Ügyeljetek magatokra!

Írta: Anthony D. Perkins elder

a Hetvenektől

Maradjatok a papság ösvényén megtérésetek elmélyítése és családotok megerősítése által. […] Kerüljétek el a tragédiát azáltal, hogy engedelmeskedtek a lelki figyelmeztető tábláknak, melyeket Isten és a próféták helyeznek el az utunk mentén.

Fiatal férfi koromban a családunkkal az amerikai Sziklás-hegységen keresztülautózva mentünk meglátogatni a nagyszüleimet. Az út egy bokros síksággal kezdődött, fenyőkkel borított meredek szerpentineken folytatódott, majd végül nyárfaligetekben és a hegytetőn fekvő tágas fennsíkokban végződött, ahonnan szinte végtelen messze el lehetett látni.

Ez a csodálatos út azonban nem volt teljesen veszélytelen. Az országút nagy részét meredek hegyoldalba vájták. Az útépítők az utazók védelmében korlátokat építettek, és lehulló szikladarabokra figyelmeztető táblákat helyeztek ki. Számos példát láthattunk a táblák indokoltságára. Az út alatt mélyen fekvő folyómedret kisebb-nagyobb sziklák lepték el. Időnként egy-két összezúzott autót is lehetett látni a kanyon alján. Ezek a roncsok az autósok figyelmetlenségének voltak tragikus bizonyítékai.

A papság esküje és szövetsége

Testvérek, mindannyian beléptetek már, vagy pedig hamarosan be fogtok lépni a melkisédeki papság esküjébe és szövetségébe.¹ E szövetség egy olyan dicsőséges utazást is magában foglal, mely az alacsonyabb és a magasabb rendű papság elnyerésével kezdődik, az elhívásaink felmagasztalásával folytatódik, majd végül folyamatosan Isten legnagyszerűbb fennsíkjai felé veszi az irányt, amíg el nem nyerjük mindazt, amivel az Atya is rendelkezik.²

E mennyei út bölcs tervezője figyelmeztető táblákat helyezett el az út mentén. A papság esküje és szövetsége a következő, önvizsgálatra okot adó figyelmeztetést tartalmazza: „És most, parancsolatot adok nektek, hogy óvakodjatok önmagatokat… illetően.”³

Miért parancsolja nekünk Isten, hogy óvakodjunk? Tudja, hogy Sátán egy valós lény,⁴ aki arra törekszik, hogy lelkünket lehurcolja a nyomorúság szakadékába.⁵ Isten azt is tudja, hogy a papságviselőkben ott lapul a „természetes ember”⁶, aki hajlamos az eltévedésre.⁷ Ezért a próféták arra szólítanak fel bennünket, hogy vetkőzzük le az „ó embert”⁸, és öltsük fel magunkra Krisztust⁹ a hit, a bűnbánat, a szabadító szertartások, valamint a mindennapos evangéliumi élet által.

A tragédia elkerülése

A papsági ösvényen felfelé haladva bármely fiút vagy férfit a mélybe lehet rántani, ha nem törődik a figyelmeztetésekkel. Előfordult-e már, hogy benneteket is megdöbbentett és elszomorított egy kiváló fiatal férfi, egy visszatért misszionárius, egy tiszteletre méltó papsági vezető vagy egy szeretett családtag bukása?

Dávid ószövetségi története tragikus példaként szolgál a papsági hatalom eltékozlására. Jóllehet, fiatalon legyőzte Góliátot, és évtizedeken át igazlelkűen élt,¹⁰ még ő is – prófétaként és királyként is sebezhető volt. Abban a kritikus pillanatban, amikor a háztetőről meglátta a gyönyörű Bethsabét fürdés közben, nem állt mellette egy erkölcsi életmentő, hogy azt kiabálja neki: „Dávid! Vigyázz, te bolond!” Mivel nem ügyelt magára,¹¹ és nem cselekedett a Lélek késztetéseinek megfelelően,¹² végül elveszítette az örökkévaló családját.¹³

Testvérek, ha még a hatalmas Dávidot is le lehetett söpörni a felmagasztosulás útjáról, akkor mi hogyan tudjuk elkerülni, hogy hasonló sorsra jussunk?

A mély, személyes megtérés és az erős családi kapcsolatok dupla korlátja segít nekünk a mennyei országúton maradnunk.

Mivel ezt Sátán is tudja, ezért megtérésünket összezúzó és családunkat romboló sziklákat gördít papsági ösvényünkre. Szerencsére azonban Jézus Krisztus és az Ő prófétái figyelmeztető táblákat helyeztek el az út mentén. Állandóan óva intenek bennünket a bizonyságot romboló kevélységtől,¹⁴ valamint az olyan, családot romboló bűnöktől, mint a harag, a mohóság és a paráznaság.

Sok évvel ezelőtt Mózes ezt tanácsolta: „Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról!”¹⁵ A rohanó és szórakozás-központú világunkban az emberek továbbra is „gyorsan felejtkeznek el… az Úrról…, tesznek gonoszságot, és vezeti őket félre a gonosz”.¹⁶

A megtérés elmélyítése és a család megerősítése

Ahhoz, hogy a kísértések kőzuhatagjai közepette biztonságban maradjunk a papsági ösvényen, szeretném hat alapvető tantételre emlékeztetni magunkat, melyek elmélyíthetik megtérésünket és megerősíthetik a családjainkat.

Először is, az ima mindig megnyitja a kaput a mennyei segítség előtt, hogy legyőzhessük Sátánt.¹⁷ Minden egyes alkalommal, amikor Jézus a papságviselőket arra figyelmezteti, hogy Sátán meg akarja rostálni őket, az imát határozza meg a kísértés ellenszereként.¹⁸ Thomas S. Monson elnök azt tanította: „Ha eddig bármelyikünk késlekedett hallgatni a tanácsra, mely szerint mindig imádkoznunk kell, ennél az óránál nincs alkalmasabb időpont arra, hogy ezt elkezdje. […] Egy ember akkor a legmagasabb, amikor térdre ereszkedik.”¹⁹

Másodszor, az ősi és újkori szentírások tanulmányozása összekapcsol bennünket Istennel. Az Úr a következőkre figyelmeztette az egyháztagokat: „[Ü]gyeljenek rá, hogyan veszik [a próféták szavait], nehogy könnyű dolognak tartsák azokat, és ez kárhoztatás alá vonja őket, és megbotoljanak és elbukjanak.”²⁰ E kijózanító kárhoztatás elkerülése végett szorgalmasan kell olvasnunk a szentírásokat, valamint az egyházi folyóiratokat és honlapokat, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy „az Úr választott prófétája által személyes, bensőséges módon kapjunk tanácsot”²¹.

Harmadszor, a szertartásokban való érdemes részvétel felkészít bennünket, hogy „vezető[n]kké fogad[hassuk] a Szent Lelket”²². Amikor a Szabadító arra figyelmeztetett, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, megígérte, hogy ha buzgón keressük a legjobb ajándékokat,²³ az nem is fog megtörténni velünk. Amikor az egyháztagok minden héten érdemesen vesznek az úrvacsorából, az érdemessé teszi őket arra, „hogy Lelke mindig velük legyen”²⁴. A templomi hódolat során „befogadha[tjuk] a Szentlélek teljességét”²⁵.

Negyedszer, a személyes megtérés és a családi kapcsolatok lételeme az őszinte szeretet kinyilvánítása. Benjámin király így intett: „De vigyáz[zatok]…, nehogy viszálykodások támadjanak közöttetek.”²⁶ Soha ne feledjük el, hogy Sátán a „viszálykodás atyja”²⁷, és arra törekszik, hogy a családtagok „vitatkozzanak egymással”²⁸. Fivérek, ha bármely családtagunkat akár érzelmileg, akár szóban, akár fizikailag bántalmazzuk, akkor elveszítjük a papság hatalmát.²⁹ Tartsátok kordában a haragot! A családtagjainknak áldásokat, nem átkokat kell hallaniuk a szánkból. Másokra csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel, szelídséggel, színleletlen szeretettel, kedvességgel és jószívűséggel szabad hatást gyakorolnunk.³⁰

Ötödször, a tized törvényének való engedelmesség elengedhetetlen a hit és a család egységéhez. Mivel Sátán a mohóságot és az anyagi javak hajszolását használja arra, hogy a családokat lesöpörje a mennyei országútról, Jézus azt tanácsolta, hogy kerüljük a telhetetlenséget.³¹ A telhetetlenség és irigység mérséklődik, amikor megtervezzük bevételünket, becsületes tizedet és nagylelkű böjti felajánlást fizetünk, felügyeljük kiadásainkat, elkerüljük a szükségtelen adósságot, megtakarítunk a jövőbeni szükségletekre, és fizikailag önellátókká válunk. Isten ezt ígéri nekünk: „[K]eressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”³²

Hatodszor, az erkölcsi tisztaság törvényének teljes betartása által „megerősödik bizalm[unk] Isten színe előtt”, a Szentlélek pedig állandó társunk lesz.³³ Sátán az erényt és a házasságot a szemérmetlenség lavinájával támadja. Amikor az Úr arra figyelmeztette a paráznákat, hogy „gyorsan tartsanak bűnbánatot”, nem csupán a paráznaság fizikai vonatkozásaira utalt, hanem az azt megelőző buja gondolatokra is.³⁴ Az újkori próféták és apostolok gyakran beszéltek nyíltan a pornográfia pestiséről. Gordon B. Hinckley elnök azt tanította: „[A pornográfia] olyan, mint egy tomboló vihar, mely elpusztít egyéneket és családokat, teljességgel romba döntve mindazt, ami egykor szép és gyönyörű volt. […] [E]ljött az idő, hogy bármelyikünk, aki ilyen dolgokba merült, kihúzza magát a sárból.”³⁵ Amennyiben kísértést éreztek arra, hogy bármilyen formában megszegjétek az erkölcsi tisztaság törvényét, kövessétek József példáját, aki kimentette magát és elfutott a kísértés elől.³⁶

E hat alapvető tantétel segít a papságviselőknek felfelé haladni a mennyei országúton a személyes megtérés és családi kapcsolatok lelki terelőkorlátai között való biztonságos haladás által. Fiatal férfiak, ha engedelmeskedtek e tantételeknek, azok fel fognak készíteni benneteket a templomi szövetségek elnyerésére, a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra, valamint az örökkévaló házasságra. Férjek és apák, ha e tantételek szerint éltek, az érdemessé tesz benneteket arra, hogy igazlelkűen elnököljetek az otthonotok felett, és hogy feleségetekkel egyenlő partnerként legyetek a család lelki vezetői.³⁷ A papság ösvénye örömmel teli utazást ígér.

A papság ösvényén maradni

Fiatal férfiként megélt élményeimre visszatérve, emlékszem egy konkrét alkalomra, amikor átkeltünk a Sziklás-hegységen. Miután elhaladtunk egy „Vigyázat! Sziklaomlás veszély!” tábla mellett, édesapám észrevette, hogy apró kavicsok potyognak elénk az útra. Ő azonnal szinte megállásig lassított, épp amikor egy kosárlabda méretű szikla zúgott el mellettünk. A továbbindulás előtt édesapám megvárta a sziklaomlás végét. Az ő állandó figyelme és azonnali cselekvése biztosította, hogy családunk biztonságban célba érhessen.

Fivérek, Sátán „az emberek lelkének elpusztítására”³⁸ törekszik. Ha a lelketek jelenleg egy lelki sziklafal széle felé sodródik, most álljatok meg, nehogy leessetek, majd pedig kanyarodjatok vissza a helyes útra.³⁹ Ha úgy érzitek, hogy a lelki figyelmeztető táblák figyelmen kívül hagyása és bűnök elkövetése miatt a lelketek egy kanyon mélyén hever romokban, nem pedig a papság magasan fekvő ösvényén, bizonyságomat teszem arról, hogy az őszinte bűnbánat, valamint Jézus Krisztus engesztelő áldozatának hatalma által felemeltethettek, és visszakerülhettek Isten mennyei országútjára.⁴⁰

Jézus azt tanította, hogy óvakodjunk a képmutatástól.⁴¹ Ha nem vagytok érdemesek a papság gyakorlására, kérlek benneteket, keressétek fel a püspökötöket, aki segíthet nektek a bűnbánatban. Legyetek bátrak, mert bár a Szabadító azt mondja, hogy „óvakodjatok, és tartózkodjatok a bűntől”⁴², a következőt is megígéri: „[É]n, az Úr… megbocsátok nektek. […] [M]enjetek utatokra, és többé ne kövessetek el bűnt.”⁴³

Felszólítok minden fiút és férfit, hogy maradjatok a papság ösvényén megtérésetek elmélyítése és családotok megerősítése által! Az imák, a szentírások és a szertartások elmélyítik a megtérést, a szeretet, a tizedfizetés és az erkölcsösség pedig megerősítik a családot. Kerüljétek el a tragédiát azáltal, hogy engedelmeskedtek a lelki figyelmeztető tábláknak, melyeket Isten és a próféták helyeznek el az utunk mentén. Törekedjetek arra, hogy Jézus Krisztus tökéletes példáját kövessétek, aki „kísértéseket szenvedett el, ám nem engedett azoknak”⁴⁴.

Megígérem nektek, hogy ha a férfiak megtartják azon papsági szövetségüket, hogy óvakodnak önmagukat illetően,⁴⁵ akkor családjainkkal együtt biztonságban és örvendezve érjük el magasztos úti célunkat a celesztiális királyságban. Erről teszem tanúságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.