Egy akol és egy pásztor
A juhnyáj számára készített kerítvény a Szabadítónak a népe iránti gondoskodásáról tanít bennünket.
Ősi juhakol
bot
vessző
pásztor
kőfal
kapu
juhok
parittya
Mi ez: Egy egészen egyszerű, fallal kerített karám.
Mi a célja: Megóvni a juhnyájat a ragadozóktól és a tolvajoktól, különösen éjszaka.
Miből és hogyan készül: Általában kövekből rakták a falat, a tetejébe pedig gyakran tüskés gallyakat nyomtak. Vastag tüskéjű bokrokból is gyakran építettek kerítést a rögtönzött, ideiglenes aklokhoz. Néha barlangokat használtak akolnak, és ilyenkor egy kisebb sziklával vagy gallyakból készített torlasszal zárták le a bejáratot.
Mit tanulhatunk ebből?
A juhakol:
Az a hely, ahol egybegyűlik a nyáj. Egyháztagokként osztozunk az egység kötelékében a hitünk és a szövetségeink révén, illetve azáltal is, hogy szó szerint összegyűlünk. Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség első tanácsosa, ezt tanította: „Az egység öröme, mellyel [Mennyei Atyánk] oly nagyon meg szeretne ajándékozni, nem létezhet mások nélkül. Másokkal együtt kell rá törekednünk és elnyernünk. Nem meglepő hát, ha Isten sürgeti a gyülekezésünket, hogy megáldhasson bennünket. Azt kívánja, hogy gyűljünk családokba. Létrehozott osztályokat, egyházközségeket, gyülekezeteket, és megparancsolta, hogy gyakran találkozzunk. Ezekben a közösségekben… [i]mádkozhatunk és dolgozhatunk az egységért, amely örömet hoz, és megsokszorozza a szolgálathoz szükséges erőnket” (Szívünk egybefonódik. Liahóna, 2008. nov. 69.).
A biztonság és pihenés helye. Jézus Krisztusban nyugalmat találunk a lelkünknek (lásd Máté 11:29). Az Ő egyháza „védelemül és menedékül” szolgál (T&Sz 115:6). Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke pedig azt tanította, hogy „csak akkor vagyunk biztonságban, ha tiszteletben tartjuk a szövetségeket, melyeket kötöttünk, és a hétköznapjainkban engedelmességet tanúsítunk, mely Krisztus minden követőjétől megköveteltetik” (Ezeket biztosan tudom. Liahóna, 2013. máj. 7.).
Őrizője a pásztor. Jézus Krisztus az a jó pásztor, aki megszabadít bennünket. Szenvedett és meghalt, hogy legyőzhessük a bűnt és a halált, és visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz. Amikor Krisztushoz jövünk és engedelmeskedünk a parancsolatainak, Ő megáld, vezet és védelmez bennünket, úgy egyénileg, mint a szövetséges népeként is.