Hitetek próbája
Írta: Neil L. Andersen elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A vasat acéllá változtató heves tűzhöz hasonlóan, ha hűek maradunk saját hitünk tüzes próbájában, akkor lelkileg kifinomodunk és megerősödünk.
Tíz évvel ezelőtt feleségemmel, Kathyvel Brazíliában, São Paulóban laktunk, és David Marriott elnök elnökölt a Brazíliai São Paulo Interlagos Misszió felett. Ő és felesége, Neill, valamint három fiuk: Will, Wesley és Trace, a közelünkben laktak. Otthonukat, vállalkozásukat és családjuk több tagját is hátrahagyva válaszoltak a próféta hívására, és missziót szolgáltak.
Marriott elnök egy délután felhívott. Becses, igazlelkű 21 éves leányukat, Georgiát, aki végzős hallgató volt hegedű szakon az Indiana Egyetemen, elütötte egy teherautó, amikor egy egyházi gyűlés után épp hazafelé biciklizett. Az első híradások szerint Georgia jól volt. Pár órával később azonban sokkal rosszabbra fordult az állapota.
A családja és a barátai böjtölni kezdtek, és csodáért imádkoztak Georgia számára. Édesanyja éjjel odarepült Brazíliából. Amikor másnap megérkezett Indianába, idősebb gyermekei fogadták, akik könnyes szemmel elmesélték, hogy ott voltak Georgiával, amikor elhunyt.
Figyeltem a Marriott családot ezen események, valamint a következő hónapok és évek során. Könnyeztek, imádkoztak, emlegették Georgiát, határtalan fájdalmat és szomorúságot éreztek, azonban a hitük nem rendült meg. A ma reggeli ülésen hasonló hitről hallhattunk a Bowen és a Wilberger család gyönyörű életéből.1
A hit ajándéka felbecsülhetetlen értékű lelki ajándék. „Az pedig az örök élet – imádkozott Jézus –, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”2
Hitünk középpontjában Isten, a mi Atyánk, valamint Fia, Jézus Krisztus áll, a Szabadítónk és Megváltónk. Hitünket alátámasztja annak tudata, hogy az evangélium teljessége vissza lett állítva a földre, hogy a Mormon könyve Isten szava, és hogy a mai próféták és apostolok rendelkeznek a papság kulcsaival. Hitünket becsben tartjuk, a megerősítésén dolgozunk, még nagyobb hitért imádkozunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk a megvédéséért.
Pál apostol rámutatott valamire, amit úgy hívott: „a ti kipróbált hitetek”3. Ő megtapasztalta ezt. Emlékezzetek vissza Jézus szavaira:
„Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited”4.
Péter később így biztatott másokat: „…ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek”5.
Ezeknek a tüzes próbáknak erősebbé kellene tenniük benneteket, de az is lehet, hogy elhalványítják vagy akár el is pusztítják az Isten Fiába vetett bizodalmatokat és meggyengítik abbéli elhatározásotokat, hogy betartjátok a Neki tett ígéreteket. Ezek a próbatételek gyakran álcázva vannak, ezért nehéz őket felismerni. Gyökeret eresztenek a gyengeségeinkben, ott, ahol sebezhetőek és érzékenyek vagyunk, vagy azon dolgokban, amelyek a legfontosabbak nekünk. Ami valakinek valós, ám kezelhető próbatétel, az másnak talán tüzes megpróbáltatás.
Hogyan maradunk „állhatatosak és rendíthetetlenek”6 olyankor, amikor a hit próbatételét tapasztaljuk? Megmerítkezünk azokban a dolgokban, amelyek hitünk velejét adják: gyakoroljuk a Krisztusba vetett hitet, imádkozunk, elmélkedünk a szentírásokon, megbánjuk a bűneinket, betartjuk a parancsolatokat és szolgálunk.
Ha a hit próbatételével szembesültök, semmiképp ne távolodjatok el az egyháztól! Ha a hit próbájakor eltávolodtok Isten királyságától, az olyan, mintha a forgószelet megpillantva elhagynátok a vihar elleni biztonságos búvóhelyet.
Pál apostol azt mondta, hogy „nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek”7. Az egyház szentélyében védjük a hitünket. Összegyűlünk azokkal, akik hisznek, imádkozunk és választ találunk az imáinkra, zene által hódolunk, bizonyságot teszünk a Szabadítóról, szolgáljuk egymást, és érezzük az Úr Lelkét. Veszünk az úrvacsorából, részesülünk a papság áldásaiban, és eljárunk a templomba. Az Úr azt mondta, hogy a szertartásokban „megnyilvánul az isteniség hatalma”8. Amikor a hit próbájával szembesültök, maradjatok az Isten háza népe közötti biztonságban. Itt mindig van hely számotokra. Nincs oly hatalmas próbatétel, melyet együtt ne tudnánk legyőzni.9
Thomas S. Monson elnök azt mondta: „A társadalom erkölcsi iránytűje… rohamléptekben változik. Az egykor helytelennek és erkölcstelennek tartott viselkedési formák… napjainkban… sokak által elfogadottnak… számítanak.”10
Sok egyedülálló felnőtt van az egyházban, akik már régen nem fiatal felnőttek. Bár a jelenlegi életük nem úgy alakult, ahogy várták, betartják az erkölcsi tisztaság törvényét.11 Ez hitük próbája is lehet. Mély tiszteletemet fejezem ki Krisztus e tanítványai iránt.
„Isten megparancsolta, hogy csak olyan férfi és nő között használható a szent nemzőerő, akik mint férj és feleség törvényes házasságot kötöttek.”12 Az Újszövetségben a Szabadító még magasabbra emelte követői számára az erkölcsi normát, amikor azt mondta: „…valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”13 Arra tanított minket, hogy ne ítéljünk el másokat, de nem félt egyértelműen fogalmazni: „[E]redj el – mondta – és többé ne vétkezzél!”14
Van egy családi barátunk. Talán ti is ismertek hozzá hasonlót, vagy ti magatok hasonlítotok hozzá. Mindig hithű, nagylelkűen szolgál az egyházban, bámulatosan teljesít a foglalkozásában, imádja a családja, és bár várakozással tekintett a házasság és a gyermekek elébe, mégis egyedülálló. „Eldöntöttem – mondja –, hogy Jézus Krisztusba helyezem a bizalmamat. A gyakori templomlátogatás segít az örökkévalóságra összpontosítanom. Emlékeztet rá, hogy soha nem vagyok egyedül. Hiszem, hogy… egyetlen… áldás sem tartatik vissza tőlem, ha hű maradok a szövetségeimhez, az erkölcsi tisztaság törvényét is beleértve ebbe.”15
Egy másik barátunk kiválóan szolgált missziót, majd szorgalmasan tanult az egyetemen. Azt remélte, lesz családja. Az ő hitének próbája a saját neme iránti vonzódás. Nemrég azt írta nekem: „A pátriárkai áldásom azt ígéri, hogy egy nap saját családom lesz. De hogy ebben az életben vagy a következőben, azt nem tudom. Viszont azt tudom, hogy semmi olyat nem szeretnék tenni, ami kockáztatná az Isten által számomra és jövőbeli leszármazottaim számára megígért áldásokat. […] Kihívást jelent az erkölcsi tisztaság törvénye szerint élni, de vajon nem azért jöttünk-e a földre, hogy kihívásokkal nézzünk szembe, és parancsolatainak betartása által kimutassuk az Isten iránti szeretetünket és tiszteletünket? Élvezem a jó egészség, az evangélium, a szerető család és a hű barátok áldásait. Hálás vagyok a rengeteg áldásomért.”16
A világ felhördül: Hogy várhattok el ilyen sokat? Az Úr pedig így felel:
„…nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim…
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”17
Krisztus e két követője, és hozzájuk hasonló tízezrek érezték már azt, amit a Szabadító megígért: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”18
Mondok egy másik próbatételt. Mindig voltak páran, akik meg akarták fosztani hitelétől az egyházat, és el akarták pusztítani a hitet. Ma az internetet használják erre.
Az egyházról közzétett információk némelyike, akármilyen meggyőzően hangzik is, egyszerűen nem igaz. Emlékszem, amikor 1985-ben egy munkatársam bejött a floridai irodámba. Nála volt a Time magazin egyik cikke „A mormonizmus gyökereinek megkérdőjelezése” címmel. Egy újonnan felfedezett levélről szólt, amelyet Martin Harrisnek tulajdonítottak, és ellentmondott azzal, amit Joseph Smith állított a Mormon könyve lemezeinek megtalálásáról.19
A munkatársam megkérdezte, hogy vajon ez az új információ lerombolja-e a mormon egyházat. A cikk idézett egy férfitól, aki azt mondta, hogy a dokumentum miatt elhagyja az egyházat. A hírek szerint később mások is elhagyták az egyházat.20 Biztos vagyok benne, hogy ez hitük próbája volt.
Néhány héttel később szakemberek felfedezték (a hamisító pedig bevallotta), hogy a levél teljes mértékben csalás volt. Emlékszem, mennyire reméltem, hogy akik e megtévesztés miatt elhagyták az egyházat, majd visszatalálnak.
Néhányan megkérdőjelezik a hitüket, amikor egyházi vezetőktől évtizedekkel ezelőtt elhangzott olyan kijelentésekre bukkannak, amelyek látszólag nem illenek a tanunkhoz. Az egyház tanát irányító fontos alapelv rejlik ebben. Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának mind a 15 tagja tanítja a tant. Nem egy adott beszéd valahol megbúvó bekezdésében rejlik a tan. Az igaz tantételeket gyakran és sokan tanítják. Tanunkra nem nehéz rálelni.
Az egyház vezetői tisztességes, ám nem tökéletes férfiak. Emlékezzetek Moróni szavaira: „Ne kárhoztassatok majd fogyatékosságomért, és atyámat se…; hanem inkább adjatok hálát az Istennek, hogy kinyilvánította nektek a fogyatékosságainkat, hogy megtanuljatok bölcsebbnek lenni annál, amilyenek mi voltunk.”21
Joseph Smith azt mondta: „Soha nem mondtam azt nektek, hogy tökéletes vagyok; a kinyilatkoztatásokban azonban, amit tanítottam nektek, semmilyen tévedés nincsen.”22 Annak csodája, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza történetében és rendeltetésében Isten keze van, csakis a lelki érdeklődés lencséin át érthető meg. Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „Végül mindenki nekihátrál a hit falának, ahol saját magának kell megvetnie a lábát.”23 Ne lepődjetek meg, ha ez veletek is megtörténik!
A próbatételnek értelemszerűen próbára kell tennie bennünket. Járhat gyötrelemmel, zavarodottsággal, álmatlan éjszakákkal és könnyesre áztatott párnákkal. A próbatételeinknek azonban nem kell lelkileg halálosaknak lenniük. Nem kell elvonniuk bennünket a szövetségeinktől és Isten háza népétől.
„[E]mlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat; hogy amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesője és hatalmas zivatara benneteket ver majd, akkor nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végelen jaj szakadékába, mert a szikla, melyre építettetek – mely biztos alap – olyan alap, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít.”24
A vasat acéllá változtató heves tűzhöz hasonlóan, ha hűek maradunk saját hitünk tüzes próbájában, akkor lelkileg kifinomodunk és megerősödünk.
D. Todd Christofferson elder elmondta, mit tanult egy személyes próbatételből: „Bár akkor sokat gyötrődtem, ha most visszatekintek, hálás vagyok, hogy nem gyors megoldást kaptam a problémáimra. Az, hogy több éven keresztül arra kényszerültem, hogy szinte mindennap Istenhez forduljak segítségért, megtanított igazán imádkozni, és válaszokat kapni az imáimra, és igen gyakorlatias módon tanított meg az Istenbe vetett hitre. Olyan módon és mértékben ismertem meg a Szabadítómat és Mennyei Atyámat, ahogyan azt máskülönben nem tudtam volna, vagy legalábbis sokkal tovább tartott volna. […] Megtanultam teljes szívemből bízni az Úrban. Megtanultam nap mint nap mellette járni.”25
Péter így jellemezte az ilyen tapasztalatokat: „[S]okkal becsesebb… [az] aranynál”26. Moróni kiegészítette ezt azzal, hogy tanúbizonyság követi „hitetek próbatétel[ét]”27.
A Marriott család történetével kezdtem. Múlt héten Kathy és én találkoztunk velük Georgia sírjánál. Tíz év telt el. A családtagok és a barátok meséltek a Georgiához kötődő szeretetükről és élményeikről. Tiszteletére héliummal töltött, fehér színű léggömböket eresztettek a magasba. Georgia édesanyja könnyek között, meghatottan beszélt hite gyarapodásáról és arról, hogy egyre jobban érti, miért kellett mindennek így történnie; Georgia édesapja pedig elmondta, hogy megkapta az ígért tanúbizonyságot.
A hittel együtt jár a hit próbája is, amely még nagyobb hithez vezet. Az Úr ugyanazt a vigasztaló bizonyosságot ígéri nektek hitetek próbatételében, melyet Joseph Smith prófétának is: „Tarts ki…; ne félj…, mert Isten örökkön örökké veled lesz.”28 Erről teszem szent tanúbizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.