Az úrvacsora áldásai

Írta: Don R. Clarke elder

a Hetvenektől

Az Idaho állambeli Rexburgben nőttem fel, ahol csodálatos család, barátok, tanítók és vezetők voltak hatással rám, és tanítottak engem. Mindannyiunk életében vannak különleges élmények, melyek megérintik a lelkünket, és örök változást hoznak. Egyik ilyen élményem fiatal koromban történt, és az egész életemet átformálta.

Mindig is tevékeny voltam az egyházban, és tevékenyen haladtam előre az ároni papság hivatalaiban. Tizenévesen a tanítónk, Jacob testvér megkért, hogy írjuk le egy kártyára, mire gondoltunk az úrvacsora közben. Elvettem a kártyát, és elkezdtem írni. Az első helyre került a kosármeccs, amit előző este megnyertünk. Aztán a randi a meccs után és így tovább. Valahol a lista alján, és nem túl vastag betűkkel, megjelent Jézus Krisztus neve is.

Minden vasárnap kitöltöttük a kártyát. Egy fiatal áronipapság-viselőnek az úrvacsora és az úrvacsorai gyűlés kezdett új, tágabb és lelkibb értelmet nyerni. Izgatottan vártam a vasárnapot és a lehetőséget, hogy vegyek az úrvacsorából, ahogyan a Szabadító engesztelésének megértése megváltoztatott. A mai napig minden vasárnap, amikor az úrvacsorából veszek, lelki szemeim előtt ott van ez a kártya, és átnézem a listámat. Ma már a listámon a legelső helyen mindig az emberiség Szabadítója áll.

Az Újszövetségben olvashatunk arról, amikor a Szabadító és az Ő apostolai a felső szobában összegyűltek, hogy a húsvéti vacsorát elfogyasszák.

„És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti értettetek kiontatik.”¹

Jézus a nefitáknál tett látogatása során is bevezette az úrvacsora szertartását.² Megtanultam, milyen nagy jelentőségű e két esemény.

David O. McKay elnök ezt mondta: „Úgy érzem, ki kell hangsúlyoznom, mi az, amit az Úr az egyház legfontosabb gyűléseként megjelölt, ez pedig az úrvacsorai gyűlés”³. Ha megfelelően felkészülünk az úrvacsorára, megváltoztathatjuk az életünket. Szeretnék javasolni öt olyan alapelvet, melyek áldást hozhatnak az életünkre, amikor az úrvacsorából érdemesen veszünk.

I. Érezzünk hálát Jézus Krisztus engesztelése iránt!

Az első alapelv, hogy érezzünk hálát Mennyei Atyánk iránt az úrvacsora során, Fiának engesztelése miatt. A következő történetet hallottam az úrvacsora kiosztásáról:

„Az úrvacsora nem sokat jelentett nekem addig a vasárnapig, amikor diakónussá rendeltek. Aznap délután első alkalommal osztottam ki az úrvacsorát. A gyűlés előtt az egyik diakónus figyelmeztetett: »Figyelj Schmidt testvérre! Előfordulhat, hogy fel kell keltened.« Végre elérkezett az idő, hogy részt vegyek az úrvacsora kiosztásában. Az első hat sornál minden rendben ment. A gyerekek és felnőttek minden különösebb gond nélkül vettek a kenyérből. Aztán elértem a hetedik sorig, ahol Schmidt testvér is ült. Nagyon meglepődtem. Alvás helyett teljesen éber volt. Némelyektől eltérően úgy tűnt, komolyan elgondolkodva és áhítattal vesz a kenyérből.

Néhány perccel később ismét a hetedik sorban találtam magam a vízzel. Ez alkalommal a barátomnak igaza volt. Schmidt testvér ott ült lehajtott fejjel, nagy, német szemei csukva voltak. Nyilvánvaló volt, hogy mélyen alszik. Most mit tegyek vagy mit mondjak? Egy pillanatra elnéztem az évek fáradalmaitól és nehézségeitől ráncos homlokát. Tizenévesként csatlakozott az egyházhoz, és sok üldöztetést szenvedett el a német kisvárosban. Sokszor hallottam már a történetet a bizonyságtételes gyűlésen. Végül aztán úgy döntöttem, gyengéden megrázom a vállát, remélve, hogy ezzel felébresztem. Ahogyan kinyújtottam a kezem, a feje lassan emelkedni kezdett. Könnyek folytak végig az arcán, aztán ahogyan a szemébe néztem, szeretet és öröm áradt belőle. Csendesen felnyúlt, és vett a vízből. Bár még csak tizenkét éves voltam, ma is élénken emlékszem, mit éreztem, amikor figyeltem ezt a megviselt, idős embert, ahogyan az úrvacsorából vesz. Kétség nélkül tudtam, hogy olyasmit érez az úrvacsora kapcsán, amit én addig még sohasem éreztem. Akkor eldöntöttem, hogy én is érezni akarom ugyanezeket az érzéseket.”⁴

Schmidt testvér a mennyel kommunikált, és a menny is kommunikált vele.

II. Emlékezzünk arra, hogy a keresztelési szövetségeinket újítjuk meg!

A második alapelv: emlékezzünk arra, hogy amikor az úrvacsorából veszünk, akkor a keresztelési szövetségeinket újítjuk meg. Ahogyan az a szentírásokban is olvasható, többek között a következő ígéretet tesszük:

„Isten nyájába jö[vünk] és az ő népének neveztet[ünk], …egymás terheit visel[jük], …gyászol[unk] azokkal, akik gyászolnak, …Isten tanújaként áll[unk]”⁵.

„…megtört szívvel és töredelmes lélekkel áll[unk] elő, …hajlandóak [vagyunk] magunkra venni Jézus Krisztus nevét, elhatározva azt, hogy mindvégig szolgál[juk] őt”⁶, és hogy betartjuk parancsolatait, és mindig emlékezünk Őrá.⁷

Az úrvacsorai imák e szövetségek emlékeztetői. Amikor az úrvacsorából veszünk, akkor megújítjuk azon elkötelezettségünket, hogy e szövetségek szerint élünk. Szerintem helyénvaló memorizálni az úrvacsorai imákat a fejünkben és a szívünkben is. Ez segíteni fog a keresztelési szövetségeink megújítására összpontosítanunk. Legyünk akár 8, akár 80 évesek a keresztelésünkkor, remélem, sohasem felejtjük el azt a napot és a szövetségeket, melyeket kötöttünk.

III. Az úrvacsora során érezhetjük bűneink bocsánatát

Harmadszor, az úrvacsora során érezhetjük bűneink bocsánatát. Amennyiben az úrvacsorai gyűlés előtt szántunk időt arra, hogy megbánjuk a bűneinket, akkor úgy távozhatunk az úrvacsorai gyűlésről, hogy tisztának érezzük magunkat. Boyd K. Packer elnök ezt mondta: „Az úrvacsora megújítja a bűnbocsánat folyamatát. Minden vasárnap, amikor az úrvacsorai szertartást elvégezzük, ezzel a ceremóniával újítjuk meg a bűnbocsánat elnyerésének folyamatát. […] Minden vasárnap megtisztíthatjuk magunkat, hogy majd annak idején, mikor meghalunk, lelkünk tiszta legyen.”⁸ Amikor érdemesen veszünk az úrvacsorából, akkor ez segít, hogy úgy érezzük magunkat, mint Benjámin király népe, akiket „öröm töltött… el…, és bocsánatot nyertek bűneikre, és béke volt a lelkiismeretükben”⁹.

IV. Sugalmazást kaphatunk gondjaink megoldásához

A negyedik alapelv az, hogy az úrvacsorai gyűlés során sugalmazást kaphatunk a gondjaink megoldásához. Amikor misszióelnök voltam Bolíviában, feleségemmel, Mary Anne-nel abban az áldásban volt részünk, hogy részt vehettünk egy misszióelnököknek szóló konferencián Henry B. Eyring elnökkel. Ezen a gyűlésen arról tanított, hogy három fontos felkészülési mód van arra, hogy egy gyűlés hasznunkra váljon. A gondjainkkal kell odajönni, gyermeki alázattal, készen a tanulásra, és azzal a vággyal, hogy segítünk Isten gyermekeinek.

Amikor alázatosan érkezünk az úrvacsorai gyűlésre, akkor részesülhetünk abban az áldásban, hogy inspirációkat kaphatunk napi gondjaink megoldásához. Felkészülten kell érkeznünk, hajlandóan arra, hogy figyeljünk, és semmi ne vonja el a figyelmünket. A szentírásokban azt olvassuk: „…én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.”¹⁰ Megtudhatjuk, mit kell tennünk, hogy megoldjuk a problémáinkat.

V. Ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, az segít, hogy elteljünk a Szentlélekkel

Az ötödik alapelv, hogy ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, az segít, hogy elteljünk a Szentlélekkel. Nefitáknál tett látogatása során, az úrvacsora bevezetésekor Jézus kijelentette: „Aki eszik ebből a kenyérből, az testemből eszik a lelke javára; és aki iszik ebből a borból, az a véremből iszik a lelke javára; és lelke soha meg nem éhezik, se nem szomjazik, hanem eltöltetik.”¹¹ Azt az ígéretet kapták, hogy ha éhezik és szomjúhozzák az igazlelkűséget, akkor eltelnek a Szentlélekkel. Az úrvacsorai ima szintén azt ígéri, hogy ha megtartjuk szövetségeinket, Lelke mindig velünk lesz.¹²

Melvin J. Ballard elder ezt mondta: „Tanúsíthatom, hogy különleges lélek járja át az úrvacsorai szertartást, mely tetőtől talpig melegséggel tölti el a lelket; érezzük, ahogy a lélek sebei begyógyulnak, és a terhek felemeltetnek. Megnyugvás és boldogság jön a lélekre, amely érdemes és igaz szándékkal részesül ebből a lelki táplálékból.”¹³

Áldottak leszünk, miközben hálát érzünk Jézus Krisztus engeszteléséért, megújítjuk a keresztelési szövetségeinket, érezzük a megbocsátást, és sugalmazást kapunk a Szentlélektől, amint hetente veszünk az úrvacsorából. Mindig nagyszerű lesz az úrvacsorai gyűlés, ha hódolatunk központjában az úrvacsora áll. Hálás vagyok Jézus Krisztus engeszteléséért. Tudom, hogy Ő él. Jézus Krisztus nevében, ámen.