Területi vezetőségi üzenet
Az Úr végtelen gondoskodása
A Jézus Krisztushoz vezető személyes utam egyik jelentős pillanata visszavezethető Henry B Eyring elnök felhívásához1, amelyben cselekvésre szólította fel a hallgatóságot.
Ezt mondta: „Megáldalak titeket, hogy mindennap, amikor imában azt kéritek, hogy mutassa meg, hol avatkozott be Isten keze az életetekbe azon a napon, akkor lássátok azt, ez kinyilváníttasson nektek; megáldalak, hogy lássátok, Ő vezet, irányít és felemel benneteket, és hogy Ő ismer titeket.”
Ez a felkérés, miszerint tudatosan jegyezzük fel az Úr kezét az életünkben, megérintett.
Elfogadtam a felhívást, és vásároltam egy új pasztellkék jegyzetfüzetet, amely becses személyes feljegyzéssé vált, megörökítve a pillanatokat, amikor láttam az Úr kezét az életemben. Nem is tudtam, milyen meghatározónak bizonyul majd ez a kis pasztellkék jegyzetfüzet az utam során Jézus Krisztus keresésére.
Miközben visszaemlékeztem olyan alkalmakra, amikor felismertem az Úr kezét az életemben, eszembe jutott egy emlék tizenegy éves koromból. Egy baleset során megsérült a lépem. Kórházba kerültem, ahol a műtét előtt – látszólag egy örökkévalóságon át – nem volt szabad ennem vagy innom. Élénken emlékszem, ahogy kora reggel egy nagy szobában vagyok, kiszolgáltatottan és magányosan. Elmondtam egy csendes imát, melyben az kértem, csökkenjen a szorongásom és a nyugtalanságom. Rövid időn belül odajött egy nővér, és adott nekem egy kötszerbe csomagolt jégkockát, hogy elszopogassam. Az enyhülés és a felfrissülés érzése pazar lakomának tűnt. Ami azonban még fontosabb, felismertem és elismertem az Úr kezét.
A Zsoltárok egyik verse teljesedett be a kórházi ágyamon – azon a reggelen „megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem”2. Habár a történet hétköznapinak tűnhet, válaszra talált a kérésem és a hit gyakorlására tett kísérletem. Illetve nemcsak fizikai megkönnyebbülést éreztem, hanem azt is, hogy Ő ismer engem.
Anélkül, hogy elmesélném a pasztellkék jegyzetfüzetemben eddig lejegyzett összes élményemet, azokat áttekintve kirajzolódik egy mintázat. Amikor kérek, hiszek abban, hogy megadja3 és elismerem Őt, akkor megerősödik az Őhozzá fűződő kapcsolatom. Ez a minta vezetett és vezet át mindmáig engem a betegségeken, a megpróbáltatásokon, a kétségbeesésen és a fájdalmon.
A 2022-es FSY mottója4 tökéletesen leírja ezt a mintát. A feleségemmel, Ailsával abban a kiváltságban volt részünk, hogy 2022-ben részt vehettünk a Manchester-Skócia FSY-konferencián. Sok résztvevő életében megfigyeltük ezt a mintát. Egy fiatal nő sok nehéz kérdéssel jött az FSY-ra, nem számítva arra, hogy mindre választ kaphat. Örömkönnyek között mondta el, hogy ezen a Krisztus-központú eseményen minden egyes kérdése megválaszolásra került. Tudta, hogy Ő ismeri. Ezt a fiatal nőt nemrég hívták el, hogy a Németország Frankfurt Misszióban szolgálja Őt.
Péter apostol a következő felhívást intézte hozzánk: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről”.5
Arra kérlek benneteket, amilyen távolra csak vissza tudtok emlékezni, jegyezzétek fel az Úr kezének bizonyítékát az életetekben. Majd mindennap ismerjétek fel, ismerjétek el a gyógyítás mesterének, a ragyogó és hajnali csillagnak a kezét, aki ott van minden dologban, mindenek felett, mindeneken át, és mindenek körül.6
Szeretem Őt, imádom Őt, Őrá támaszkodom, mert számos olyan alkalmat tudok felidézni, amikor személyes megerősítést kaptam arról, hogy Ő ismer és szeret engem.
Jézus Krisztus nevében, ámen