A nők erkölcsi ereje
D. Todd Christofferson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Természetszerűleg jót akartok tenni és jók akartok lenni, és ha követitek a Szent Lelket, akkor növekedni fog az erkölcsi erőtök és befolyásotok.
A társadalmak időtlen idők óta a nők erkölcsi erejére támaszkodnak. Bár kétségkívül nem ez az egyetlen jó hatás a társadalomban, a nők által biztosított erkölcsi alap rendkívül hasznos a közjó számára. Annyira áthat mindent az, amit a nők adnak, hogy gyakran nem is értékeljük eléggé. Szeretném kifejezésre juttatni, milyen hálás vagyok a jóravaló asszonyok hatásáért, rá szeretnék mutatni, milyen filozófiák és divatok veszélyeztetik a nők erejét és szerepét, és arra szeretném kérni a nőket, hogy gondozzák a bennük lévő erkölcsi erőt.
A nők olyan erénnyel, olyan isteni ajándékkal születnek erre a világra, mely a hit, a bátorság, az együttérzés elültetésének, a kapcsolatok és a kultúrák felvirágoztatásának szakértőjévé teszi őket. Amikor Pál a Timótheushoz írt levélben méltatja annak „képmutatás nélkül való hit[ét]”, megjegyzi, hogy „először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában” lakozott ilyen.1
Évekkel ezelőtt, amikor Mexikóban laktunk, közvetlenül is megtapasztaltam, mire gondolt Pál. Emlékszem egy bizonyos fiatal édesanyára – és sok ilyen nő volt az egyházban ott, Mexikóban –, akinek az Istenbe vetett hite oly természetes módon ékesítette az életét, hogy alig volt tudatában ennek. Ebből a bájos hölgyből jósága révén olyan erkölcsi felhatalmazás sugárzott, amely mindenre jó hatást gyakorolt körülötte. Férjével együtt nemes céljaikért számos kedvtelésükről és vagyontárgyukról szinte gondolkodás nélkül lemondtak. Emberfelettinek tűnő képességgel tudott másokat csodás módon felemelni, megfeszített munkát végezni, és eközben kézben tartani a gyermekeivel kapcsolatos teendők sokaságát. Sok mindenben kellett helytállnia, munkája gyakran volt monoton és hétköznapi, mégis mindent áthatott egyfajta gyönyörű derű és a tudat, hogy Isten munkáját végzi. Mások megáldása a szolgálat és az áldozathozatal révén, nemessé tette őt, akárcsak a Szabadítót. Maga volt a megtestesült szeretet.
Rendkívüli áldásokban részesített és részesít engem a nők erkölcsi ereje, különösen az édesanyámé és a feleségemé. Anna Daines is azon asszonyok közé tartozik, akikre hálával tekintek. Anna és férje, Henry, valamint négy gyermekük New Jersey államban tartoztak az egyház úttörői közé. Az 1930-as évektől kezdve, amikor Henry doktori képzést kezdett a Rutgers Egyetemen és Metuchenbe költöztek, iskolai és civil szervezetekben munkálkodtak a mormonokkal szembeni mélyen gyökerező előítéletek lebontásán és azon, hogy a helyi közösség minden szülő számára még alkalmasabbá váljon a gyermeknevelésre.
Anna például a YMCA – a fiatal férfiak keresztény egyesülete – helyi szervezetében vállalt önkéntes munkát és tette magát nélkülözhetetlenné. Egy éven belül kinevezték az édesanyák segédszervezete elnökének, később pedig „megkérték, hogy vállalja el a jelöltséget a szervezet igazgatótanácsában lévő három női poszt egyikére. Ellenszavazat nélkül nyert, így bekerült abba a tanácsba, mely mindössze néhány évvel korábban megtagadta a szentektől, hogy gyűléseket tartsanak az épületükben.”2
Kamaszkoromban az Új-Brunswick Egyházközség területére költöztünk. Daines nőtestvér felfigyelt rám, és gyakran kifejezésre juttatta képességeimbe és lehetőségeimbe vetett bizalmát, mellyel arra késztetett, hogy magasra törjek – magasabbra annál, ahogyan azt a biztatása nélkül tettem volna. Egyszer kaptam tőle egy átgondolt, időben jövő figyelmeztetést, amely által elkerültem egy olyan helyzetet, melyet később biztos megbántam volna. Bár Anna Daines már nincs köztünk, hatása még mindig érződik és tükröződik leszármazottai és számtalan más ember életében, engem is beleértve.
A nagymamám, Adena Warnick Swenson megtanított rá, hogy legyek lelkiismeretes a papsági szolgálatban. Biztatott, hogy tanuljam meg kívülről az úrvacsorai kenyér és víz megáldásának imáit, és elmagyarázta, hogy így jobban megértve és nagyobb átéléssel tudom majd elmondani azokat. Szent dolgok iránti tiszteletet ültetett el bennem az, ahogyan láttam, miként támogatja nagyapámat, a cövek pátriárkáját. Swenson nagymama soha nem tanult meg autót vezetni, de azt tudta, hogyan segítsen a fiúknak papságviselő férfiakká válni.
A nők erkölcsi hatása otthon érezhető leginkább és itt a leghasznosabb. A felnövekvő nemzedék felnevelésének legjobb közege a hagyományos család, ahol az édesapa és az édesanya összhangban gondoskodnak a gyermekekről, tanítják és nevelik őket. Ahol nincs meg ez az ideális körülmény, ott minden tőlünk telhetőt megteszünk előnyeinek másolásáért az adott körülmények között.
Az anya mindenképp olyan hatást tud gyakorolni, amilyet senki más, semmilyen más kapcsolatban. Példája és tanításai erejével fiai megtanulják tisztelni a női mivoltot; önfegyelmet és magas erkölcsi normákat tesznek magukévá az életükben. Leányai megtanulják, hogyan legyenek erényesek és álljanak ki újra és újra azért, ami helyes, bármily népszerűtlen legyen is ez. Az édesanya szeretete és magas elvárásai arra késztetik a gyermekeket, hogy kifogások keresése nélkül legyenek felelősségteljesek, vegyék komolyan a tanulást és a személyes fejlődést, és folyamatosan járuljanak hozzá a körülöttük lévők jólétéhez. Neal A. Maxwell elder egyszer megkérdezte: „Amikor teljes mértékben feltárul az emberiség igazi történelme, akkor vajon a puskatűz visszhangját vagy az altatódalok jellemformáló hangját mutatja majd be? A katonák nagy fegyverszüneteit, vagy az otthonok és közösségek asszonyainak béketeremtését? Vajon a bölcsőkben és a konyhákban történtek meghatározóbbnak bizonyulnak-e majd, mint a kongresszus gyűléseinek történései?”3
A legszentebb a nőknek az élet teremtésében játszott szerepe. Tudjuk, hogy fizikai testünk isteni eredetű,4 és mind a testi születést, mind pedig a lelki újjászületést meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy elérhessünk Isten celesztiális királyságának legmagasabb birodalmaiba.5 A nők tehát (időnként saját életük kockáztatásával) lényegi szerepet játszanak Isten munkájában és dicsőségében, hogy véghezvigyék „az ember halhatatlanságát és örök életét”6. Nagymamákként, anyákként és példaképekként a nők az élet őrei és forrásai, nemzedékről nemzedékre erkölcsi tisztaságot – házasság előtti önmegtartóztatást és házasságon belüli hűséget tanítva. Ezáltal civilizáló hatással vannak a társadalomra, a legjobbat hozzák ki a férfiakból, és ép környezetet teremtenek, ahol biztonságban és egészségben nőhetnek fel a gyermekek.
Nőtestvérek, nem akarlak túldicsérni benneteket, ahogy azt időnként anyák napján tesszük, amitől aztán feszengtek. Nem kell tökéletesnek lennetek,7 nem is állítom, hogy azok vagytok (egy lehetséges kivételtől eltekintve, aki most itt ül a közelben). Azt akarom mondani, hogy legyetek bár egyedülállók vagy házasok, gyermekesek vagy gyermektelenek, idősek, fiatalok vagy a kettő között, szükség van az erkölcsi erőtökre, mi pedig ezt és benneteket is talán már kezdtünk természetesnek venni. Bizony munkálkodnak olyan irányzatok és erők, melyek gyengítenék, vagy akár meg is szüntetnék a hatásotokat, nagy kárt okozva ezzel az egyéneknek, a családoknak és a társadalom egészének. Figyelmeztetésként hadd említsek meg hármat.
A nők erkölcsi befolyását aláaknázó egyik káros nézet az, mely leértékeli a házasságot, az anyaságot és az otthonteremtést mint hivatást. Egyesek nyílt megvetéssel tekintenek az otthonteremtésre, azzal érvelve, hogy lealacsonyítja a nőket, és a gyermeknevelés könyörtelen kívánalmai egyfajta kizsákmányolást valósítanak meg.8 A gyermekvállalást mint életcélt vakvágánynak csúfolják. Ez nem igazságos és nem helyénvaló. Mi nem kisebbítjük annak értékét, amit a nők vagy a férfiak bármilyen nemes törekvésben vagy hivatásban elérhetnek (hiszen azok az eredmények mindannyiunk javára vannak), de ettől még felismerjük, hogy semmi nem ér fel a házasságon belüli anyasággal és apasággal. Nincs oly kiváló életpálya, nincs olyan mértékű pénz, hatalom vagy népszerűség, amely végső soron jobban jutalmazna a családnál. Bármi mást érjen is el egy nő, erkölcsi hatása sehol nem hasznosabb, mint itt.
Az emberi szexualitással kapcsolatos vélekedések több oldalról is veszélyeztetik a nők erkölcsi erejét. A személyes vagy társadalmi kényelmet szolgáló abortusz a nők legszentebb erőinek elevenébe vág, és elpusztítja az erkölcsi erőt. Ugyanez igaz az erkölcstelenségre és a kihívó ruházatra, mely a nők lealacsonyítása mellett azt a hazugságot erősíti, hogy a nő értékét a nemisége határozza meg.
Régóta él az a kettős mérce, mely nemi tisztaságot vár el a nőktől, a férfiak erkölcstelenségét azonban megengedhetőnek tartja. Nyilvánvaló ennek a kettős mércének az igazságtalansága, joggal kritizálják és utasítják el. Azt remélnénk, hogy ennek elutasításakor a férfiak igazodnának a magasabb, mindenkire vonatkozó normához, azonban ennek pont az ellenkezője történik – ma már arra biztatják a nőket és a lányokat, hogy legyenek éppen olyan szabadosak, mint amit a kettős mérce eddig a férfiakra szabott. Míg korábban a nőkre vonatkozó magasabb normák elkötelezettséget és felelősséget követeltek a férfiaktól, mára lelkiismeretlen szexuális kapcsolatokat, apa nélküli családokat és egyre nagyobb szegénységet látunk. Az egyenrangú szabadosság megfosztja a nőket erkölcsi befolyásuktól, és az egész társadalmat lealacsonyítja.9 Ebben az ócska alkuban a férfiak azok, akik „felszabadulnak”, a nők és a gyermekek pedig azok, akik a legtöbbet szenvednek.
A harmadik aggodalmamat azok gerjesztik, akik az egyenlőség nevében minden különbséget eltörölnének a férfiúi és a női mivolt között. Ez gyakran olyan formában jelentkezik, hogy a nőket inkább férfias jellemvonások átvételére kényszerítik – legyenek indulatosabbak, edzettebbek és harciasabbak. Mostanra általánossá váltak az olyan filmek és videojátékok, melyekben rendkívül erőszakos szerepekben látunk nőket, akik hullákat és pusztítást hagynak maguk mögött. Férfiakat is lélekölő látni ezekben a szerepekben, hát még amikor nők okozzák és szenvedik el az erőszakot!
A Fiatal Nők egyik korábbi általános elnöke, Margaret D. Nadauld azt tanította: „Éppen elég olyan nő van a világban, aki kemény; nekünk olyan nőkre van szükségünk, akik gyengédek. Éppen elég olyan nő van, aki goromba; nekünk olyan nőkre van szükségünk, akik kedvesek. Éppen elég olyan nő van, aki durva; nekünk olyan nőkre van szükségünk, akik kifinomultak. Van elég híres és gazdag nő; nekünk több hívő nőre van szükségünk. Van már elég kapzsiság; mi több jóságra vágyunk. Van már elég hiúság; mi több erényt szeretnénk. Van már elég népszerűség; több tisztaságra van szükségünk.”10 A nőiesség és a férfiasság közötti különbségek összemosása közben elvesznek a nők és a férfiak egyedi és egymást kiegészítő ajándékai, melyek révén ők együtt egy nagyszerűbb egészet alkotnak.
Arra kérlek ma titeket, nők és leányok, hogy védjétek meg és tápláljátok a bennetek lévő erkölcsi erőt! Őrizzétek meg azt a belső erényt és azokat az egyedi ajándékokat, amelyeket magatokkal hoztok a világra! Természetszerűleg jót akartok tenni és jók akartok lenni, és ha követitek a Szent Lelket, akkor növekedni fog az erkölcsi erőtök és befolyásotok. Nektek, fiatal nőknek azt mondom: ne veszítsétek el ezt az erkölcsi erőt már azelőtt, hogy teljes mértékben rendelkeznétek vele! Gondosan ügyeljetek rá, hogy tiszta legyen a beszédetek, ne közönséges; hogy az öltözködésetek visszafogottságot sugalljon, ne hiúságot; és hogy viselkedésetek tisztaságot tükrözzön, ne szabadosságot! Nem tudtok az egyik kezetekkel erényességre emelni másokat, ha a másikkal közben a bűnt tápláljátok.
Nőtestvérek, minden kapcsolatotok közül tegyétek mindig első helyre életetekben az Istennel, a ti Mennyei Atyátokkal ápolt kapcsolatotokat, mert az erkölcsi erőtök Tőle ered. Ne feledjétek, Jézus hatalma abból származott, hogy kizárólag az Atya akaratának szentelte magát. Soha nem tért el attól, ami Atyjának kedvére volt.11 Próbáljatok meg az Atya és a Fiú ilyen tanítványai lenni, és a befolyásotok soha nem vész majd homályba.
És ne féljetek bátran, magyarázkodás nélkül érvényesíteni ezt a befolyást. „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről.”12 „Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”13 „[V]ilágosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket.”14 „És imádkozni is tanítsá[tok meg őket], és arra, hogy egyenes derékkal járjanak az Úr előtt.”15
Amikor erre biztatom a nőket, senki ne értse ezt szándékosan félre! Amikor a nőkben lévő erkölcsi erőt dicsérem és bátorítom, azzal nem azt mondom, hogy a férfiak és a fiúk mentesülnek abbéli kötelességüktől, hogy kiálljanak az igazságért és az igazlelkűségért, vagy hogy a szolgálatuk és az áldozathozataluk kevesebbet érne a nőkénél, avagy a nőkre lehetne azt hagyni. Fivérek, álljunk a nők mellé, osztozzunk a terheiken és tápláljuk saját erkölcsi erőnket, mely kiegészíti az övékét.
Kedves nőtestvérek, számítunk az erkölcsi erőre, melyet magatokkal hoztok a világra, a házasságba, a családba, az egyházba. Számítunk az imáitok és hitetek által a mennyből lehívott áldásokra. Imádkozunk a biztonságotokért, a jólétetekért, a boldogságotokért és befolyásátok fennmaradásáért. Jézus Krisztus nevében, ámen.