A Szabadító példája az engedelmességre
Az Ő példája követendő mintát ad mindannyiunknak.
„A Szabadító életéből megtanult leckék közül egyik sem olyan világos és nagy erejű, mint az engedelmességről szóló lecke” – tanította Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a 2014. áprilisi általános konferencián. A Szabadító példája nemcsak arra tanít minket, hogy miért fontos a Mennyei Atyánknak való engedelmesség, hanem arra is, hogy miként lehetünk engedelmesek. Amikor áttekintitek a szolgálatából vett alábbi példákat, gondolkodjatok el azon, hogy azok miként jelölhetik ki számotokra az életetekben követendő ösvényt.
1. Habár Jézus bűntelen volt, alávetette magát a keresztelésnek, „hogy minden igazlelkűséget betöltsön” (Máté 3:13–17; lásd még 2 Nefi 31:4–7; János 3:5).
2. Amikor a 12 éves Jézust József és Mária a templomban, tanítás közben találta, Ő „engedelmes vala nékik”, és hazatért velük (lásd Lukács 2:42–51).
3. Habár azt kérte, hogy lehetőleg múljék el tőle a pohár, alávetette magát a Gecsemáné kertjében rá váró szenvedésnek (lásd Máté 26:36–44; Lukács 22:39–54).
4. Megtartotta a sabbatot, és részt vett a zsinagógai istentiszteleteken (lásd Lukács 4:16–44).
5. Jézus alávetette magát az emberek ítéletének, hogy meglehessen az Atya munkája és dicsősége (lásd Ésaiás 53:7; Máté 26:53; Mózes1:39).
6. Munkája bevégzéseként megengedte, hogy a gonoszok keresztre feszítsék (lásd Máté 27:35; János 10:17–18; Galátziabeliek 1:3–5).
7. Megint csak az Atyának engedelmeskedve, Jézus a lélekvilágba ment, és megszervezte ott a misszionáriusi munkát (lásd 1 Péter 3:18–20; 4:6).
8. Jézust megkísértette Sátán, de Ő nem engedett a kísértésnek (lásd Máté 4:1–11; T&Sz 20:22).
9. Továbbra is az Atya akaratát teljesíti és irányítja az egyházat (lásd Joseph Smith története 1:16–17; T&Sz 19:2, 24).