Szolgálattételi tantételek
Szolgálattétel az önellátás révén
A mások önellátóvá válásához nyújtott segítség az Úr módján történő gondoskodást és szolgálattételt jelent.
Családtagjaink, barátaink és ismerőseink közül sokakat foglalkoztat, hogy miként váljanak önellátóvá. Az egyház önellátási kezdeményezésének használata révén az egyháztagok szolgálati, gondoskodási és szolgálattételi lehetőségekre lelnek, amikor megáldanak másokat azokkal a tantételekkel, melyek nagyobb reményt, békességet és fejlődést eredményeznek.1
Ez az én otthonom
Írta: Chrissy Kepler, USA, Arizona
A válásom után anyagi nehézségekkel küszködtem, és azon igyekeztem, hogy az anyaként otthon töltött nyolc év után visszatérjek a munkaerőpiacra. Lelkileg is küszködtem, keresve az igazságot és a hitet, habár utoljára tizenévesként jártam gyülekezeti házban.
Az egyik vasárnap éppen a ruháimat mostam a legidősebb nővéremnél, Priscillánál, aki az egyház tevékeny tagja. Miközben ott voltam, Priscilla meghívott, hogy menjek el a családjával istentiszteletre – akkor már több mint 15 éve nem hívott meg senki.
Eleinte vonakodtam, de épp előző este fohászkodtam Istenhez, hogy mutassa meg, hogyan kerülhetek közelebb Őhozzá. Miután valamiféle vonzást éreztem a bensőmben, úgy döntöttem, miért is ne mennék el, hogy immár felnőttként, a saját szívemmel és szememmel tegyek szert tapasztalatokra.
Az úrvacsorai gyűlésen észrevettem a vasárnapi üzenetek között egy szórólapot, amelyen a személyes pénzügyekkel foglalkozó önellátási tanfolyamot hirdették. Nem álltam készen arra, hogy visszatérjek az egyházba, viszont vonzott valami ehhez a 12 hetes tanfolyamhoz. A nővérem és a sógorom biztatására beiratkoztam, arra számítva, hogy a tananyag majd kimerül abban, hogyan készítsek költségvetést, és hogyan fizessem vissza a tartozásaimat. Csakhogy ezek az órák lelkileg alakítottak át engem.
Az első néhány hét során meglepetésként értek a lelki üzenetek, de már a harmadik órán azt éreztem, hogy eláraszt a megerősítő érzés, miszerint ez az én otthonom, és hogy új, mégis ismerős igazságokat hallok. Az óra után egyenesen Priscillához hajtottam. Könnyek között kérdeztem tőle, hogy miként érezhetnék így még többször az életemben. Ő megszervezte, hogy a misszionáriusok elkezdjenek tanítani engem.
Az önellátási csoportom tagjai is eljöttek a misszionáriusi tanításokra, és támogattak engem. Maradandó hatással voltak a lelkiségemre, és segítettek kifejleszteni a bizonyságomat az evangéliumról és az újkori prófétákról.
Mialatt elvégeztem a tanfolyamot, több dolgon is változtattam, fizikai és lelki téren. Újra munkába álltam egy jó cégnél, és több hitelemet is visszafizettem.
Ám a tanfolyamból fakadó mélyebb, édesebb áldások között voltak a gyönyörű barátságok, az építő kapcsolat kialakítása egy bátorító püspökkel, a tizedfizetésről való bizonyság meglelése, a templomi ajánlásom elnyerése, a felruházásom, és hogy láthattam megkeresztelkedni a két legidősebb gyermekemet.
Az önellátás felé vezető utam még mindig kibontakozóban van, de az egész utazásom során becsben fogom tartani a megtanult leckéket és a megkötött barátságokat.
Minden órán azt éreztem, hogy szeretnek engem
Amikor 2016 decemberében a 10 éves fiával, Vincenttel ellátogatott a Salt Lake City-i Templom térre, Katie Funk „nyugodt agnosztikusnak” tartotta magát. 16 évesen hagyta ott az egyházat, 17 évesen egyedülálló édesanya lett, szert tett néhány tetoválásra, és megszerette a kávét. Ezen a templom téren tett látogatás során azonban Vincent érezte a Szentlelket, és megkérdezte az édesanyját, hogy taníthatnák-e a misszionáriusok.
Habár Katie két állásban heti 80 órákat dolgozott, együtt tanulmányozta az evangéliumot Vincenttel, válaszokat keresve a fiú kérdéseire egy-egy misszionáriusi látogatás között. 2017 nyarától elkezdett egyházi gyűlésekre is járni, ahol aztán hallott az egyház önellátási tanfolyamairól.
„Rájöttem, hogy ez olyasmi, ami segíthet nekem – mondta. – Még az is lehet, hogy nem kellene életem végéig két állásban dolgoznom vagy a szüleimre támaszkodnom.”
Katie szerint a tanfolyama „hihetetlen megerősítést jelentett anyagilag és lelkileg”, és nemcsak annak köszönhetően, amit tanult, hanem annak is, ahogy az önellátási csoportja elfogadta őt és szolgálattételt nyújtott neki.