Ő hívott el, hogy hirdessem igéjét
Randy D. Funk elder
a Hetvenektől
Ha alázatosak és engedelmesek vagytok, és hallgattok a Lélek hangjára, akkor hatalmas boldogságra leltek majd misszionáriusként végzett szolgálatotokban.
Amikor tavaly áprilisban támogattak általános felhatalmazottként, éppen misszióelnökként szolgáltam Indiában. A szolgálatom során első kézből tapasztaltam meg, amit egy korábbi misszióelnök mondott nekem: „Ennek az egyháznak a misszionáriusai egyszerűen bámulatosak.”1
Az egyik kiváló misszionáriusunk, akivel Funk nőtestvérrel együtt szolgálhattunk, Pokhrel elder volt Nepálból. Mindössze két éve volt az egyház tagja, amikor elhívást kapott, hogy az Indiai Bangalore Misszióban szolgáljon, amely egy angol nyelvű misszió. Elmondhatná nektek, mennyire nem volt felkészülve. Ez érthető is volt: nem látott misszionáriust egészen addig, míg maga az nem lett, mivel Nepálban nem szolgálnak ifjú misszionáriusok. Annyira sem beszélt angolul, hogy megértse az utasításokat, amelyeket az elhívásával együtt kézhez kapott. Amikor jelentkezett a misszionáriusképző központban, ahelyett, hogy szép öltönyt, fehér ingeket és nyakkendőket pakolt volna be, saját szavaival élve „öt farmernadrág, néhány póló és egy csomó hajzselé”2 volt a csomagjában.
Még azután is, hogy beszerezte a megfelelő ruházatot, az első hetekben minden áldott nap szörnyen alkalmatlannak érezte magát. Így jellemezte a missziója ezen szakaszát: „Nemcsak az angol volt nehéz, hanem a munka is legalább ennyire nagy kihívást jelentett. […] Ráadásul éhes és fáradt voltam, valamint honvágyam is volt. […] Bár a körülmények kemények voltak, én eltökéltem magam. Gyengének és alkalmatlannak éreztem magam. Ilyenkor mindig Mennyei Atyámhoz imádkoztam, hogy segítsen. Kivétel nélkül minden egyes alkalommal, amikor imádkoztam, vigaszt éreztem.”3
Bár a misszionáriusi munka új és kihívást jelentő volt Pokhrel elder számára, ő mégis hatalmas hittel és hűséggel szolgált, törekedve arra, hogy megértse és kövesse mindazt, amit a szentírásokból, a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvből, valamint a missziós vezetőitől tanult. Hatalmas erővel tanította az evangéliumot – angolul –, és kiváló vezető lett. A missziója után egy kis időt Nepálban töltött, majd visszatért Indiába, hogy folytassa tanulmányait. Január óta gyülekezeti elnökként szolgál Új-Delhiben. A misszionáriusként megtapasztalt valódi növekedésnek köszönhetően továbbra is sokat tesz az egyház valódi növekedéséért Indiában.
Hogyan lett ebből a fiatalemberből, aki sohasem látott misszionáriust azelőtt, ilyen nagy lelki erővel rendelkező misszionárius? Ti hogyan nyerhettek lelki erőt misszionáriusként, hogy megnyissátok a missziós szolgálatotok területén élők ajtaját, bejövő leveleinek mappáját és szívét is? Mint általában, a válaszok most is a szentírásokban és az élő próféták és apostolok szavaiban találhatóak.
Amikor 1837 júliusában az evangéliumot először hirdették Angliában, az Úr kinyilatkoztatta: „Akiket az én nevemben küldesz, testvéreid, a Tizenkettek hangja által, akiket megfelelőképpen ajánlotok és felhatalmaztok, azoknak hatalmában áll majd királyságom ajtajának megnyitása minden olyan nemzet előtt, ahová csak elkülditek őket”4.
Bárhová is küldenek, bármelyik misszióba is jelölnek ki, legyetek tudatában, hogy a Tizenkettek egy tagja megfelelő módon ajánlást adott erre a megbízásra, így az Úr prófétája hívott el benneteket. Ti is „prófécia, valamint felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által”5 lettetek elhíva.
Az Úr ezután elárulta a feltételeit is annak, hogy ez az ígéret beteljesedjen. Azt mondta: „Amennyiben [ami azt jelenti, hogy az ígéret akkor teljesedik be, ha] [a kiküldött misszionáriusok] [1] megalázkodnak énelőttem, és [2] megmaradnak szavamban, és [3] hallgatnak Lelkem hangjára”6.
Az Úr ígéretei világosak. Annak érdekében, hogy rendelkezzetek a lelki hatalommal, hogy Isten királyságának ajtaját megnyissátok abban a nemzetben, ahová küldtek, alázatosnak és engedelmesnek kell lennetek, valamint képesnek arra, hogy meghalljátok és kövessétek a Lelket.
E három tulajdonság szorosan összekapcsolódik. Ha alázatosak vagytok, akkor engedelmesek is akartok lenni. Ha engedelmesek vagytok, érzitek majd a Lelket. A Lélek alapvető jelentőségű, hiszen ahogyan Ezra Taft Benson elnök is tanította: „A Lélek nélkül soha nem jártok sikerrel, függetlenül a tehetségeitektől és képességeitektől”7.
Előfordult, hogy misszióelnökként olyan misszionáriusokkal készítettem interjút, akik azért küszködtek, mert nem voltak még teljesen tiszták. Lelki lehetőségeiknél alacsonyabb szinten éltek. Nem számított, milyen keményen dolgoztak, vagy milyen sok jót tettek, nem voltak képesek békességet érezni, és teljes mértékben élvezni a Szentlélek társaságát, amíg meg nem alázkodtak, teljes bűnbánatot nem tartottak, és nem részesültek a Szabadító irgalmában és kegyelmében.
Az Úr azért utasítja a szolgáit, hogy legyenek alázatosak, mert a lelki gyógyulás folyamata a megtört szívvel veszi kezdetét. Gondoljatok csak bele, mennyi jó származik abból, ha valami megtörik: a földet feltörik, hogy a búzát elvethessék; a búzát megtörik, hogy kenyér lehessen; a kenyeret megtörik, hogy az úrvacsora jelképe lehessen. Amikor a bűnbánó megtört szívvel és töredelmes lélekkel részesül az úrvacsorából, akkor meggyógyul.8 Amikor bűnbánatot gyakorolunk, és Jézus Krisztus engesztelésén keresztül gyógyulást nyerünk, akkor sokkal többet kínálhatunk a Szabadítónak a szolgálatunk során. „Igen, jöjjetek hozzá, és ajánljátok fel neki teljes lelketeket, felajánlásként.”9
Ha a bűn terhe nyomaszt benneteket, és bűnbánatot kell gyakorolnotok, kérlek, tegyétek ezt meg azonnal. Amikor a Szabadító meggyógyította a betegeket, gyakran arra kérte őket, hogy álljanak fel. A szentírások feljegyzik, hogy ezt azonnal, késlekedés nélkül meg is tették.10 Ahhoz, hogy lelki betegségeitekből gyógyulást kapjatok, fogadjátok el az Ő felkérését, hogy álljatok fel. Késlekedés nélkül beszéljetek a püspökötökkel, gyülekezeti elnökötökkel vagy misszióelnökötökkel, és már most indítsátok el a bűnbánat folyamatát.
Az engesztelés gyógyító hatalma békét hoz majd a lelketekbe, és képessé tesz benneteket arra, hogy érezzétek a Szent Lelket. A Szabadító áldozata minden mértéket felülmúl, bűneink ezért – legyenek bár számosak és súlyosak – végesek és megvallhatók, elhagyhatók és megbocsáthatók. „És mily nagy az ő öröme a lélekben, amely bűnbánatot tart!”11
A Tan és a szövetségekben található következő ígéret igen erőteljes: „…gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt”12. Amikor erényes életet éltek, békés magabiztosságot éreztek majd azzal kapcsolatban, hogy miként álltok Isten előtt, és veletek lesz a Lélek hatalma.13
Néhányan azok közül, akik újak még az egyházban, vagy a közelmúltban tértek vissza a teljes tevékenységbe, azt mondhatják: „Most érdemes vagyok, és vágyam is van a szolgálatra, de nem tudom, hogy elegendő tudásom van-e.” Áprilisban Thomas S. Monson elnök így tanított bennünket: „Az igazságról való tudásra, valamint a legnagyobb kérdésekre adott válaszokra akkor teszünk szert, amikor engedelmeskedünk Isten parancsolatainak.”14 Milyen biztonságot ad az a tudat, hogy az engedelmesség által tudást nyerhetünk!
Mások talán úgy érzik, hogy korlátozottak a felajánlható tehetségeik, képességeik vagy tapasztalataik. Ha ilyen aggodalmaitok vannak, jusson eszetekbe Pokhrel elder élménye. Készüljetek fel, amilyen jól csak tudtok, aztán legyetek tudatában, hogy Mennyei Atyánk majd felmagasztalja alázatos és engedelmes erőfeszítéseiteket. Richard G. Scott elder a következő bátorító tanácsot adta: „Amikor betartjuk az Úr parancsolatait és önzetlenül szolgáljuk a gyermekeit, annak természetes következménye az Istentől kapott hatalom – hatalom arra, hogy képesek legyünk többet tenni, mint amit önerőnkből megtehetnénk. Meglátásaink, tehetségeink, képességeink bővülnek, mert erőt és hatalmat kapunk az Úrtól.”15
Amikor bíztok az Úrban és az Ő jóságában, a Mindenható Isten rajtatok keresztül megáldja majd a gyermekeit.16 Hollings elder Nevada államból már a missziója elején megtanulta ezt. Egy nappal Indiába érkezése után Funk nőtestvérrel és velem Rádzsamundriba, az első területére utazott. Aznap délután Hollings elder és Ganaparam elder meglátogatott egy egyháztagot és az édesanyját. Az édesanya szeretett volna többet tudni az egyházról, mert látta, hogyan áldotta meg az evangélium a leánya életét. Funk nőtestvér is csatlakozott hozzájuk, hogy barátkozzon az anyukával. Mivel a tanítás angolul hangzott el, az édesanya viszont csak telugu nyelven beszélt, egy testvér is eljött a gyülekezetből, hogy fordítsa az elhangzottakat.
Hollings elder feladata az első tanítása alkalmával az volt, hogy az első látomásról beszéljen, Joseph próféta szavait használva. Amikor elértek idáig a leckében, Funk nőtestvérhez fordult és azt kérdezte: „Elmondjam szóról szóra?”, tudván, hogy úgyis lefordítják majd.
Ő azt válaszolta: „Mondd el szóról szóra, hogy a Lélek tanúsítani tudja, amit mondasz.”
Amikor ez az új misszionárius a Próféta szavait idézve őszintén tanított az első látomásról, ennek a kedves nőtestvérnek az arca megváltozott. Könnyek szöktek a szemébe. Amikor Hollings elder befejezte ezt a dicsőséges üzenetet, és még mielőtt az tolmácsolásra kerülhetett volna, az édesanya anyanyelvén, könnyek között azt kérdezte: „Megkeresztelkedhetek? És tanítanátok a fiamat is?”
Fiatal szolgatársaim, naponta nyílnak meg ajtók és szívek az evangélium üzenete előtt – egy olyan üzenet előtt, amely reményt, békét és örömet hoz Isten gyermekeinek szerte a világon. Ha alázatosak és engedelmesek vagytok, és hallgattok a Lélek hangjára, akkor hatalmas boldogságra leltek majd misszionáriusként végzett szolgálatotokban.17 Mily csodás időszak is ez a misszionáriusi tevékenységre – ez az az idő, amikor az Úr meggyorsítja munkáját!
Bizonyságomat teszem Szabadítónkról, Jézus Krisztusról, és az Ő „isteni parancsáról”18, miszerint „elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket”19. Ez az Ő egyháza. Élő prófétákon és apostolokon keresztül vezeti. A következő órában az Első Elnökség tanít majd bennünket. Mormonhoz hasonlóan legyünk „gyors megfigyelő[k]”20, hogy amikor érkezik a hívás, érdemesen és készen álljunk arra, hogy a Lélek hatalmával jelenthessük ki: „Íme, én Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a tanítványa vagyok. Ő hívott el engem, hogy hirdessem igéjét a népe között, hogy örökké tartó életük lehessen.”21 Jézus Krisztus nevében, ámen.