19. fejezet
Vezetés
„Ha a jövőben vezetést kell vállalnotok az egyházban, az ország[otok]ban és saját otthonotokban, akkor ahhoz szilárdan kell állnotok a hitben, megingathatatlanul a gonosz erőivel szemben.”
Ezra Taft Benson életéből
Ezra Taft Benson már fiatalon elkezdte tanulni a vezetői szerepet. Amikor már majdnem 13 éves volt, édesapját elhívták misszióba. Legidősebb gyerekként Ezra sok vezetői feladatot vállalt fel a családi gazdaságban édesapja távollétében. Néhány évvel később, amikor a Brit Misszióba hívták el, gyülekezeti elnökként és a Newcastle Konferencia (hasonló egy mai kerülethez) elnökeként szolgált. Később három cövekelnökségben szolgált – egyszer tanácsosként, valamint egyszer rövid és egyszer hosszabb ideig cövekelnökként. Szakmai életútja során sok vezető tisztséget töltött be az agráriparban. Mivel vezetővé és szakértővé vált a mezőgazdaság területén, Dwight D. Eisenhower elnök felkérte, hogy az Egyesült Államok legmagasabb mezőgazdasági beosztásában szolgáljon: földművelésügyi miniszterként nyolc éven át dolgozott Eisenhower elnökkel.
Mielőtt az egyház elnökévé vált volna, Benson elnök 12 éven át szolgált a Tizenkét Apostol Kvórumának elnökeként. A kvórum tagjai nagyra becsülték mint vezetőjüket. Bruce R. McConkie elder „gyakran mondogatta a családtagjainak, hogy nem találkozott még senkivel az egyházban, aki rendelkezett volna Benson elnök igazgatási képességével.”1
A Tizenkettek vezetése során Benson elnök arra buzdította a kvórum tagjait, hogy nyíltan fejezzék ki gondolataikat, még ha azok el is térnek az ő véleményétől. Amikor Russell M. Nelson elder új volt a kvórumban, úgy gondolta, talán nem kellene beleszólnia. „De [Benson elnök] nem ment bele ebbe – mondta. – Tulajdonképpen, ha valamivel kapcsolatban hallgattam, azt kihúzta belőlem.”2
Habár Benson elnök mindenki véleményét kikérte, nem engedte elkalandozni a beszélgetést. Howard W. Hunter elnök szerint „tudta, hogyan késztesse a fivéreket nyílt és őszinte beszélgetésre, és képes volt azt irányítani és ellenőrzése alatt tartani, és egyhangú döntésre jutni, melyben mindenki egységes volt”.3 Amikor „úgy érezte, hogy megfelelően megvitatták a kérdést, rendszerint így szólt: »Szerintem elég szénát terítettünk. Ideje bálázni!« – döntésre víve ezzel az ügyet”4.
Benson elnök törődött az általa vezetettekkel, és példa által tanított. „Nem ismerek senkit, aki figyelmesebb lenne a munkatársaival, vagy jobban foglalkoztatná a közérzetük – mondta Gordon B. Hinckley elnök. – Nem kér másoktól olyat, amit ő maga nem hajlandó megtenni, viszont példát mutat a szolgálatban, melyet a többiek közülünk követhetnek.”5 Benson elnök eredményesen ruházott feladatokat másokra is, tanítva és építve őket e folyamat során.
Azon az általános konferencián, amelyen Benson elnököt az egyház elnökeként támogatták, Gordon B. Hinckley elnök kifejezte meggyőződését, hogy az Úr választotta ki és készítette fel Benson elnököt az egyház vezetésére.
„Bizonyságomat adom nektek, hogy az Úr választotta ki Ezra Taft Bensont a Tizenkettek Tanácsának tagjává majd’ negyvenhárom évvel ezelőtt. Az Úr volt az, aki az eltelt évek alatt próbára tette és nevelte, iskolázta és felkészítette.
[…] Olyan emberként, aki ismeri őt és mellette áll, tanúságomat teszem, hogy ő a hit férfija, kipróbált vezető, mélyreható szeretettel az Úr és az Ő munkája iránt, szeretettel Isten fiai és leányai iránt mindenütt. Bizonyított képességű férfiú.”6
Ezra Taft Benson elnök és tanácsosai az Első Elnökségben: Gordon B. Hinckley elnök (balra) és Thomas S. Monson elnök (jobbra)
Ezra Taft Benson tanításai
1
Az eredményes vezetők szilárdan állnak a hitben, és jó példát mutatnak.
Krisztus vezetői ereje a példája által támasztott kihívásból fejlődött ki. Harsonaszóként zengett a hívása: „Jöjj, kövess engem!” [Sikere, hogy megnyerte] az emberek hűségét és elkötelezettségét az igazlelkűség tantételei iránt, egy nagy ösztönző tényezőn: a szereteten múl[ott]. Segített megértenünk, hogy a mindannyiunkban meglévő – kinyilvánításért kiáltó – isteni tulajdonságok dicsőséges, élő valósággá válhatnak. Példája továbbra is az emberiség legnagyobb reménysége és erőssége.7
Ha a jövőben vezetést kell vállalnotok az egyházban, az ország[otok]ban és saját otthonotokban, akkor ahhoz szilárdan kell állnotok a hitben, megingathatatlanul a gonosz erőivel szemben. Pál szavaival: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Efézusbeliek 6:11–12).8
Fiataljainknak kevesebb bírálóra és több példára van szükségük. Ti vagytok a példák; rátok tekintenek a mintáért, melyet követhetnek, melyhez ragaszkodhatnak az életükben. Sugalmazásra lesz szükségük, amely akkor származhat tőletek, ha az életeteket teljességgel az evangélium tanításaihoz igazítjátok.9
2
Az eredményes vezetés hatással van az emberekre.
Alázat
A nagyszerű vezetői mivolt egyik jellemzője mindig is az alázatos lélek volt, és örökké az is marad.10
Lelki erő
A lelki erő pozitív gondolkodást, pozitív eszményeket, pozitív szokásokat, pozitív hozzáállást és pozitív erőfeszítéseket ébreszt. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek elősegítik a bölcsességet, a jó testi és szellemi közérzetet, valamint a mások általi lelkes elfogadást és az ugyanilyen választ.11
Csak a jóravalók képesek nagyszerűbb szolgálatra, nagyobb eredményekre, nagyobb erőre emelni és buzdítani egymást.12
A sugalmazás alapvető fontosságú a megfelelő vezetéshez. […] Rendelkeznünk kell a sugalmazás lelkével, akár tanítunk (T&Sz 50:13–14), akár a királyság ügyeit igazgatjuk (T&Sz 46:2).13
A Léleknek nincs megfelelő helyettesítője.14
Tudás
Egy igazi vezető igyekszik jól tájékozottnak lenni. Olyan ember ő, akinek a tetteit inkább az elvek, mintsem a célszerűség vezérli. Igyekszik tanulni az isteni bölcsesség kinyilatkoztatott tantételeinek fényében értékelt emberi tapasztalatokból.15
Az egyik legjobb módja annak, hogy a vezetők megértsék a helyes tantételeket az, ha alaposan ismerik és értik a szentírásokat és a megfelelő kézikönyveket. A legtöbb helyzet már előfordult korábban, lehet, hogy többször is, és már kialakították a probléma kezelésére vonatkozó irányelveket és eljárásokat. Mindig bölcs dolog tehát, ha a felmerülő kérdésre vonatkozó meglévő írott utasításokhoz és egyházi irányelvekhez fordulunk, és ismerjük azokat.16
A vezetőknek azt tanácsolják, hogy tanulmányozzák az egyház tanait, hogy képesek legyenek megfelelően bemutatni a tanainkat másoknak. Azt várjuk tőletek, hogy mindegyikőtök legyen – Pál apostol kifejezését használva – „oly munkás, a ki szégyent nem vall” (2 Timótheus 2:15).17
Hűség
Egy jó vezető hűséget vár el, cserébe pedig hűséget ad. Támogatja azokat, akiknek feladatot adott. A hűség túlmutat a kötelességek teljesítésén. Hűséges, amikor megtiszteltetés éri azokat, akikkel együtt szolgál. Büszke a sikereikre. Nem bírál felül senkit, amíg nem tanácskozott azzal, akinek a döntését felülbírálja. Nem szégyeníti meg a társait mások előtt. Őszinte és nyílt a velük való kapcsolata.18
Egység
Van egy egység, „amit a celesztiális királyság törvénye megkövetel; és Sion nem épülhet fel, csakis a celesztiális királyság törvényének tantételei által” (T&Sz 105:4–5). A szükséges tantételek és tulajdonságok között van az elme és a szív egysége. „Azt mondom nektek, legyetek egyek; és ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim” – ez a Szabadító utasítása újkori egyházához (T&Sz 38:27; János 17:20–23). Sehol nem alapvetőbb fontosságú ez a követelmény, mint azok körében, akiket Ő elhívott, hogy elnököljenek szerte a királyságában.19
„Az emberek szeretete alapvető része az eredményes vezetésnek.”
A bizalom kifejezése és a szeretet
Az emberek szeretete alapvető része az eredményes vezetésnek. Szeretitek azokat, akikkel együtt dolgoztok? Tisztában vagytok vele, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében (lásd T&Sz 18:10)? Hisztek a fiatalokban? Azon veszitek észre magatokat, hogy dicséritek az erényeiket, és elismerően beszéltek nekik az eredményeikről? Vagy éppen bírálón álltok hozzájuk a hibáik okán?20
Gyakran a bírálatnál is nehezebb elviselni, ha a vezetőnk egy szót sem szól a munkával kapcsolatban, mely ránk lett bízva. A kis megjegyzések vagy üzenetek, ha őszinték és konkrétak, nagy lökést jelentenek menet közben.21
Tudjuk…, hogy az az idő, amelyet egy vezető személyesen tölt el a tagokkal, gyümölcsözőbb, mint a gyűlésekre és az igazgatási teendőkre fordított idő. A személyes érintkezés az egyháztól elhidegült tagok megtérítésének kulcsa.22
Az egyházban különösen igaz, hogy a kérés jobb eredményeket szül, mint az utasítgatás – és jobb érzéseket is. Ne feledjétek elmondani a miértet. Kövessétek nyomon az ügyeket, és nézzétek meg, hogy állnak. Mutassátok ki nagyrabecsüléseteket, amikor az emberek pontosan teljesítik az előírtakat. Fejezzétek ki bizakodásotokat, amikor az őszinte lehet. Amikor valami elromlik, célszerű átnézni és kideríteni, hol hibáztatok – és ne féljetek bevallani azt. Emlékezzetek, hogy népünk önként, szabad akaratából munkálkodik. Ők is szeretik az Urat és az Ő munkáját. Szeressétek és becsüljétek meg őket. Ha kísértést éreztek, hogy megdorgáljatok bárkit is a veletek munkálkodók közül – ne tegyétek! Próbáljatok inkább egy érdekes feladatot adni nekik, és veregessétek meg a vállukat. Mennyei Atyánk gyermekei világszerte lényegében jóravalók, és Ő szereti őket. Tegyünk mi is így.23
Az emberek nem szeretik, ha muszájból kell tenniük bármit, még ha az a saját javukat szolgálja is. Az eredményes vezetés azonban hatással van az emberekre.24
3
A jó vezetők bölcsen ruházzák át a feladatokat.
A Szabadító példája a feladatok átruházásában
A világnak magának az alapjait is átruházott felhatalmazás által fektették le. Jézus sokszor emlékeztette az embereket, hogy az Ő földi küldetése átruházott felhatalmazás által zajlik. Az Ő egyházának helyreállítása is a kezdetek kezdetétől átruházott felhatalmazás által történt.
A zsidókhoz szólva a zsinagógában, Jézus közölte velük, hogy Őt az Atyja küldte: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 6:38).25
Jézus mesteri példát mutat a megfelelő átruházás által megvalósított helyénvaló igazgatásra. […] Misszionáriusai közül sokan utaztak erszény és táska nélkül. Sok ember szenvedett nagy nehézségeket utasításainak teljesítése közben. Némelyek kegyetlen halált haltak az Ő szolgálatában. Mégis, a feladatokkal felruházott tanítványai az oroszlán bátorságával mentek a világba az Ő megbízásából. Olyan dolgokat valósítottak meg, amelyekről előzőleg nem is álmodtak. Soha egyetlen vezető sem hatott olyan ösztönzőleg férfiakra és nőkre, mint Ő.26
Jézus Krisztus egyháza a felhatalmazás által megbízott emberek bevonásával nevel vezetőket. Amikor [Jézus] a földön volt, elhívott tizenkét apostolt, hogy a segítségére legyenek az egyház igazgatásában. Elhívta a hetveneket is. Feladatokat ruházott át másokra. Nem szándékozott hagyni, hogy ez a nézők egyháza legyen. Mindenkit be kellett vonni, hogy segítsék a királyság építését, és miközben a királyságot építették, magukat építették.
Jézus az egyén felmagasztosulását tűzte ki célul.
Jézus azt célozta meg, hogy minden férfiból királyt csinál, hogy az örökkévalóságra szólóan épüljenek a vezetés által. Azon az emlékezetes estén, az utolsó vacsora után, ezt mondta a tizenegynek…: „Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek” (János 14:12). A feladatok átruházása által Jézus felemelni vágyott az egyéneket, nem elnyomni. Ma pedig egyházszerte férfiak és nők növekednek az elismerésben a rájuk ruházott hivatalok által.27
Halandó szolgálata során Jézus Krisztus felhatalmazást ruházott át tizenkét apostolára
Feladatok átruházása szervezeteinkben
A jó ügyvitel a felhatalmazás átruházását jelenti. A munkaterhek egy részének átruházása segít nektek és a szervezeteteknek is. Az eredményes ügyvitel annak a művészete, hogy mások által sokszorozod meg magadat.28
A bölcs átruházás imádságos felkészülést igényel, csakúgy mint az eredményes tanítás vagy prédikálás. Az Úr világossá teszi ezt ebben a kijelentésében: „És a Lélek a hit imája által adatik meg nektek; és ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok” (T&Sz 42:14). Hozzátehetjük azt is, hogy a Lélek nélkül feladatokat sem ruházhattok át.29
Aki ma bölcsen igazgat az egyházban, az nem próbálja egyedül elvégezni a munkát, azt a látszatot keltve, hogy senki más nem ért hozzá eléggé. Amikor pedig átruház a feladatokból, akkor teljes támogatásáról biztosítja azt, akire azokat átruházta.30
A feladat kiosztásával a vezető nem feledkezik meg sem a megbízottról, sem a megbízásáról. Érdeklődve kíséri figyelemmel, de nem leselkedik – úgymond – a válla felett. Érdem szerint dicsér, az adott helyzetre vonatkozóan. Segítő bátorítást nyújt, amikor szükséges. Amikor úgy érzi, hogy a munka nem halad, és változásra van szükség, akkor bátran és határozottan, ugyanakkor kedvesen cselekszik. Amikor egy hivatal időtartama véget ér, elismerést és köszönetet mond.31
Egyetlen bölcs vezető sem hiszi azt, hogy minden jó ötlet tőle ered. Javaslatokat kér az általa vezetettektől, és érezteti velük, hogy fontos részét képezik a döntéshozatalnak. Érezteti velük, hogy a végrehajtott irányelv mindannyiuké, nem egyedül az övé.32
4
Az egyházi vezetők eszközök Isten kezében, és a Lélekre kell törekedniük mások vezetése és építése közben.
Ma az egyházban egy vezető rendszerint azt a teljesítményt kapja, amelyet valóban elvár. Nagyívűen kell gondolkodnia. Biztosítania kell azokat, akiknek megbízásokat ad, hogy az Úr szolgálatában még nagyobb erővel bírnak, mint a hétköznapi feladataikban. Nem érhet kudarc az Úr munkájában, amikor a [tőlünk] telhető legjobbat [tesszük]. Csupán eszközök vagyunk: ez az Úr munkája, az Ő egyháza, az Ő evangéliumi terve. Ezek az Ő gyermekei, akikkel együtt munkálkodunk. Nem fogja megengedni, hogy elbukjunk, ha megtesszük a részünket. Szükség esetén nagyobbá tesz bennünket a saját tehetségeinknél és képességeinknél. Ezt én tudom.33
Emlékeznünk kell, hogy… az Egyház… nem az üzleti világ. A sikerét megmentett lelkekben, nem pedig anyagi nyereségben és veszteségben mérik. Természetesen eredményesnek és termékenynek kell lennünk, ugyanakkor az örökkévaló célokra kell összpontosítanunk. Legyetek elővigyázatosak a világi módszerek és szaknyelv használatával a papság szent hivatásában. Emlékezzetek rá, hogy a racionális problémamegoldó módszerek hasznosak ugyan, de önmagukban nem lesznek elégségesek a királyság munkájában. Isten munkáját hit, ima és a Lélek által kell végezni, „[é]s ha valamely más módon [történik], az nem Istentől való” (T&Sz 50:18).34
Az egyház célja, hogy olyan férfiakat és nőket neveljen, akik Istenhez hasonlatosak lesznek hozzáállásukban, tulajdonságaikban és eszményeikben.35
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Benson elnök azt tanította, hogy a vezetőknek igazlelkű példát kell mutatniuk (lásd 1. szakasz). Miért van a példának ilyen erőteljes hatása? Milyen hatással voltak rád a vezetők igazlelkű példái?
-
Tanulmányozd a jó vezetők ismertetőjeleit, amelyek a 2. szakaszban vannak kifejtve. Szerinted miért van az ilyen vezetés hatással az emberekre? Gondold át, mit tehetsz azért, hogy kifejleszd ezeket a tulajdonságokat.
-
Benson elnök azt tanította, hogy az egyházi vezetőknek Krisztus példáját kell követniük az átruházásban (lásd 3. szakasz). Miként segít az átruházás Isten királyságának építésében? Neked hogyan váltak javadra azok a feladatok, amelyeket rád ruháztak?
-
Milyen változások mehetnek végbe egyházi szolgálatunkban, amikor felidézzük, hogy „ez az Úr munkája” és ezek „az Ő gyermekei, akikkel együtt munkálkodunk”? (Lásd 4. szakasz.) Mit tapasztaltál, amikor eszközként cselekedtél az Úr kezében mások megsegítésére?
Kapcsolódó szentírások
2 Mózes 18:13–26; Máté 5:13–16; Lukács 22:31–32; Alma 17:1–11; T&Sz 38:23–27
Segítség a tanításhoz
„Az egyéneket megérinti az, ha elismerik a közreműködésüket. Külön erőt fordíthatsz arra, hogy észreveszed minden ember megjegyzéseit, és amennyiben lehetséges, azokat az órai megbeszélés részévé teszed” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 35.).