Területi vezetőségi üzenet
Felkészülni az apostolok és próféták meghallására
Többnemzetiségű családunkban bőségesen megünneplünk minden angol, ír és holland nemzeti ünnepet. Feleségem, Kirsty, szereti kicsit túlzásba vinni a díszítést és a hagyományos ételeket a halloween, a sinterklaas, a karácsony és oly sok más ünnep kapcsán, a gyermekeink pedig egyenesen imádták ezt, a barátaikkal együtt.
Kirstyvel az egyik este arról beszélgettünk, hogyan tudnánk hasonló élményt biztosítani a gyermekeink számára az általános konferencia idején. Úgy határoztunk, hogy sonkás-sajtos házi croissant lesz az általános konferenciai ételünk. Előkészítettünk különféle evangéliumi témákat megjelenítő színezőket és szójátékokat, hogy majd azok segítsenek nekik elmélyedni a konferenciai beszédekben. A konferencia reggelén ünnepi ruhát öltöttünk. Persze volt azért rengeteg párna és puha takaró is, hogy a gyermekek párnavárat vagy sátrat építhessenek, ahova bekuckózva biztonságban és szeretettel körülvéve érezhetik magukat. Élveztük, hogy családként együtt nézhetjük a konferenciát, és ízlelgettük az egyházi vezetőinktől jövő sugalmazott üzeneteket, miközben a frissen sütött croissant illata belengte az otthonunkat. A kisebb gyermekek nagyon meg lettek dicsérve, amiért végigültek egy általános konferenciai ülést, míg a nagyobbaktól egy kicsit többet vártunk az idő múlásával. Az általános konferencia feletti izgatottságunk mindannyiunknak nagy örömöt okozott. Most, hogy már nagyszülők vagyunk, boldogan nézegetjük a közösségi médián kapott képeket az unokáinkról, akiknek hasonló élményeik vannak az általános konferenciával.
Benjámin király beszédét és azt olvasva, ahogy a népe felkészült a szavai meghallgatására,1 legalább három fontos dolgot tanulhatunk. Először is: szerte az egész vidékre kiterjesztették a meghívást, hasonlóan a napjainkban hozzánk intézett meghíváshoz, hogy jöjjünk, és hallgassuk meg az egyházi vezetőinket. Feltehetjük magunknak a kérdést: Én vajon hogyan segítek kiterjeszteni ezt a meghívást az egyházközségem minden tagjára, sőt, a nem egyháztag szomszédaimra és barátaimra is? Másodszor: azt olvassuk, hogy egybegyűltek. Manapság családként vagy csoportként összegyűlhetünk az otthonunkban vagy a gyülekezeti házunkban. Az Úr ezt mondta: „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”2 Oly nagy erő rejlik a gyakori összegyűlésben!3 Végül pedig: a templom köré gyülekeztek és úgy helyezkedtek el, hogy hallják a szabadítás szavait. Hadd javasoljam, hogy mi is igyekezzünk így tenni. A templom az a hely, ahol a menny és a föld összeér; menedék a világban dúló viharok elől, ahol arról taníthatjuk a szívünket és az elménket, ami örökkévaló jelentőséggel bír. Az Úr házába járni és a családtörténeti munkában részt venni oly nagyszerű módja a szívünk és az elménk felkészítésének és annak, hogy lelkileg jobban ráhangolódva fogadjuk be Isten szavát, mely az Ő szolgái száján keresztül érkezik!4 Robert D. Hales elder ezt mondta: „Az Ő nevében ígérem nektek, hogy ha arra irányuló őszinte vággyal imádkoztok, hogy halljátok Mennyei Atyátok hangját e konferencia üzeneteiben, akkor észreveszitek majd, hogy Ő szólt hozzátok, hogy segítsen nektek, megerősítsen titeket és hazavezessen benneteket az Ő színe elé.”5
Bizonyságot teszek arról, hogy ez igaz. Amikor hálával készülünk fel, illetve örömteli várakozással átadjuk szívünket az Úrnak – azzal, hogy „vedd szívem, és pecsételd meg; Tiéd legyen örökre”6 –, akkor az általános konferencia az év egyik legcsodálatosabb időszaka lehet. Méghozzá egy feledhetetlen alkalom, amikor összegyűlünk a családunkkal és a barátainkkal, átérezve, milyen nagy kiváltság a prófétánk, az apostolaink és más általános felhatalmazottak szavait hallgatni, akik sugalmazott üzenetekkel készülnek, hogy megáldják az életünket. Csodás, az egész életre kiható ünnep lehet ez, amikor személyes lelki útmutatást kapunk és megerősítjük az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket.