Menj előre hittel
Írta: Anthony D. Perkins elder
a Hetvenektől
Elhangzott a Nevertheless I Went Forth című áhítati beszéd részeként, 2014. február 4-én a Brigham Young Egyetemen. A teljes angol nyelvű szöveg megtalálható a speeches.byu.edu oldalon.
Négy olyan leckét tanulhatunk Nefitől a sugalmazott döntéshozatalról, amelyek csökkenthetik a félelmeiteket és növelhetik az előrehaladáshoz szükséges magabiztosságotokat.
Részlet Az ima lelkülete című festményből. Készítette: Claudio Roberto Aquiar Ramires.
Ti, fiatal felnőttek, abba a korba értetek, melyet a döntéshozatal évtizedének is neveznek. Ilyenkor hozzátok meg életetek számos fontos döntését, úgymint „a templomba történő belépés, a misszió szolgálata, az oktatás, egy szakma választása, valamint a társatok megválasztása és a szent templomban történő összepecsételésetek az időre és az örökkévalóságra”1.
Különösképpen azokhoz szólok, akik nehézségekbe ütköztek e fontos döntések valamelyikénél, vagy akár többnél is. Egyeseket talán szinte megbénít a rossz döntés meghozatalától való félelem, vagy megerősítésre van szükségük, hogy magabiztosak maradjanak a korábban meghozott döntésüket illetően.
Négy olyan leckét tanulhatunk Nefitől a sugalmazott döntéshozatalról, amelyek – alkalmazásuk esetén – csökkenthetik a félelmeiteket és növelhetik az előrehaladáshoz szükséges magabiztosságotokat.
1. Engedelmeskedjetek a parancsolatoknak
Nefi szent feljegyzésének utolsó verse összefoglalja az egész életét: „mert ezt parancsolta nekem az Úr, és nekem engedelmeskednem kell” (2 Nefi 33:15).
Nefinek a Szabadítóba vetett hitét és Őiránta való szeretetét szemlélteti az Isten parancsolatai iránti engedelmessége. Imádkozott (lásd 1 Nefi 2:16). Olvasta a szentírásokat (lásd 1 Nefi 22:1). Az élő próféta útmutatását kérte és követte (lásd 1 Nefi 16:23–24). Ez az engedelmesség tette lehetővé, hogy a Szentlélek erőteljes kísérője legyen Nefinek az egész élete során, valamint folyamatos személyes kinyilatkoztatást is eredményezett.
Nektek is közel kell maradnotok az Úrhoz Isten parancsolatainak betartása által. Bizonyságomat teszem, hogy a kis dolgokban, úgymint a szentírások olvasása, a napi ima, a részvétel az egyházi gyűléseken, az élő próféták tanácsainak megfogadása, illetve a másoknak tett szolgálat – tehát az ezekben gyakorolt engedelmesség feljogosít benneteket a Lélek társaságára és az abból származó kinyilatkoztatásokra.
A tökéletesség nem előfeltétele a személyes kinyilatkoztatásnak. A napi bűnbánat viszont igen (lásd Rómabeliek 3:23). Ha a bűnbánatotok őszinte és alapos (lásd T&Sz 58:42–43), az engesztelés megtisztító hatalma el fogja hozni a Lelket, hogy az élet súlyos döntéseiben vezéreljen benneteket.
2. Haladjatok hitben
Bújjatok egy pillanatra Nefi sarujába. Édesapátok azt mondja nektek, hogy az Úr parancsa szerint a családotoknak maga mögött kell hagynia mindenét, és neki kell vágnia a vadonnak. Vajon nem lennétek kíváncsiak az út részleteire és céljára?
Feltételezem, hogy Nefi roppantul örült volna, ha az Úr világosan megmutatja neki a jövőt. Csakhogy Isten nem így cselekedett Nefivel, és veletek sem így fog.
Amikor a családja a vadonban vándorolt, Nefi az útmutatást „időről időre” kapta (1 Nefi 16:29; 18:1). Ha bizonyossággal látta volna előre a saját életútját, az nem adta volna meg neki azokat a lélekpróbáló és hitépítő élményeket, melyek segítettek neki krisztusibb férfivá válni.
Ha Istenre vársz, hogy kinyilatkoztassa, melyik szakra jelentkezz, kivel házasodj, melyik állást fogadd el, hol lakj, vajon folytasd-e a tanulmányaidat posztgraduálisan, és hány gyereked legyen, akkor valószínűleg soha nem fogsz kijutni a négy fal közül. Bizonyságomat teszem, hogy a személyes kinyilatkoztatás csak „időről időre” fog érkezni.
Mennyei Atyánk azt akarja, hogy növekedjünk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy kifejlesszük magunkban a képességet a tények mérlegelésére, az ítéletalkotásra és a döntéshozatalra. Azonban Ő arra is felszólít bennünket, hogy imában terjesszük elé a döntéseinket (lásd T&Sz 9:7–9). Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy az imáinkra „három út valamelyikén érkezhet válasz”2.
Megerősítő bizonyosság
„Először – mondta Scott elder – azt a békességet, vigaszt és bizonyosságot érezhetitek, melyek megerősítik, hogy a döntésetek helyes.”3 A feleségemmel, Christyvel arra jöttünk rá, hogy az életet kritikusan befolyásoló döntéseket illető bizonyosság a szentírásokon keresztül is érkezhet, különösen a templomi hódolatot követően.
Példának okáért sok elmélkedést és imádkozást követően úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk álmaink új házát Texasban, és hat kisgyermekkel Kínába, Pekingbe költözünk. Azonban továbbra is égető szükségünk volt lelki megerősítésre egy ilyen nagy jelentőségű lépés előtt. Az isteni bizonyosságot akkor nyertük el – a templomban –, amikor ezeket a szavakat olvastuk a Tan és a szövetségekben: „az az én akaratom, hogy… [n]e időzz sok napig ezen a helyen; …ne gondolj javaidra. Menj a keleti ország[okba]” (T&Sz 66:5–7).
Jézus Krisztus hangja a szentírásokban, melyet a Szentlélek erőteljes érzései kísértek, megerősített bennünket abban, hogy helyes volt a kínai költözés mellett döntenünk.
Nyugtalan érzések
A második út, ahogyan Mennyei Atyánk megválaszolja az imákat, „egy nyugtalan érzés, a gondolat megdermedése, amely azt jelzi, hogy rosszul választottatok”4.
Miután befejeztem a missziómat Tajvanon, úgy véltem, hogy a nemzetközi jog jó pályaválasztás lenne. Amikor Christyvel átgondoltuk ezt a lehetséges jövőt, beláttuk, hogy még öt költséges tanév vár ránk.
Az amerikai gazdaság mély recesszióban volt, anyagi lehetőségeink pedig korlátozottak voltak, ezért azt találtuk ki, hogy bölcs döntés lenne belépnem a légierő tartalékostiszt-képző (ROTC) egyetemi programjába, így fedezve a tanulás költségeit. Amikor azonban kitöltöttem a kötelező teszteket és megcsináltam a papírmunkát, továbbra sem volt jó érzésünk ezzel az elköteleződéssel kapcsolatban. Nem következett be a gondolataim megdermedése és nem voltak nyomasztó érzéseim sem – egyszerűen csak hiányzott a békesség.
Ez a látszólag ésszerűtlen pénzügyi lépés részben mégis sugalmazott lehetett, mert rémes ügyvéd vált volna belőlem!
Isteni bizalom
Istennek van egy harmadik útja is az ima megválaszolására: ha nem válaszol. „Amikor érdemesen élsz, és döntésed megegyezik a Szabadító tanításaival, mikor eljön az idő, hogy cselekedned kell – mondta Scott elder –, haladj előre bizalommal.”5
Nefi utolsó próbálkozása a rézlemezek megszerzésére jól szemlélteti, hogy miként haladhatunk előre isteni bizalommal. Ezt jegyezte fel:
„…engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tennem kell.
Mindazonáltal mentem előre” (1 Nefi 4:6–7).
Lesznek olyan pillanataitok a döntéshozatal évtizede alatt, amikor nem halogathattok tovább, és döntenetek kell. Megtanultam azt, amiről Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tanított: „…sugalmazásokat fogunk kapni a Lélektől, amikor minden tőlünk telhetőt megtettünk, amikor kint vagyunk a napon és dolgozunk ahelyett, hogy az árnyékban üldögélve az első megteendő lépésről imádkoznánk.”6
Ahogyan az Nefivel is történt, a Lélek a kellő időben megerősít vagy figyelmeztet majd benneteket az általatok választott ösvényt illetően.
3. Éljetek a jelenben
Nefi elkötelezettsége a megígért föld felé vezető úton éles ellentétben áll fivérei, Lámán és Lemuel hozzáállásával. Ők úgy döntöttek, hogy elindulnak, de a szívük Jeruzsálemben maradt. Nefi a törött íját próbálta megjavítani, hogy élelemre vadásszon, és ércet bányászott a hajóhoz, miközben úgy tűnik, hogy a fivérei egy sátorban heverésztek.
Manapság számos Lámán és Lemuel van a világban. Az Úrnak azonban Nefihez hasonlóan elkötelezett férfiakra és nőkre van szüksége. Nagyobb fejlődést fogtok megtapasztalni az életben, ha teljes mértékben elkötelezitek magatokat a döntéseitek mellett és a jelen körülményeitek között törekedtek kiválóságra, miközben fél szemmel a majdani lehetőségekre figyeltek.
Nefi jó példa Thomas S. Monson elnök bölcs tanácsára: „A múltról való álmodozás és a jövőről való ábrándozás lehet, hogy vigaszt nyújt, de biztos, hogy nem helyettesíti azt az életet, amit ma élünk. A mai nap a lehetőségeink napja, és meg kell ragadnunk!”7
4. Merítsetek mások erejéből
Még azután is felmerülhetnek bennünk kétségek a döntésünket illetően, hogy törekedtünk a Lélekre, meghoztuk a döntést, és teljes mértékben el vagyunk kötelezve mellette. Ilyen helyzetben egy bizalmas családtag vagy barát olyan tanáccsal és erővel szolgálhat, amely segít tartani az irányt. Felvetésem szerint Nefi számára a hitvese szolgált megbízható horgonyként.
Akkor kezdtem el igazán értékelni Nefi feleségét, amikor egyszer az Egyháztörténeti Múzeumba látogattam. Meredten néztem egy ottani festményt, amelyen Nefi látható egy hajó árbocához kötözve, bőrig ázottan a tomboló viharban.8
Nefi mellett van felesége és az egyik gyermeke. A felesége ugyanazt a vihart élte át, melyet Nefi is, a tekintete mégis dacos, karjait óvón a férje vállai köré fonja. Abban a pillanatban megértettem, hogy nekem is abban az áldásban van részem, hogy egy hűséges házastárs kölcsönzi nekem az erejét a megpróbáltatásaim idején. Reméltem, hogy ez az erő is hasonlatos ahhoz, melyet a képen láttam.
Fivérek, az általatok misszionáriusként vagy más igazlelkű szolgálat során kifejlesztett (vagy majd kifejlesztendő) lelki erő megőrzése és fokozása a legfontosabb tulajdonotok azok közül, melyek kívánatos férjjé és apává tesznek benneteket. Nőtestvérek, a lelki érzékenység, a hit, és a bátorság Jézus Krisztus követésére – ezek a legjobb tulajdonságaitok feleségként és anyaként.
Arra hívlak benneteket, hogy váljatok olyan emberré, akinek a bölcs tanácsaiból és erejéből meríthet a jelenlegi vagy leendő házastársa. Az az erényes férfi és érdemes nő, akiket az időre és az örökkévalóságra egymáshoz pecsételnek a templomban, nehéz dolgokat is képesek megvalósítani egyenlő társakként.
Megígérem nektek, hogy ha alkalmazzátok a Nefitől és a mai prófétáktól tanult leckéket a döntéshozatalt illetően, akkor „időről időre” személyes kinyilatkoztatás által lesztek vezetve. Kívánom, hogy miközben áthaladtok a döntéshozatal évtizedén, Nefihez hasonlóan nektek is legyen hitetek ezt mondani:
„…engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tennem kell.
Mindazonáltal mentem előre” (1 Nefi 4:6–7).