Ámulok Jézus szeretetén
Ronald A. Rasband elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Jézus Krisztusról való bizonyságomat számos különleges élmény építette, melyek során biztos tudást kaptam arról, milyen nagy szeretettel van Ő mindannyiunk iránt.
Kedves fivéreim és nővéreim világszerte! Nagyon hálás vagyok az Első Elnökségnek, hogy felkértek alázatos bizonyságom megosztására e sabbatnapon. Egyik kedvenc utolsó napi szent himnuszunk szavai jól jellemzik, mit érzek most:
Ámulok, hogy Jézusunk mily nagyon szeretett,
Zavarba ejt irántam érzett nagy kegyelme…
Ámulok, mert mennyei trónusát elhagyta,
Hogy büszke és lázadó lelkemet megváltsa:
Végtelen szeretetét felém kiárassza,
És drága, szent életét értem feláldozza…
Ó, mily csodálatos, csodás ez nékem!1
Néhány nappal ezelőtt abban a hatalmas kiváltságban volt részem, hogy az Első Elnökséggel való találkozás keretén belül drága prófétánk, Thomas S. Monson elnök átadta nekem ezt az elhívást. Szeretném tanúbizonyságomat tenni mindannyiótoknak Monson elnök erejéről és szeretetéről, amikor így szólt hozzám: „Ez az elhívás az Úr Jézus Krisztustól jön.”
Teljességgel erőt vesz rajtam és minden porcikámban reszketek, amikor belegondolok e szavak jelentésébe és jelentőségébe, melyeket szerető prófétánk oly gyengéden intézett hozzám. Monson elnök, Eyring elnök és Uchtdorf elnök szeretlek titeket, és teljes szívemmel, lelkemmel, elmémmel és erőmmel fogom szolgálni az Urat és titeket!
Ó, mennyire szerettem Boyd K. Packer elnököt, L. Tom Perry eldert és Richard G. Scott eldert. Borzasztóan hiányoznak nekem. Áldott vagyok, amiért e drága Fivérek lábánál ülve részesülhettem képzésben és tanításban. A legkisebb mértékben sem tudok a nyomdokaikba lépni, de megtisztelve érzem magam, hogy a példájukat követve folytathatom az Úr szolgálatának munkáját.
Amikor azokra gondolok, akik segítettek azzá válnom, aki vagyok, legelőször angyali és önzetlen örökkévaló társamra, Melanie-re gondolok, aki az évek során úgy formázott engem, mint fazekas az agyagot, hogy segítségével Jézus Krisztus kifinomultabb tanítványává váljak. Szeretete és támogatása felemel és megtart engem, csakúgy, mint öt gyermekünké, az ő házastársaiké és 24 unokánké. Drága családom, szeretlek benneteket!
A régmúlt időkben élt Nefihez hasonlóan én is jó szülőktől születtem, ahogyan ők is, hat nemzedékre visszamenően. Az egyházhoz csatlakozó legelső őseim Angliából és Dániából származtak. Ezek a korai pionírok mindenüket feladták Jézus Krisztus evangéliumáért, és hogy követendő örökséget hagyjanak utódaikra. Nagyon hálás vagyok a soknemzedékes utolsó napi szent családomért, és tudom, hogy ez olyan cél, melyre érdemes törekedni.
Sokan mások is hozzájárultak ahhoz, hogy felkészüljek erre az új elhívásra. Közéjük számlálom gyermekkori barátaimat és családomat, egykori vezetőimet, tanítóimat, és egész életemben mellettem álló mentoraimat. Itt kell megemlítenem mindazokat, akik részesei voltak ifjúkori missziómnak a Keleti Államokban, továbbá szeretett misszionáriusainkat is a New York-i New York Északi Misszióban. Nagyon hálás vagyok mindazokért, akik hatással voltak életemre és formáltak engem.
Örömmel gondolok vissza a Hetvenek soraiban lévő fivéreimmel végzett szolgálatomra. 15 éven át az egyház egyik legnagyszerűbb kvórumának és szeretettel teli fivériségének voltam tagja. Köszönetet mondok nektek, drága szolgatársaim! Most várakozással tekintek egy új kvórumban betöltött tagságom elé. Russell M. Nelson elnök, mély szeretetet érzek irántad és a Tizenkét Apostol Kvórumának minden tagja iránt.
Rasband nőtestvérrel abban az áldásban volt részünk, hogy különféle megbízatások alkalmával számos gyülekezetbe és misszióba ellátogathattunk világszerte. Szeretjük az utolsó napi szenteket mindenütt! Hitetek gyarapította a mi hitünket; bizonyságotok hozzátett a miénkhez.
Ha csak egyetlen rövid üzenetet hagyhatok veletek ma, akkor az legyen az Úr következő szavai: „a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”2 Bizonyos vagyok abban, hogy egyikünk sem hozhat olyan rossz döntést vagy követhet el olyan bűnt vagy hibát, amely megváltoztathatná az Úr irántunk érzett szeretetét. Ez nem jelenti azt, hogy elnézné a bűnös viselkedést – biztos vagyok benne, hogy nem –, azt viszont igen, hogy szeretettel kell kezünket nyújtanunk embertársaink felé, hogy meghívjuk, meggyőzzük, szolgáljuk és megmentsük őket. Jézus Krisztus túltekintett az emberek bőrszínén, pozícióján és körülményein, hogy megtanítsa nekik ezt a mély igazságot.
Sokszor kérdezték már tőlem, hogy mikor szereztem a saját bizonyságomat.
Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne hittem volna Mennyei Atyánkban és Jézus Krisztusban. Szeretem Őket, amióta csak hallottam Róluk angyali édesanyám ölében ülve, aki szentírásbeli és evangéliumi történeteket olvasott nekem. Az a kezdeti hit mostanra biztos tudássá és tanúbizonysággá érett arról a szerető Mennyei Atyáról, aki meghallja és megválaszolja az imáinkat. Jézus Krisztusról való bizonyságomat számos különleges élmény építette, melyek során biztos tudást kaptam arról, milyen nagy szeretettel van Ő mindannyiunk iránt.
Hálás vagyok Szabadítónk engeszteléséért, és Almához hasonlóan én is szeretném Isten harsonájával hirdetni azt.3 Tudom, hogy Joseph Smith Isten visszaállítás kori prófétája, és hogy a Mormon könyve Isten szava. Tudom, hogy Thomas S. Monson elnök Isten igaz szolgája és prófétája a földön napjainkban.
Azért imádkozom, hogy prófétánkat követve jószívűség éljen szívünkben minden ember iránt, és váljunk élő tanújává és valóban ámuljunk, hogy Jézusunk mily nagyon szeret minket. Legyen ez csodálatos és csodás nékünk! Jézus Krisztus nevében, ámen.