Szolgálattételi tantételek
Szolgálattétel: Úgy látni másokat, ahogy a Szabadító
Jézus sok időt töltött azokkal, akik mások szemében kilógtak a sorból; Ő látta a bennük rejlő isteni lehetőséget.
Liahóna, 2019. Június
Krisztus és a gazdag ifjú (részlet). Készítette: Heinrich Hofmann
Előfordulhat, hogy a Szabadítóéhoz hasonló szolgálattételre irányuló erőfeszítéseink során megkérnek bennünket, hogy olyasvalakinek nyújtsunk szolgálattételt, aki különbözik tőlünk. Ez lehetőséget kínál számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk.
A kulturális, faji és vagyoni különbségek, az eltérő iskolázottság vagy életkor, a múltbéli vagy jelenlegi viselkedés, vagy más különbségek miatt könnyen előfordulhat, hogy megítélünk valakit, mielőtt még megismernénk. Ez az elhamarkodott ítélkezés az előítélet lényegi részét alkotja, és a Szabadító óva intett ettől (lásd 1 Sámuel 16:7; János 7:24).
Túl tudunk-e tekinteni a különbségeken, és úgy látni másokat, ahogy a Szabadító? Miként sajátíthatjuk el, hogy azért szeressünk másokat, akik, és akivé válhatnak?
Tekinteni és szeretni
A Bibliában található a jól ismert történet arról a gazdag ifjúról, aki azt kérdezte, hogy miként tehetne szert örök életre: „Jézus pedig [tekintvén őt, szereté] őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet” (Márk 10:21).
Amikor S. Mark Palmer elder, a Hetvenek tagja, néhány évvel ezelőtt ezt a szentírásrészt tanulmányozta, a történetnek egy új része ragadta meg a figyelmét.
„Jézus pedig tekintvén őt, szereté őt.
Amikor meghallottam ezeket a szavakat, elmémet betöltötte egy élénk kép, ahogy az Úr megáll és ráemeli a tekintetét erre az ifjúra. Ráemeli a tekintetét – vagyis mélyen, áthatóan a lelkébe néz, észrevéve a benne rejlő jóságot és lehetőségeket, felismerve továbbá, hogy mire van a leginkább szüksége.
Majd ezek az egyszerű szavak: Jézus szerette őt. Túláradó szeretettel és együttérzéssel viseltetett e jóravaló fiatalember iránt; e szeretettől indíttatva és e szeretettől kísérve kért Jézus még többet tőle. Elképzeltem, milyen érzés lehetett az ifjú számára, hogy ilyen szeretet öleli körül, még akkor is, ha közben egy olyan kiemelkedően nehéz dologra kérik, mint az összes tulajdona eladása és szegényeknek adományozása. […]
[Feltettem magamnak a kérdést:] »M]iként tölthetne el engem a krisztusi szeretet, hogy [mások is] érezhessék rajtam keresztül Isten szeretetét, és vágyjanak a változásra?«. Hogyan tudnék úgy tekinteni [a körülöttem lévő emberekre], ahogy az Úr tekintett a gazdag ifjúra: azt látva, hogy kik is ők valójában és kivé válhatnak, nem pedig csupán azt, hogy mit tesznek vagy nem tesznek éppen? Hogyan tudnék hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz?”1
Tanuljuk meg, hogyan lássunk másokat
Gazdag jutalmak származnak abból, ha megtanulunk úgy látni másokat, ahogy a Szabadító. Íme néhány javaslat, amely segíthet közelebb jutni ehhez a célunkhoz.
-
Ismerjétek meg őket
Tegyetek erőfeszítést azért, hogy ne csak felszínesen ismerjétek meg az embereket. Ismerjétek fel, hogy a kapcsolatok kialakításához idő és őszinte erőfeszítés szükséges. (Segítségképpen lásd a Tartalmas kapcsolatok kialakítása című Szolgálattételi tantételek cikket a Liahóna 2018. augusztusi számában.) -
Vizsgáljátok meg önmagatokat
Figyeljétek meg, hogy miként ítélkeztek tudatosan vagy tudat alatt. Vegyétek észre a másokról megfogalmazódó feltételezéseiteket, és próbáljátok megérteni, hogy miért éreztek így velük kapcsolatban. -
Tartózkodjatok az ítélkezéstől
Ismerjétek fel, hogy nem a körülmények határozzák meg egy egyén értékét. Képzeljétek magatokat a helyébe, és gondoljátok át, hogy milyenek szeretnétek lenni mások szemében, ha ugyanilyen körülmények közé kerülnétek. Segíthet nekünk, hogy úgy lássunk valakit, ahogy a Szabadító tenné, ha különválasztjuk a döntéseit és a viselkedését a belső értékétől és a benne rejlő isteni lehetőségtől. -
Imádkozzatok azért, hogy szeressétek őket
Imádkozzatok értük rendszeresen név szerint, valamint azért, hogy legyen türelmetek egy igazi barátság kialakításához. Vizsgáljátok meg imádságosan a szolgálatotokat. Van vajon eltérés aközött, amit tesztek, és amire valóban szükségük van?
A meggyógyított asszony (részlet). Készítette J. Kirk Richards
Jézus az élet számos különböző területéről jött emberrel töltötte az idejét: gazdagokkal, szegényekkel, uralkodókkal és közrendűekkel. Gyakran vált azok téves ítélkezésének áldozatává, akik Őrá és az Ő láthatóan szegényes vagy jelentéktelen helyzetére tekintettek. „[N]éztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! [Ú]tált volt; és nem gondoltunk vele” (Ésaiás 53:2–3).
Krisztusi szemlélet
Egy nővér a következő történetet osztotta meg arról, hogyan tanult meg krisztusi szemmel tekinteni a szomszédjára.
„Julia (nem ez az igazi neve) a szomszédban lakott, és úgy látszott, hogy egyáltalán nincsenek barátai. Mindig bosszúsnak és mérgesnek tűnt. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a barátja leszek. Nem csupán alkalmi, felszínes ismerős, hanem igaz barát. A találkozásainkkor elbeszélgettem vele, és érdeklődést tanúsítottam minden iránt, amivel éppen foglalatoskodott. Lassanként kialakítottam vele egy baráti köteléket, amitől öröm költözött a szívembe.
Egy nap úgy döntöttem, hogy benézek Juliához, és megkérdezem, miért döntött úgy, hogy nem jár istentiszteletre.
Megtudtam, hogy nem laknak a közelben rokonai vagy családtagjai. Az egyetlen testvére nagyon messze lakik, és évente mindössze egyszer szokott telefonálni. Miközben hallgattam, ahogy kiönti a családjával és az egyházzal kapcsolatos keserűségét, haragját és csalódásait, erőteljesen és tagadhatatlanul elárasztott az iránta érzett könyörület és szeretet. Átéreztem a fájdalmát és a csalódottságát. Megértettem, milyen magányos az élete. Olyan volt, mintha a következő mondatot hallottam volna előszűrődni a hátam mögül: »Én is szeretem őt. Szeresd és tiszteld.«
Ültem és hallgattam, amíg már nem volt több mondanivalója. Szeretetet és könyörületet éreztem iránta. Itt volt egy nővérem, aki még soha nem tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor szeretik az embert. Hirtelen mélyebben megértettem őt. Megköszöntem, amiért beengedett, majd egy öleléssel elbúcsúztam, és vele hagytam az iránta érzett szeretetemet és tiszteletemet. Fogalma sincs arról, hogy mennyire megérintett engem ez a látogatás. Mennyei Atya felnyitotta a szememet, és megtanította nekem, hogy képes vagyok fokozott könyörülettel szeretni. Eltökélt vagyok az elhatározásomban, miszerint nemcsak a barátja, hanem szinte a családtagja leszek.”
Szent felelősség, ha valaki beenged az életébe. Imával, türelemmel és a Lélek segítségével megtanulhatjuk, hogyan gyakoroljunk krisztusibb szemléletet.