Üdvözlünk benneteket a konferencián!
Hallgassuk figyelmesen az üzeneteket, hogy érezzük az Úr Lelkét, és elnyerjük azt a tudást, melyet szeretne, hogy megszerezzünk.
Ahogy látom, minden széken ül valaki – kivéve néhányat ott hátul. Mindig lehet hová fejlődni. Csak udvariasságból hagytuk üresen ezeket a székeket, a forgalom miatt későknek, hogy ők is le tudjanak ülni.
Nagyszerű napunk van: a konferencia napja! Egy nagyszerű kórus csodálatos énekét hallhattuk. Valahányszor hallok egy kórust, vagy meghallom az orgona vagy a zongora hangját, az édesanyámra gondolok, aki ezt mondta: „Örülök minden elismerésnek, amit szereztél, minden végzettségnek, amit elértél, és minden munkának, amit végeztél. Csak azt sajnálom, hogy abbahagytad a zongorázást.” Köszönöm, anya. Bárcsak folytattam volna.
Fivéreim és nővéreim, szeretettel üdvözöllek benneteket Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 182. Félévi Általános Konferenciáján!
Fél évvel ezelőtti találkozásunk óta három új templomot szenteltünk fel, és egy templom került újra felszentelésre. Májusban abban a kiváltságban volt részem, hogy én szentelhettem fel a gyönyörű Missouri Kansas City templomot, és részt vehettem a hozzá kapcsolódó kulturális ünnepségen. Az ünnepségről holnap délelőtti beszédemben részletesebben beszámolok majd.
Júniusban Dieter F. Uchtdorf elnök felszentelte a régen várt templomot a brazíliai Manausban, szeptember elején pedig Henry B. Eyring elnök újra felszentelte a felújított templomot az argentínai Buenos Airesben, melyet én szenteltem fel 27 évvel ezelőtt. Csupán két hete történt, hogy Boyd K. Packer elnök felszentelte a szépséges Brigham City templomot a szülővárosában, ahol nevelkedett.
Ahogy korábban már mondtam, nincsen fontosabb egyházi épület a templomnál, jelenleg pedig örömünkre szolgál, hogy 139 működő templomunk van világszerte, és további 27 lett bejelentve vagy áll építés alatt. Hálásak vagyunk e szent építményekért, és az áldásokért, melyeket az életünkbe hoznak.
Örömömre szolgál, hogy ma délelőtt két újabb templomot jelenthetek be, melyek az elkövetkezendő hónapok és évek során a következő helyszíneken fognak felépülni: Tucson, Arizona állam; és Arequipa, Peru. E templomokkal kapcsolatban a megfelelő engedélyek és jóváhagyások beszerzése után lesz további információ elérhető.
Kedves testvérek, most pedig egy másik ügyet érintően szeretnék szólni – konkrétan a misszionáriusi munkával kapcsolatban.
Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma egy ideje már bizonyos országokra vonatkozólag lehetővé tette, hogy a fiatal férfiak, amennyiben érdemesek, befejezték a középiskolai tanulmányaikat, és őszintén vágynak a szolgálatra, akár 18 éves koruktól teljesítsenek misszionáriusi szolgálatot. Ez az irányelv adott országokra vonatkozott, mely több ezer fiatal férfinak tette lehetővé, hogy becsületes misszionáriusi szolgálatot végezzen, és ugyanakkor eleget tudjon tenni bizonyos katonasággal és oktatással kapcsolatos kötelezettségeinek.
E 18 éves misszionáriusokkal való tapasztalataink nagyon pozitívak voltak. Misszióelnökeik beszámoltak arról, hogy ők is legalább annyira engedelmesek, hithűek, érettek, és legalább olyan megfelelően szolgálnak, mint a náluk idősebb társaik ugyanabban a misszióban. Hithűségük, engedelmességük és érettségük arra indított bennünket, hogy a korábban elkezdett misszionáriusi szolgálat lehetőségét az összes fiatal férfira, országtól függetlenül kiterjesszük.
Ezért nagy örömmel bejelentem, hogy mostantól az összes olyan érdemes fiatal férfinak, aki befejezte a középiskolai tanulmányait, függetlenül attól, hogy milyen országban él, lehetősége lesz arra, hogy 19 éves kor helyett már 18 éves kortól javasolják a misszionáriusi szolgálatra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden fiatal férfi mostantól e fiatalabb életkorban fogja megkezdeni, vagy kezdje meg a szolgálatot. Inkább arról van szó, hogy az egyéni körülményekhez mérten, valamint a papsági vezetők elbírálása alapján, ez a lehetőség is rendelkezésre áll.
Miközben imádságos lélekkel elmélkedtünk azon a legkorábbi életkoron, amikor egy fiatal férfi megkezdheti a misszionáriusi szolgálatot, ugyanezen elgondolkodtunk a fiatal nők tekintetében is. Így ma nagy örömömre szolgál bejelenteni azt, hogy minden olyan érdemes fiatal nőt, aki szolgálni kíván, mostantól 21 helyett már 19 éves korától is lehet javasolni a misszionáriusi szolgálatra.
Határozottan megerősítjük, hogy a misszionáriusi munka papsági kötelesség, és biztatunk minden fiatal férfit, aki érdemes, és fizikailag és szellemileg is képes rá, hogy válaszoljon a szolgálatra szólító hívásra. Sok fiatal nő is fog szolgálatot teljesíteni, ők azonban nincsenek ugyanazon kötelezettség alatt, mint a fiatal férfiak. Mindazonáltal szeretnénk biztosítani az egyházban lévő nőtestvéreket arról, hogy ennek ellenére ők is igen értékes misszionáriusok, és nagyra becsüljük a szolgálatukat.
Továbbra is nagyon sok időskorú misszionáriusra van szükségünk. Arra buzdítalak benneteket, hogy ha a körülményeitek és az egészségetek engedi, álljatok készen arra, hogy amikor nyugdíjba mentek, teljes idejű misszionáriusi szolgálatot nyújtsatok. Mind a férjeknek, mind a feleségeknek még nagyobb örömet hoz majd, ha együtt szolgálják Atyjuk gyermekeit.
Most pedig, kedves fivéreim és nőtestvéreim, hallgassuk figyelmesen a következő két napon elhangzó üzeneteket, hogy érezzük az Úr Lelkét, és elnyerjük azt a tudást, melyet szeretne, hogy megszerezzünk. Hogy ilyen élményben legyen részünk, ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.