy képmutatás nélkül való, az segít hithűen törekednünk példája követésére. Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent tiszta szívűnek lenni: „Álnoknak lenni annyit tesz, mint megtéveszteni vagy félrevezetni. […] Az álnokság nélkül való embert az ártatlanság, őszinte szándék és tiszta indítékok jellemzik; olyan ember, akinek az élete azt a gyakorlatot tükrözi, hogy a napi cselekedeteit a feddhetetlenség alapelveihez igazítja. […] Hiszem, hogy most más koroknál sürgetőbben jelentkezik annak szükségessége, hogy az egyház tagjai álnokság nélkül valók legyenek, mert oly sokan vannak a világban, akik láthatóan nem értik ezen erény fontosságát.”1
Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség második tanácsosa ezt mondta a képmutatásról: „Egyikünk sem annyira krisztusi, mint amennyire tudjuk, hogy lennünk kellene. De őszintén vágyunk arra, hogy legyőzzük a hibáinkat és a bűnre való hajlamot. Szívünkből és lelkünkből áhítjuk, hogy jobbá váljunk Jézus Krisztus engesztelésének segítségével.”2
Tudjuk, hogy „cselekedeteink, szívünk vágyai, valamint aszerint leszünk megítélve, hogy milyen emberekké váltunk”3. Amikor azonban arra törekszünk, hogy bűnbánatot tartsunk, tisztábbá válunk – márpedig „boldogok, a kiknek szívök tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Máté 5:8).
További szentírások
A szentírásokból
A kisgyermekek álnokság nélkül valók. Jézus Krisztus kijelentette: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. […] Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:14, 16).
Krisztus a keresztre feszítését követően az amerikai földrészen is szolgálta a gyermekeket. Utasítására az emberek odavitték Őhozzá a kisgyermekeiket, és „köré rakták őket a földre, és Jézus állt középen…
És… könnyekre fakadt, és a sokaság bizonyságot tett erről, és vette a kisgyermekeiket, egyenként, és megáldotta őket, és imádkozott értük az Atyához. […]
És amint azok odanéztek, hogy lássák őket, az égre vetették a szemüket, és… angyalokat láttak a mennyből alászállni, mintha tűz közepén lettek volna; és lejöttek és körülvették ezeket a kicsinyeket…; és angyalok szolgáltak nekik” (3 Nefi 17:12, 21, 24).