Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Megéri! A templom egy sorsfordító áldás
A Covid19-járvány miatt a vőlegényemmel sok ellenállásba ütköztünk, amíg vártuk, hogy eljussunk a templomba; én már kezdtem azon tűnődni, hogy bejutunk-e valaha is egyáltalán.
A fényképen modellek láthatók
A férjemmel nagyon nehezen sikerült házasságot kötnünk a templomban – és nem azért, mert nem akartuk eléggé! Folyton közbejött valami, ami megakadályozott bennünket e szent szövetség megkötésében.
De a nehézségek, növekedés és szeretet eme ösvényén még erősebb bizonyságot szereztem a templomról és azon áldásokról, melyeket e szent hely képes hozni az életünkbe.
Oly sok kudarc
Miután eljegyeztük egymást, a dolgok nehézkessé váltak. Egy ideig egy csomó szerencsétlen körülmény akadályozott bennünket abban, hogy tovább haladjunk a templomi házasság felé. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után sikerült kitűznünk a felruházási és pecsételési dátumunkat 2020 májusára. Majdnem minden meg volt tervezve. Végre eljött a mi időnk!
De aztán a világra lecsapott a Covid19-járvány, és az országunkat, Dél-Afrikát teljesen lezárták.
Újra el kellett halasztanunk a templomot és a házasságunkat.
Már kezdtem azt gondolni, hogy talán soha nem leszek képes belépni a templomba. Azon tűnődtem, megéri-e egyáltalán ez a sok erőfeszítés. A férjem és én még a felruházásunkban sem részesültünk, és elcsüggedtem, mert miután egész életemben arra készültem, hogy érdemes legyek eljutni oda, semmi nem akart összejönni.
De aztán átgondoltam mindazt, amit a próféták tanítottak a templomba menetel fontosságáról és a rengeteg áldásról, melyet az Úrral kötött szövetségeink miatt kapunk. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „az egyháztagság legfőbb előnyei csak a templom felmagasztosító szertartásain keresztül valósulhatnak meg”1.
Így még mindig elszánt voltam arra, hogy a megfelelő időben elmenjek.
Megérte várni
Az ezt követő hónapokban a férjemmel böjtöltünk, imádkoztunk és gyakoroltuk a hitünket, hogy érdemesek maradjunk és össze tudjunk házasodni a templomban. Aztán csodák csodájára 2020 szeptemberében a Dél-afrikai Johannesburg templom korlátozott nyitvatartású lett, így a férjem és én részesülhettünk a felruházásunkban.
Szavakkal nem lehet kifejezni, mennyivel közelebb éreztem magam Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz a templom falain belül. Olyan meghitt lelki pillanat volt, amelyet soha nem felejtek el. És megérte a várakozást.
Nem sokkal ezután a férjemet és engem végre egymáshoz pecsételtek az Úr házában az időre és az egész örökkévalóságra.
A pecsételésünk napja oly szent volt. Mi voltunk akkor az egyedüli olyan pár a templomban, akik ezt az örökkévaló szövetséget kötöttük meg egymással és az Úrral. Az, hogy boldog voltam, nem kifejezés! Úgy éreztem, mintha a Szabadító ott ülne mindkettőnk mellett, és azt mondaná: „Elégedett vagyok a hitetekkel. Végre sikerült nektek!”
Izgatottan kezdünk bele egy új közös utazásba, mely során újra meg újra visszatérünk a templomba.
A templom áldásai
Bár a templomok nem mindannyiunk számára érhetőek el könnyen, ha elsődleges fontosságúként kezeljük az Úr házának látogatását, és törekszünk érdemesnek maradni a templomi ajánlásra, áldásokat hozhatunk életünk minden területére.
Ahogy azt Quentin L. Cook elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja tanította: „Testvéreim, azért imádkozom, hogy mindannyian becsüljük meg a Szabadítót, és tegyünk meg minden ahhoz szükséges változtatást, hogy lássuk magunkat az Ő szent templomaiban. Ezt téve véghezvihetjük az Ő szent céljait, és felkészíthetjük magunkat, valamint családunkat minden olyan áldásra, melyet az Úr és az Ő egyháza ebben az életben és az örökkévalóságban kiáraszthat ránk.”2
Amikor csak a templomi szövetségeimre gondolok vagy elmegyek a templomba, közelebb érzem magam Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és képes vagyok elengedni a világ dolgait, békét hívva ezáltal az életembe. A templom áldásainak köszönhetően a férjemmel vissza tudtunk tekinteni, és láttuk, hogy Mennyei Atya keze terelgetett bennünket az életünkben és növelte meg az abba vetett hitünket, hogy Ő mindennap utat mutat nekünk.
Hálás vagyok a templomi felruházásért, amely segít megtudnunk, hogyan térhetünk vissza Mennyei Atyához, és azért a lehetőségért, hogy össze lehetünk pecsételve a szeretteinkkel. Ez leírhatatlan áldás számunkra, Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően.
Mindannyian érdemesek lehetünk ezekre az áldásokra, miközben felkészülünk és a Szabadító példáját követjük, bármilyen kihívások vagy hátráltató tényezők bukkannak is fel előttünk.
Eljutni oda megér minden erőfeszítést. Higgy nekem!