Szolgálattételi tantételek

Szolgálattétel templomi szolgálat által

Szolgálattételt nyújtunk, amikor másokat segítünk hozzá ahhoz, hogy a templom áldásait élvezhessék.

Liahóna, 2020. Március

A templomlátogatás megéri az erőfeszítést. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „a templom… létfontosságú önmagunk és a családunk szabadulásához és felmagasztosulásához.

[M]indannyiunknak folytonos lelki erősítésre és oktatásra van szüksége, amelyet csakis az Úr házában kaphatunk meg.”¹

Ahhoz, hogy eljárjunk a templomba, muszáj jól beosztanunk az időnket, a feladatainkat és a forrásainkat, valamint felkészültnek kell lennünk lelkileg. Szolgálattételt nyújtunk, amikor beazonosítjuk azokat az akadályokat, amelyek távoltartják fivéreinket és nővéreinket a templomtól, és segítünk nekik, hogy megoldásokat találjanak.

A templom egy mindenki által élvezhető áldás

Egy nemrégiben visszatért misszionárius, Meg, a Hawaii Kona templom bejárata felé sétált, amikor feltűnt neki, hogy az épület előtt egy fiatal nő üldögél egyedül a padon. Úgy érezte, hogy meg kellene szólítania, de nem tudta, hogy mit mondjon. Így hát megkérdezte a fiatal nőtől, hogy mit jelent a bokáján lévő tetoválás. Ezzel kezdetét vette egy beszélgetés, melynek során ez a fiatal nő, Lani, elmondta a történetét.

Mesélt Megnek arról, mennyit küszködött azzal, hogy ismét teljesen tevékennyé váljon az egyházban; mesélt a kedves egyháztagokról, akik a segítségére voltak; valamint mesélt arról a reményéről, hogy egy nap majd egymáshoz pecsételhetik őt és a néhány hónapos kislányát.

Meg behívta Lanit, hogy együtt üldögéljenek a templom váróhelyiségében. Még ha nem is mehetnek mindketten beljebb a templomba, ezzel legalább a küszöbét átléphetik. Lani beleegyezett, és együtt mentek be a főbejáraton. Egy templomszolga odavezette őket egy a Szabadítót ábrázoló festmény alatt álló padhoz.

Ahogy ott ültek együtt, Lani ezt súgta: „Ma már nagyon be szerettem volna jönni a templomba, de egy kicsit féltem.” Mivel Meg követte a Lelket, segített megválaszolni Lani néma imáját.

Ötletek az ajánlással nem rendelkezők megsegítésére

A templom még azok számára is áldást jelenthet, akik egyelőre nem váltak jogosulttá ajánlásra.

Oszd meg az érzéseidet arról, hogyan áldott meg téged az Úr a templomi munka által.
Hívj meg valakit, hogy menjen el veled egy templomi nyílt napra vagy látogatóközpontba. A temples.ChurchofJesusChrist.org oldalon megtalálod, hogy hol lesznek legközelebb nyílt napok.

Könnyítsd meg másoknak, hogy eljárjanak a templomba

Még a templomi ajánlással rendelkező egyháztagok számára is kihívást jelenthet eljárni a templomba. Egyeseknek messzire kell utazniuk. Másoknak kisgyermekeik vagy idős családtagjaik vannak, akikről gondoskodniuk kell. Együtt munkálkodva mindenki számára lehetővé tudjuk tenni a templomi szolgálatot.

Leola Chandler úgy érezte, hogy teljesen kimeríti a beteg férjéről és a négy gyermekükről való gondoskodás. Ezért úgy döntött, minden kedden időt fog szakítani arra, hogy eljusson az egyik közeli templomba. Ez a békesség és erő forrása lett az életében.

Egy nap meghallotta, hogy van az egyházközségében néhány idősebb nővér, akik kétségbeesetten szerettek volna eljárni a templomba, de nem volt mivel eljutniuk. Leola felajánlotta, hogy elviszi őket. A következő 40 év során nem nagyon fordult elő, hogy egyedül ment volna templomba.²

Leola áldásokban részesült, amikor pedig felajánlotta másoknak, hogy magával viszi őket a templomba, azzal ő is megáldott másokat.

Ötletek arra, hogyan segíts másoknak eljutni a templomba

Hogyan segíthetnél násoknak, hogy gyakrabban jussanak el a templomba? Akár az is kiderülhet, hogy ezek az ötletek neked is segíteni fognak.

Menjetek együtt. Ajánld fel valakinek, hogy elviszed, vagy szervezd meg az utazását. Ezzel akár valaki mást is arra ösztönözhetsz, hogy elmenjen a templomba.
Kérd meg a családod vagy az egyházközséged tagjait, hogy segítsenek neked elvégezni a szertartásokat az őseidért, különösképpen akkor, ha sok nevet készítettél elő szertartásokra.
Ajánld fel szülőknek, hogy vigyázol a gyermekeikre, amíg elmennek a templomba. Felváltva is vigyázhattok egymás gyerekeire. (További ötletekért olvasd el az Egyszerűsített templomi est: 6 tanács a templomi utak megkönnyítéséhez című, nyomtatásban meg nem jelenő cikket a Liahóna 2018. januári számában.)

Amikor túl messze van a templom

A Srí Lanka-i, colombói Csandra „Rosan” Antoni és a menyasszonya, Seron úgy döntött, hogy templomban fognak összepecsételtetni. A barátaik, Anton és Ann Kumaraszami nagyon örültek ennek. Azonban tudták, hogy a Fülöp-szigeteki Manila templomba eljutni se nem könnyű, se nem olcsó.

Rosan és Seron félretette a pénzét, és hónapokkal előre foglaltak repülőjegyeket, hogy megfizethető megoldást találjanak. Végül elérkezett a nap. A malajziai átszállásnál azonban rájöttek, hogy csak úgy folytathatják az útjukat a Fülöp-szigetekre, ha rendelkeznek vízummal, vagy ha másik légitársasággal repülnek. Vízumot lehetetlenség lett volna szerezni, és arra sem volt pénzük, hogy másik járatra vegyenek jegyet. Azonban az is elképzelhetetlen volt számukra, hogy pecsételés nélkül térjenek haza.

Tanácstalanságában Rosan felhívta Antont. Anton és Ann roppantul szerettek volna segíteni. Egyike voltak annak a néhány Srí Lanka-i házaspárnak, akiket már egymáshoz pecsételtek a templomban, és jól tudták, hogy ez mekkora áldást jelent. Csakhogy nem sokkal korábban már elköltötték a megtakarításaikat egy szükséget szenvedő családtagjuk megsegítésére, és nem volt elég pénzük ahhoz, hogy hozzásegítsék Rosant és Seront egy új repülőjegyhez.

Srí Lankán az a szokás, hogy a menyasszonyok kapnak a vőlegénytől egy arany nyakláncot, hogy legyen valamennyi pénzük, ha megözvegyülnének. Ann úgy döntött, eladja a nyakláncát, hogy ezzel segítsen megvenni az új jegyeket. Nagylelkű ajándéka lehetővé tette Rosan és Seron számára, hogy odaérjenek Manilába a lefoglalt templomi időpontra.

„Tisztában vagyok a templomi pecsételés értékével – mondta Ann. – Tudtam, hogy Seron és Rosan nagy erőssége lesz a gyülekezetnek. Nem szerettem volna, ha lemaradnak erről a lehetőségről.”³

Ötletek azok megsegítésére, akik nem tudnak ellátogatni a templomba

Lehet, hogy olyanok szolgálattételére hívnak el, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el a templomba a távolság vagy a költségek miatt. Azonban még így is módot találhatsz arra, hogyan segíts nekik értékelni a templom áldásait.

Tanítsatok vagy tanuljatok közösen egy templomi felkészülési vagy családtörténeti osztályban.
Adj nekik egy fényképet az egyik templomról, amelyet otthon kiakaszthatnak.
Ha már voltál a templomban, akkor oszd meg az élménnyel kapcsolatos érzéseidet és a templomi szertartásokról meglévő bizonyságodat.
Segíts nekik többet tanulni az általuk megkötött szövetségekről és a betartásuk módjairól. Felhasználhatod Az Istennel kötött szövetségeink megértése: Legfontosabb ígéreteink áttekintése című cikket a 2012. júliusi Liahónából.