Alapom: Részesülj a templomi szertartásokban!

Legfeljebb 20 perc

Elmélkedés:

Milyen dolgok számítanak neked a leginkább?

Rövidfilm:

“Doing What Matters Most” [Azt tenni, ami a leginkább számít]. Elérhető az srs.lds.org/videos oldalon. (Nincs meg a rövidfilm? Olvassátok el a fejezet végén található szöveget.)

Beszélgetés:

Milyen jelentéktelen dolgok vonják el a figyelmünket a fejlődéstől? Hogyan segíthetnek nekünk az evangéliumi szertartások?

Olvasás:

Olvassátok el az idézetet Boyd K. Packer elnöktől.

Boyd K. Packer elnök

„Az Úr meg fog áldani bennünket, amint részt veszünk a templomok szent szertartásainak munkájában. […] Minden dolgunkban áldás száll ránk. Jogosultak leszünk arra, hogy az Úr érdeklődéssel viseltessen mind lelki, mind fizikai dolgaink iránt.”

Felkészülés a szent templomba való belépésre (2003). 36–37.

Beszélgetés:

Miért fontos a templomi érdemesség, miközben igyekszünk önellátóvá válni?

Gyakorlás (5 perc)

1. lépés: Párokban olvassátok el az idézetet Quentin L. Cook eldertől és a szentírásrészeket! Gondoljátok át, hogy milyen áldásokat ígérnek azoknak, akik a templomban hódolnak!

Quentin L. Cook elder

„Jól tennénk, ha tanulmányoznánk a Tan és szövetségek 109. szakaszát, és követnénk [Howard W.] Hunter elnök buzdítását, mely szerint tegyük »az Úr templomát egyháztagságu[n]k nagyszerű jelképévé«.”

Vö. Lásd magad a templomban! Liahóna, 2016. máj. 99.; mely innen idéz: Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter (2015). 185.

„Annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma” (T&Sz 84:20).

„És hogy felnőhessenek tebenned, és befogadhassák a Szentlélek teljességét, és törvényeid szerint szerveződhessenek, és felkészülhessenek minden szükséges dolog elnyerésére” (T&Sz 109:15).

„És amikor néped vétkezik, bárki közülük, tartsanak gyorsan bűnbánatot és térjenek vissza hozzád, és találjanak kegyet szemedben, és állíttassanak vissza azon áldásokhoz, amiknek elrendelted azokra történő kiárasztását, akik tisztelnek téged a te házadban” (T&Sz 109:21).

„És arra kérünk téged, Szent Atyánk, hogy szolgáid hatalmaddal felfegyverkezve mehessenek el ebből a házból, és hogy neved rajtuk lehessen, és dicsőséged körülöttük, és rá legyenek bízva angyalaidra” (T&Sz 109:22).

„Arra kérünk, Szent Atyánk, …hogy ne boldoguljon semmilyen ellenük formált fegyver” (T&Sz 109:24–25).

2. lépés: Egyénileg gondoljátok át: „Min kell változtatnom az életemben, hogy gyakrabban tudjak részt venni templomi szertartásokban?” Írjátok le a gondolataitokat az alábbi helyre.

Kötelezettségvállalás:

Kötelezd el magad, hogy a hét folyamán megteszed az alábbiakat!

• Ha rendelkezel templomi ajánlással, tűzz ki egy időpontot, amikor elmész a templomba.

• Ha nem rendelkezel templomi ajánlással, beszéld meg a püspököddel vagy gyülekezeti elnököddel, hogy miként tudnál felkészülni a templomi szertartásaid elnyerésére.

• Oszd meg a családoddal vagy a barátaiddal, amit ma a templomi szertartásokról tanultál.

Azt tenni, ami a leginkább számít

Ha nem tudjátok megnézni a rövidfilmet, akkor válasszatok ki egy csoporttagot, hogy olvassa fel ezt a szöveget.

Narrátor: Egy decemberi sötét éjjelen lezuhant egy repülőgép Floridában. Több mint 100 ember vesztette életét. Mindössze 25 mérföldre voltak a biztonságos leszállóhelytől.

Dieter F. Uchtdorf elder: A baleset után a nyomozók megpróbálták kideríteni, hogy mi okozta a szerencsétlenséget. A futóművek mind rendben kinyíltak. A gép tökéletes műszaki állapotban volt. Minden rendeltetésszerűen működött – vagyis minden, egy dolgot kivéve: az egyetlen kiégett izzót. Ez a körülbelül 20 centet érő apró kis izzó indította el az események azon láncolatát, amely végül több mint 100 ember tragikus halálához vezetett.

Természetesen nem a hibásan működő izzó okozta a szerencsétlenséget. A tragédia azért következett be, mert a legénység olyasvalamire irányította a figyelmét, ami akkor igen fontosnak látszott, közben azonban szem elől tévesztették azt, ami a leginkább számított.

Az, hogy az ember hajlamos a lényeges rovására valami jelentéktelenre összpontosítani, a pilótákon kívül is bárkivel megesik. Mindannyian ki vagyunk téve e veszélynek. […] Vajon azokra a rövid életű, mulandó dolgokra összpontosítjátok gondolataitokat és szívetek érzéseit, melyek csupán az adott pillanatban fontosak, avagy arra, ami a leginkább számít?

(Vö. Nagy dolgot cselekszünk mi, azért nem mehetünk alá. Liahóna, 2009. máj. 59., 60.)