Szolgálattétel az összetartozás megteremtése által

Nem szokatlan, hogy egy csoporttal vagyunk, mégis úgy érezzük, hogy nem tartozunk össze. Amikor ez az egyházban történik, az különösen nehéz lehet valakinek, aki esetleg küszködik.

Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt tanította, hogy mindenkinek, aki csatlakozik az egyházhoz, szüksége van egy barátra.¹ A szolgálattevő fivéreknek és nővéreknek lehetőségük van gondoskodni arról, hogy minden egyháztag tudja, miszerint van barátja az egyházközségben vagy gyülekezetben.

Ez különösen fontos mindenki számára, aki úgy érzi, hogy nem illik a „sablonba”. Azok, akik úgy érzik, nem tudnak beilleszkedni, lehetnek új egyháztagok, új beköltözők, egyedülállók, gyermektelenek, fiatalok, idősek, kevésbé tevékenyek, csendesek vagy valamilyen módon küszködők. Ide tartoznak azok is, akiknek eltér a külseje, a beszéde, a gondolkodása, az öltözködése vagy a viselkedése a csoport többi tagjáétól. Más szavakkal, bármelyikünk érezheti néha úgy, hogy kilóg a sorból.

Alissia, aki a faji hovatartozása miatt küszködött a beilleszkedéssel, azt mondja: „Másnak lenni nehéz, és nehéz ezt elmagyarázni annak, aki nem tapasztalta meg.” Ám hozzáteszi: „A kedvesség és a felkarolás egyszerű cselekedetei nyomán azt éreztem, hogy látnak és bevonnak engem. Úgy érzem, bevonnak, amikor az emberek erőfeszítést tesznek azért, hogy valóban elbeszélgessenek velem, időt szakítsanak rám, vagy arra kérnek, hogy én töltsek velük időt. Nagyon jó érzés, amikor az emberek kimutatják, hogy szeretnének a társaságodban lenni.”²

Ötletek az összetartozás megteremtéséhez

Mit tehetnek a szolgálattevő nővérek és fivérek azért, hogy segítsenek megteremteni az összetartozás helyét mások számára?

Hallgassuk meg őket! Akkor érezzük az összetartozás érzését, amikor tudjuk, hogy úgy hallanak és látnak minket, amilyenek vagyunk, még a tökéletlenségeinkkel együtt is. Nem kell megoldanunk valakinek a gondjait – sőt, gyakran nem is tudjuk. Azonban könyörülettel és éredeklődve hallgathatjuk őket, visszakérdezhetünk a hallottakra, hogy biztosan megértsük, és megkérdezhetjük, hogy mi foglalkoztatja még őket. Ezek olyan kapcsolatteremtési készségek, amelyeket személyesen is gyakorolhatunk, és példát mutathatunk ezekre mások számára is.
Imádkozzunk értük! Késztetést érezhetünk, hogy imádkozzunk értük. Arra is késztetést kaphatunk, hogy megkérdezzük, együtt imádkozhatunk-e velük, vagy megkérdezzük, hogy miről imádkozhatunk értük.
Fent: fénykép a Getty Images jóvoltából

Hívjuk meg, mutassuk be és vonjuk be őket! Hívjuk meg őket egyházközségi tevékenységekre, szolgálati projektekre, társasági eseményekre vagy nem hivatalos csoportos tevékenységekre. Ha lehetséges, vigyük magunkkal őket, mutassuk be őket másoknak, és vonjuk be őket a beszélgetésekbe azáltal, hogy erre alkalmas kérdéseket teszünk fel nekik. Segítsünk azoknak, akik újonnan költöztek be, hogy megtudják, ki a többi új beköltöző, hiszen talán azok is barátokat is keresnek.
Mérjük fel a helyzetüket! Kérdezzük meg őket közvetlenül, hogy mennyire érzik magukat az egyházközség szerves részének. Kik a barátaik? Kik lehetnének? Érdeklődjünk az érdeklődési körükről, a hobbijaikról, a gyermekeikről, valamint az aggodalmaikról, hogy felfigyelhessünk azokra a lehetőségekre, amelyek során kapcsolódni tudnak másokkal, akikkel vannak közös pontjaik, vagy akiknek esetleg szükségük lehet a készségeikre.
Mutassunk rá az erősségeikre! Összetartozást érzünk, amikor tudjuk, hogy van mit adnunk. Nevezzünk meg olyan dolgokat, amelyekről látjuk, hogy jól megy nekik. Kérdezzünk meg valakit, aki jól ismeri őket, hogy mit mondana az erősségeikről. Ha ő nem tudja, kérjük meg, hogy érdeklődje meg tőlük. Igyekezzünk megállapítani, hogy milyen módokon erősíthetnek meg másokat az erősségeik.
Tanácskozzunk a vezetőkkel! Amennyiben helyénvaló, tájékoztassuk az egyházközségi vezetőket ezekről az erősségekről és szükségletekről, hogy a vezetők birtokában legyenek a szükséges értesüléseknek, miközben sugalmazásra törekednek jelentőségteljes megbízások és elhívások céljából.
Erősítsük őket! Segítsünk nekik értékelni az általuk már elsajátított készségeket a következőkhez hasonló kérdések feltevésével: Amikor a múltban új barátokra volt szükséged, mit tettél? Mit tennél, ha szeretnéd elmélyíteni a barátságodat valakivel? Eddig mit próbáltál ki a másokkal való kapcsolatteremtésben? Még mit próbálhatnál meg?