„Mi fogyatkozás van még bennem?”

Larry R. Lawrence elder

a Hetvenektől

Ha alázatosak és taníthatóak vagyunk, a Szentlélek arra ösztönöz majd, hogy fejlődjünk, és hazavezet minket, útközben azonban útbaigazítást kell kérnünk az Úrtól.

Fiatal felnőttként kezdtem érdeklődni az egyház iránt. Először utolsó napi szent barátaim példája vonzott az evangéliumhoz, idővel azonban a sajátos tan is megfogott. Amikor meghallottam, hogy a hithű férfiak és nők folyamatosan fejlődhetnek, és végül olyanná válhatnak, mint mennyei szüleink, őszintén elámultam. Tetszett ez az elgondolás – éreztem, hogy igaz.

Nem sokkal a keresztelőm után a hegyi beszédet tanulmányozva rájöttem, hogy Jézus ugyanezt az igazságot tanította az örök fejlődésről a Bibliában. Ezt mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”¹

Több mint 40 éve vagyok egyháztag, és amikor csak olvasom, ez a vers mindig emlékeztetőül szolgál, hogy milyen céllal vagyunk itt a földön. Azért jöttünk ide, hogy tanuljunk és fejlődjünk, mígnem idővel megszentelődünk, vagyis tökéletessé válunk Krisztusban.

A tanítványság útja nem könnyű. Nevezték már „az állhatatos fejlődés útjának”² is. Míg ezen a szoros és keskeny ösvényen járunk, a Lélek folyamatosan arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk jobbak és jussunk el magasabbra. A Szentlélek ideális útitárs ehhez. Ha alázatosak és taníthatóak vagyunk, Ő kézen fog és hazavezet minket.

Útközben azonban útbaigazítást kell kérnünk az Úrtól. Fel kell tennünk néhány nehéz kérdést, mint például: „Miben kell változnom?” „Hogyan válhatok jobbá?” „Melyik gyengeségemet erősítsem meg?”

Figyeljük meg a gazdag ifjú újszövetségbeli példáját! Igazlelkű fiatalember volt, aki már addig is betartotta a tízparancsolatot, de még jobbá akart válni. Célja az örök élet volt.

Amikor találkozott a Szabadítóval, ezt kérdezte Tőle: „…mi fogyatkozás van még bennem?”³

Jézus azon nyomban személyre szabott tanácsot adott neki. „Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és …jer és kövess engem.”⁴

Az ifjú megdöbbent – soha nem számolt ilyen nagy áldozattal! Elég alázatos volt ahhoz, hogy megkérdezze az Urat, de nem volt elég hithű ahhoz, hogy kövesse a kapott isteni tanácsot. Hajlandónak kell lennünk cselekedni is, amikor valamilyen választ kapunk.

Harold B. Lee elnök ezt tanította: „Ha el akarjuk érni a tökéletességet, akkor valamikor mindannyiunknak fel kell tenni magunkban a következő kérdést: »Mi fogyatkozás van még bennem?«”⁵

Ismertem egy hithű édesanyát, aki megalázkodott és feltette a kérdést: „Mi az, ami miatt nem tudok fejlődni?” Esetében a Lélek ezt az azonnali választ adta: „Hagyd abba a panaszkodást!” Az anya meglepődött ezen a válaszon; soha nem tartotta magát panaszkodósnak, a Szentlélektől jövő üzenet azonban igen egyértelmű volt. Az ezt követő napokban aztán ráébredt, hogy valóban szokása a panaszkodás. A jobbá válásra kapott sugalmazásért hálát érezve eltökélte, hogy a kihívásai helyett az áldásait fogja számlálni. Napokon belül megérezte a Lélek szívmelengető jóváhagyását.

Egy alázatos fiatalember, akinek sehogy sem sikerült rátalálnia a megfelelő lányra, az Úrhoz fordult segítségért: „Mi az, ami miatt nem vagyok senki számára a megfelelő férfi?” – tette fel a kérdést. Elméjében és szívében ezt a választ kapta: „Tisztítsd meg a beszédedet!” Abban a pillanatban felismerte, hogy számtalan trágár kifejezés vált mindennapi beszéde részévé, és eltökélte, hogy változtatni fog ezen.

Egy egyedülálló nőtestvér szintén bátran tette fel a kérdést: „Miben kell változnom?” Mire a Lélek ezt súgta neki: „Ne szólj közbe, amikor mások beszélnek!” A Szentlélek valóban személyre szabott tanácsokat ad! Teljes mértékben őszinte társ Ő, aki olyan dolgokat fog mondani nekünk, melyekről senki más nem tud, vagy melyet nem mer elmondani.

Egy visszatért misszionáriust nagyon leterhelte a szoros időbeosztása. Igyekezett időt szakítani a munkára, a tanulásra, a családra és az egyházi elhívására. Tanácsot kért az Úrtól: „Hogyan érezhetnék békességet a rengeteg tennivalóm közepette?” Nem azt a választ kapta, amire számított. Az a benyomása támadt, hogy nagyobb gondot kellene fordítania a sabbat megszentelésére. Elhatározta hát, hogy Isten szolgálatának szenteli a vasárnapot – félreteszi az iskolai tanulmányait, és inkább az evangéliumot tanulmányozza. Ez az apró változtatás aztán meghozta azt a békét és egyensúlyt, amelyre vágyott.

Évekkel ezelőtt egy egyházi folyóiratban olvastam egy lányról, aki egy otthonától távoli helyen járt egyetemre. Lemaradozott a tanulmányaiban, a társasági élete nem pont úgy alakult, ahogyan remélte, és általánosságban véve boldogtalan volt. Végül aztán egy napon térdre borult és így kiáltott fel: „Mit tehetnék, hogy jobb legyen az életem?” A Szentlélek ezt súgta neki: „Kelj fel és takarítsd ki a szobádat!” Ez a késztetés a teljes meglepetés erejével hatott, de épp erre a kezdetre volt szükség. Miután a lány időt szakított a dolgok szétszortírozására és rendbe tételére, érezte, ahogy a Lélek beárad a szobába és felemeli a szívét.

A Szentlélek soha nem fogja azt mondani, hogy azon nyomban mindent tegyünk rendbe. Ha így tenne, hamar elcsüggednénk és könnyen feladnánk. A Lélek a saját tempónkban munkálkodik velünk, lépésről lépésre, vagy ahogy az Úr tanította: „Sort sorra, előírást előírásra, …és áldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra, …mert annak, aki befogadja, többet adok”.⁶ Például ha a Szentlélek arra késztet benneteket, hogy gyakrabban mondjatok köszönetet, ti pedig eleget tesztek ennek a sugalmazásnak, akkor lehet, hogy úgy érzi majd, ideje nagyobb kihívás elé állítani titeket, például megtanulnotok azt mondani: „Bocsánat. Az én hibám volt.”

Az úrvacsoravétel ideje tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy megkérdezzük, mi fogyatkozás van még bennünk. Pál apostol azt tanította, hogy ez annak az ideje, hogy megpróbáljuk, vagyis megvizsgáljuk magunkat.⁷ Ebben az áhítatos légkörben, miközben gondolataink a mennyre irányulnak, az Úr gyengéden kinyilváníthatja nekünk, mi az, amin következőként munkálkodnunk kell.

Hozzátok hasonlóan én is sok üzenetet kaptam a Lélektől az évek során, melyek megmutatták, hogyan válhatnék jobbá. Hadd osszak meg példaként pár – sugalmazásként kapott – személyes üzenetet, melyeket megszívleltem:

Ne emeld fel a hangodat!
Légy szervezett! Készíts listát a napi teendőkről!
Jobban viseld gondját a testednek: egyél több zöldséget és gyümölcsöt!
Gyakrabban járj a templomba!
Szakíts időt az elmélkedésre, mielőtt imádkozol!
Kérd ki a feleséged tanácsát!
Türelmesen vezess, és ne lépd át a sebességhatárt! (Ezen a legutolsón még dolgoznom kell.)

A Szabadító engesztelő áldozata az, ami lehetővé teszi a tökéletesedést, vagyis a megszentelődést. Egyedül soha nem járnánk sikerrel, azonban Isten kegyelme elegendő számunkra, hogy segítsen nekünk. Amint azt David A. Bednar elder egyszer kifejtette: „A legtöbben világosan értjük, hogy az engesztelést a bűnösöknek szánták. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy azt is tudjuk és értjük-e, hogy az engesztelést a szenteknek is szánták – olyan jó férfiak és nők számára, akik engedelmesek, érdemesek és lelkiismeretesek, és akik azon fáradoznak, hogy jobbak legyenek”.⁸

Hadd javasoljam, hogy mindannyian végezzetek el egy lelki gyakorlatot a közeljövőben, akár még ma este, amikor imádkoztok. Alázatosan tegyétek fel az Úrnak a következő kérdést: „Mi az, ami miatt nem tudok fejlődni?” Más szavakkal: „Mi fogyatkozás van még bennem?” Azután csendben várjatok a válaszra. Ha őszinte szívvel kérdeztek, hamarosan tisztán halljátok majd a választ. Kifejezetten nektek szóló kinyilatkoztatást fogtok kapni.

Lehet, hogy a Lélek azt súgja majd, hogy bocsássatok meg valakinek. Vagy kaphattok üzenetet arra vonatkozóan, hogy jobban válogassátok meg, milyen filmeket néztek és milyen zenéket hallgattok. Az a benyomásotok támadhat, hogy legyetek becsületesebbek az üzleti ügyeitekben, vagy nagylelkűbbek a böjti felajánlásaitokban. A lehetőségek sora végtelen.

A Lélek képes megmutatni nekünk a gyengeségeinket, ugyanakkor meg tudja mutatni erősségeinket is. Olykor azt is meg kell kérdeznünk, mi az, amit jól teszünk, hogy az Úr felemelhessen és bátoríthasson minket. Amikor a pátriárkai áldásunkat olvassuk, újra eszünkbe jut, hogy Mennyei Atyánk ismeri a mi isteni lehetőségeinket. Örvendezik minden alkalommal, amikor teszünk egy lépést előre. Számára sokkal fontosabb az irányunk, mint asebességünk.

Legyetek állhatatosak, testvéreim, és soha ne csüggedjetek! Túl kell haladnunk a síron, mielőtt elérhetnénk a tökéletességet, de itt, a halandóságban fektetjük le az alapokat. „Kötelességünk jobbnak lenni ma, mint tegnap voltunk, és jobbnak lenni holnap, mint ma vagyunk.”⁹

Ha a lelki növekedés nem áll kiemelt helyen az életünkben, ha nem járunk az állhatatos fejlődés útján, akkor fontos tapasztalatokról fogunk lemaradni, melyeket Isten nekünk szán.

Évekkel ezelőtt olvastam Spencer W. Kimball elnök e szavait, melyek maradandó hatással voltak rám. Ezt mondta: „Megtanultam, hogy ahol imádságos szív van, éhezés az igazlelkűségre, a bűnök elhagyása és engedelmesség Isten parancsolatai iránt, ott az Úr egyre több fényt ad, míg végül megadatik az a hatalom, mely áthatol a mennyei fátyolon… Az ilyen igazlelkű ember számára megadatik az a felbecsülhetetlen ígéret, hogy egy nap megláthatja az Úr arcát, és tudhatja, hogy Ő van.”¹⁰

Azért imádkozom, hogy egy nap megadathasson nekünk ez a mindent felülmúló élmény, miközben engedjük, hogy a Szentlélek hazavezessen bennünket. Jézus Krisztus nevében, ámen.