Szolgálattételi tantételek

A szolgálattételünkben beálló változások célja

Bár a szolgálattételnek sok célja van, erőfeszítéseinket vezérelje az arra irányuló vágyunk, hogy segítsünk másoknak mélyebb személyes megtérésre szert tenni és hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz.

Liahóna, 2019. Január

Ha úgy szeretünk másokat, ahogyan a Szabadító, akkor úgy akarunk segíteni nekik, ahogyan azt Ő tette. Jó Pásztorként Ő a jelentőségteljes szolgálattétel legfőbb példája.

Ha Őróla mintázzuk a szolgálattételünket, akkor fontos szem előtt tartanunk azt, hogy az Ő szeretetre, felemelésre, szolgálatra és megáldásra irányuló erőfeszítései magasabb célt szolgáltak, nem csupán az azonnali szükséglet kielégítését. Igaz, hogy ismerte az emberek mindennapi szükségleteit és megkönyörült a jelen szenvedéseiken, ezért gyógyított, ételt adott, megbocsátott és tanított. Azonban többet akart tenni az aznapi szomjúság kielégítésénél (lásd János 4:13–14). Szerette volna, hogy a körülötte lévők kövessék Őt (lásd Lukács 18:22; János 21:22), ismerjék Őt (lásd János 10:14; Tan és szövetségek 132:22–24), és érjék el az isteni lehetőségeiket (lásd Máté 5:48). Ez ma is így van (lásd Tan és szövetségek 67:13).

Számtalan módon segíthetünk megáldani másokat, azonban ha a szolgálattételünk végcélja az, hogy segítsünk másoknak megismerni a Szabadítót és hasonlóbbá válni Őhozzá, akkor azon nap eljövetelén fogunk fáradozni, amikor nem kell majd az Úr ismeretére tanítani a felebarátunkat, mert mindannyian ismerni fogjuk Őt (lásd Jeremiás 31:34).

A Szabadító nem csupán az azonnali szükségletekre összpontosított

Többen is rendkívüli erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy gyógyulása reményében Jézushoz vigyék a gutaütött barátjukat. Végül a Szabadító meggyógyította az illetőt, de jobban érdekelte az, hogy megbocsássa neki a bűneit (lásd Lukács 5:18–26).
Amikor az emberek a Szabadító elé vitték a paráznaságon ért asszonyt, Ő megmentette a halandó életét azzal, hogy nem ítélte el őt. Azonban Ő lelkileg is meg akarta menteni, ezért így szólt hozzá: „eredj el és többé ne vétkezzél” (lásd János 8:2–11).
Mária és Mártha üzent Jézusnak, arra kérve Őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a barátját, Lázárt. Jézus, aki már számos alkalommal gyógyított, egészen Lázár halála utánig késleltette az érkezését. Tudta, hogy mit szeretne a családja, de azzal, hogy a halálból támasztotta fel Lázárt, megerősítette az Őbelé vetett bizonyságukat (lásd János 11:21–27).

Milyen további példákat tudnátok hozzátenni ehhez a felsoroláshoz?

Mit tehetünk mi?

Ha az a célunk, hogy segítsünk másoknak hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz, akkor az meg fogja változtatni azt, ahogyan szolgálattételt végzünk. Ennek megértése például az alábbi módokon szabhat irányt a szolgálattételi erőfeszítéseinknek.

1. ötlet: Kapcsoljátok a szolgálatot a Szabadítóhoz!

Minden jóra irányuló erőfeszítésünk ér valamit, de kereshetünk lehetőségeket a szolgálatunk fokozására azzal, hogy a Szabadítóhoz kapcsoljuk azt. Például ha beteg a család, akinek szolgálattételt végeztek, akkor segítséget jelenthet egy étel, de a szeretet egyszerű kifejezését megsokszorozhatja a Szabadító irántuk érzett szeretetéről tett bizonyságotok. Méltányolni fogják a kerti munkában nyújtott segítségeteket, de talán még jelentőségteljesebbé tehető azzal, ha papsági áldást is felajánlotok.

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „A jószívű ember segíthet valakinek megjavítani egy gumit, orvoshoz vihet egy szobatársat, ebédelhet valakivel, aki szomorú, és mosolyoghat és köszönhet, hogy felvidítsa valaki napját.

Azonban aki követi az első parancsolatot, az természetes módon hozzátesz valamit ezekhez a szolgálatot jelentő fontos cselekedetekhez.”¹

2. ötlet: Összpontosítsatok a szövetség ösvényére!

Amikor először beszélt az egyháztagokhoz az egyház elnökeként, Russell M. Nelson elnök azt mondta: „Maradjatok meg a szövetség ösvényén!” A szövetségek megkötése és betartása „minden elérhető lelki áldás és kiváltság előtt megnyitja majd az ajtót”.²

Utolsó napi szentek vagyunk – megkereszteltek és konfirmáltak minket, és elnyertük a Szentlélek ajándékát. Az érdemes férfi egyháztagokra ráruházzák a papságot. Elmegyünk a templomba a saját felruházásunkért, valamint hogy családként örökre egymáshoz pecsételjenek minket. Ezek a szabadító szertartások és a hozzájuk kapcsolódó szövetségek elengedhetetlenek számunkra ahhoz, hogy olyanokká váljunk, mint Ő, és így Ővele lehessünk.

Fontos szerepet játszhatunk abban, hogy segítsünk másoknak ezen az ösvényen, ha segítünk nekik betartani a szövetségeiket és felkészülni jövőbeli szövetségek megkötésére.³ Miként segíthettek az általatok szolgált egyéneknek vagy családoknak részesülni a következő olyan szertartásban, amelyre szükségük van? Ez jelentheti azt, hogy segítetek egy apának felkészülni a lánya megkeresztelésére, hogy elmagyarázzátok a következő megkötendő szövetség áldásait, vagy hogy elmondjátok, hogyan lehet még jelentőségteljesebb élmény a szövetségeink megújítása az úrvacsoravételkor.

3. ötlet: Hívjatok és buzdítsatok!

Ha helyénvaló, akkor tanácskozzatok a megtérésükről és a krisztusibbá válásra irányuló erőfeszítéseikről azokkal, akikkel törődtök. Tudassátok velük, hogy milyen erősségeket vesztek észre és csodáltok bennük. Tudjátok meg, szerintük milyen területen tudnának fejlődni, és beszéljetek arról, hogy miként segíthetnétek nekik. (Bővebben az azokkal történő tanácskozásról, akiknek szolgálatot végeztek, lásd „Tanácskozz a szükségleteikről!” Liahóna, 2018. szept. 6–9.)

Ne féljetek arra kérni őket, hogy kövessék a Szabadítót, és engedjék meg Neki, hogy segítsen megvalósítani az isteni lehetőségeiket. Ez a felkérés megváltoztathatja az életüket, ha annak kifejezésre juttatásával társul, hogy bíztok bennük és hisztek Őbenne.

Hat mód arra, miként segíthettek másoknak Krisztus felé haladni

Íme néhány arra vonatkozó javaslat, hogy miként támogathattok másokat az életük jobbá tételében és a szövetség ösvényén való haladásban. (További ötletekért lásd Prédikáljátok evangéliumomat!, 11. fejezet.)

Beszéljetek róla! Legyetek hitelesek és merészek, amikor elmondjátok, nektek hogyan segített a Szabadító, amikor az akadályok ellenére megpróbáltatok az evangéliumi tantételek szerinti élettel közelebb kerülni Őhozzá.
Ígérjetek áldásokat! Az embereknek az kell a változtatáshoz, hogy meggyőzőbb érvek szóljanak mellette, mint a változatlanság mellett. Az adott cselekedethez kapcsolódó áldások kifejtése hathatós ösztönzőnek bizonyulhat (lásd Tan és szövetségek 130:20–21).
Intézzetek hozzájuk felhívást! Az adott evangéliumi tantétel szerinti élet elhozza magával a bizonyságot annak igaz voltáról (lásd János 7:17), és ez mélyebb megtéréshez vezet.⁴ Majdnem minden beszélgetés tartalmazhat egy egyszerű felhívást valaminek a megtételére, ami segíteni fog nekik a fejlődésben.
Tervezzetek együtt! Minek kell megtörténnie ahhoz, hogy sikeresen betartsák a változtatásra irányuló kötelezettségvállalásukat? Ti hogyan segíthettek? Van ennek egy időkerete?
Támogassátok őket! Ha ez segítséget jelent, akkor alakítsatok ki támogatói hálózatot olyan emberekből, akik segíthetnek abban, hogy az illető lelkes maradjon és sikerrel járjon. Mindannyiunknak szükségünk van valakire, aki szurkol nekünk.
Végezzetek utókövetést! Rendszeresen nézzétek meg, hol tartotok. Tartsátok szem előtt a tervet, de ha szükséges, akkor finomítsatok rajta. Legyetek türelmesek, kitartóak és bátorítóak. A változtatás időbe telhet.

Felkérés a cselekvésre

Gondoljátok át, hogy a szolgálattételre irányuló – kis és nagy – erőfeszítéseitek hogyan segíthetnek másoknak elmélyíteni a megtérésüket és hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz.

Osszátok meg az élményeiteket!

Küldjétek el nekünk a másoknak végzett szolgálattétellel vagy azzal kapcsolatos élményeiteket, amikor nektek végzett valaki szolgálattételt. A liahona.lds.org oldalon kattints ide: Submit an Article or Feedback.