Leányok a szövetségben
Az ösvényt, amelyen a Mennyei Atyánkhoz visszavezető úton kell járnunk, az Istennel kötött szent szövetségek jelölik ki.
Ma este lelki hatalommal tanítottak minket. Imádkozom azért, hogy az e nagyszerű női vezetők által mondott szavak ugyanúgy megmaradjanak a szívetekben, mint az enyémben.
Történelmi jelentőségű gyűlés ez a mai. Minden nyolc éves és idősebb nőtestvér meghívást kapott, hogy csatlakozzon hozzánk ma este. Sokan imádkoztunk, hogy velünk legyen a Szentlélek. Ez az áldás meg is adatott, miközben hallgattuk e nőtestvérek beszédeit és a felemelő zenét. Imádkozom azért, hogy a Lélek továbbra is velünk maradjon, amikor az eddig elhangzottak mellett én is megosztom veletek a biztatás és a bizonyság szavait, és különösen, amikor tanúskodom, hogy amit hallottunk, az pontosan az, amit az Úr szeretett volna, hogy halljunk.
Ma este arról az ösvényről fogok beszélni, amelyről már oly gyönyörűen beszéltek előttem, és amelyen a Mennyei Atyánkhoz visszavezető úton kell járnunk. Ezt az ösvényt az Istennel kötött szent szövetségek jelölik ki. Beszélni fogok nektek e szövetségek megkötésének és megtartásának öröméről, és arról, hogy segítsünk másoknak is megtartani azokat.
Néhányan nemrégiben keresztelkedtetek meg, és kézrátétel által megkaptátok a Szentlélek ajándékát. Számotokra még nagyon friss ez az élmény. Néhányotok pedig sok éve keresztelkedett, így számotokra talán már nem annyira tisztán felidézhető a szövetségkötés élményének emléke, ám ezek az érzések valamelyest visszatérnek minden alkalommal, amikor az úrvacsorai imákat meghalljátok.
Nincs közöttünk két olyan ember, akinek ugyanazok lennének az emlékei arról a napról, amikor megkötötte a keresztelés szent szövetségét, és részesült a Szentlélek ajándékában. De mindannyian éreztük Isten helyeslését. És éreztük a vágyat is, hogy megbocsássunk és megbocsáttassunk, illetve fokozott eltökéltség élt bennünk az iránt, hogy azt tegyük, ami helyes.
Azt, hogy ezek az érzések milyen mértékben épültek be szívetekbe, nagy mértékben az határozta meg, hogy miként készítettek fel titeket szeretetteljes emberek. Remélem, hogy azoknak közöttetek, akik nemrég léptetek be a királyságba, abban az áldásban lehet részetek, hogy az édesanyátok közelében ülhettek. Ha ez így van, akkor most küldhettek neki egy mosolyt köszönetképpen! Ma is tisztán emlékszem, milyen örömöt és hálát éreztem, miközben édesanyám mögött ültem az autóban, amint hazafelé tartottunk a keresztelésemről a Pennsylvania állambeli Philadelphiában.
Édesanyám volt az, aki gondosan felkészített arra, hogy megkössem ezt a szövetséget és minden továbbit, amely majd ezt követi. Hithűen eleget tett az Úrtól kapott e megbízatásnak:
„Továbbá, amennyiben Sionban, vagy annak bármely megszervezett cövekében lévő szülőknek gyermekei vannak, és nem tanítják meg nekik a bűnbánat, és a Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hit, valamint a keresztelkedés és a Szentlélek kézrátétel általi ajándékának tanát nyolc éves korukban, a bűn szálljon a szülők fejére.
Mert ez törvény lesz Sion lakóinak, vagyis bármely megszervezett cövekében.
És gyermekeik keresztelkedjenek meg bűneik bocsánatára, amikor nyolc évesek, és részesüljenek a [Szentlélekben].”1
Édesanyám megtette a saját részét. Felkészítette a gyermekeit olyan szavakkal, mint például Almáé, ahogyan azok a Mormon könyvében olvashatók:
„És lőn, hogy így szólt hozzájuk: Íme, itt van Mormon vize (mert így hívták), és most, mivel szeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni, és hajlandóak vagytok egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek;
Igen, és hajlandóak vagytok gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagytok, méghozzá egészen halálotokig, hogy Isten megválthasson benneteket, és az első feltámadás részesei közé számláljanak, hogy örök életetek lehessen –
Most azt mondom nektek, hogy ha ez szívetek vágya, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek, annak bizonyítékául őelőtte, hogy szövetségre léptetek vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait, hogy még bőségesebben kitölthesse rátok Lelkét?
És most, amikor a nép ezen szavakat meghallotta, örömükben összecsapták kezeiket, és így kiáltottak fel: Ez a mi szívünk vágya!”2
Ti talán nem tapsoltatok örömötökben, amikor először hallottátok a keresztelés szövetségére szólító meghívást, de minden bizonnyal éreztétek a Szabadító szeretetét, és azt, hogy egyre inkább vágytok gondoskodni másokról Őérette. Azért mondhatom, hogy „minden bizonnyal”, mert ezek az érzések ott lakoznak mélyen Mennyei Atya minden leányának a szívében. Részét képezik a Tőle kapott isteni örökségeteknek.
Ő oktatott benneteket, mielőtt beléptetek ebbe az életbe. Segített megértenetek és elfogadnotok, hogy lesznek majd megpróbáltatásaitok, próbatételeitek és lehetőségeitek, melyek tökéletesen pont nektek lettek megválasztva. Tudomást szereztetek arról, hogy Atyánknak van egy boldogságterve, amely majd biztonsággal átvezet benneteket ezeken a megpróbáltatásokon, és ti is segíthettek átvezetni másokat az ő megpróbáltatásaikon. Ezt a tervet az Istennel kötött szövetségek jelölik ki.
Mi döntjük el, hogy megkötjük és megtartjuk-e ezeket a szövetségeket. Isten leányai közül csupán keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy akárcsak tudomást szerezzenek ezekről a szövetségekről. Ti e néhány kitüntetett nő közé tartoztok. Ti, drága nőtestvérek, mindannyian leányok vagytok a szövetségben.
Születésetek előtt Mennyei Atyátok tanított benneteket arról, hogy milyen tapasztalatokban lesz részetek, amikor eljöttök Tőle a földre. Megtanította nektek, hogy a Hozzá visszavezető út nem lesz könnyű. Tudta, hogy túl nehéz lenne segítség nélkül megtennetek az utat.
Nem csupán azzal lettetek megáldva, hogy rátaláljatok e szövetségek megkötésének útjára ebben az életben, hanem azzal is, hogy olyan emberek vesznek körül titeket, akik segíteni fognak – akik hozzátok hasonlóan szintén Mennyei Atyánk szövetséges leányai.
Mindannyian éreztétek annak áldását, hogy ma este Isten lányainak társaságában vagytok, akik szintén szövetség alatt állnak, hogy segítsenek és utat mutassanak nektek, ahogyan arra ígéretet tettek. Láttam, amit ti is láttatok, hogy szövetséges nőtestvérek eleget tesznek a vigaszadás és segítségnyújtás kötelességének – méghozzá mosolyogva.
Emlékszem Ruby Haight nőtestvér mosolyára. Haight nőtestvér David B. Haight eldernek, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának felesége volt. Haight elder fiatalon a kaliforniai Palo Alto Cövek elnökeként szolgált. Sokat imádkozott és aggódott a saját egyházközsége Udvarhölgy osztályába járó lányok miatt.
Így aztán Haight elnök azt a sugalmazást kapta, hogy kérje fel a püspököt, hívja el feleségét, Rubyt e fiatal lányok tanítására. Tudta, hogy Isten tanúja lesz számukra, aki felemeli, megvigasztalja és szereti majd az osztályába tartozó lányokat.
Haight nőtestvér legalább 30 évvel idősebb volt, mint a lányok, akiket tanított. Mégis még 40 esztendővel később is mindig, amikor találkozott a feleségemmel, aki az osztályába járó egyik lány volt, a kezét nyújtotta, mosolygott, és így szólt Kathyhez: „Ó! Az én Udvarhölgyem!” Mosolya mögött azonban többet is láttam. Mély szeretetét éreztem megnyilvánulni egy nőtestvér iránt, akivel még mindig úgy törődött, mintha csak a saját lánya lenne. Mosolya és meleg üdvözlése abból fakadt, hogy látta: nőtestvére, Isten egyik lánya, még mindig a hazavezető szövetséges ösvényen jár.
Mennyei Atyánk rátok is így mosolyog, amikor látja, hogy segítséget nyújtotok egyik lányának előre haladni a szövetséges ösvényen az örök élet felé. Boldog minden alkalommal, amikor megpróbáltok helyesen dönteni. Ő nem csupán azt látja, hogy mik vagytok, hanem azt is, hogy mivé válhattok.
Lehet, hogy van vagy volt egy olyan földi szülőtök, aki úgy gondolta, jobbak lehettek, mint gondolnátok. Nekem ilyen volt az édesanyám.
Fiatalon nem tudtam még, hogy Mennyei Atyám, aki a ti Mennyei Atyátok is, nagyobb lehetőségeket lát a gyermekeiben, mint mi magunk, vagy akár a földi édesanyánk. És amikor felfelé haladunk azon az ösvényen a lehetőségeink kiteljesedése felé, az boldogsággal tölti el Őt, mi pedig érezni fogjuk helyeslését.
Atyánk látja ezt a dicsőséges lehetőséget minden lányában, bárhol legyenek is. Ez bizony hatalmas felelősséget helyez mindannyiótokra. Elvárja tőletek, hogy minden emberrel, akivel csak találkoztok, Isten gyermekeként bánjatok. Ezért parancsolja meg nekünk, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat, és bocsássunk meg nekik. Az Ő leányaiként, a mások iránti kedvességetek és megbocsátásotok Istentől kapott mennyei örökségetek részeként van meg bennetek. Mindenki, akivel találkoztok, az Ő szeretett lélekgyermeke.
Amikor átérzitek ezt a nagyszerű nőtestvériséget, mindaz, amiről úgy véljük, hogy közénk áll, leomlik. Például a fiatalabb és az idősebb nőtestvérek azzal az elvárással osztják meg egymással az érzéseiket, hogy megértésre és elfogadásra lelnek. Isten leányaiként sokkal több hasonlóság van bennetek, mint különbözőség.
Ezt szem előtt tartva a fiatal nőknek várakozással kell tekinteniük a Segítőegyletbe lépés elé, arra kapott lehetőségként, hogy kibővíthetik azon nőtestvéreik körét, akiket megismerhetnek, csodálhatnak és szerethetnek.
A családokban és az Elemiben szintén növekszik a képességünk annak meglátására, hogy kik lehetünk. Ez történik a családi esteken és az Elemi programjain. A kisgyermekek nagy és csodálatos dolgok megfogalmazására kapnak sugalmazást, csakúgy, mint amikor a Szabadító megoldotta a nyelvüket, amikor feltámadása után a gyermekeket tanította.3
Miközben Sátán egyre fiatalabb korban intéz támadást a nőtestvérek ellen, az Úr a lelkiség egyre magasabb szintjeire emeli őket. Például vannak fiatal nők, akik az édesanyjuknak tanítják a FamilySearch használatát, hogy megtalálják és megmentsék az őseiket. Ismerek néhány fiatal nőtestvért, akik úgy döntenek, hogy korán reggel a templomba mennek helyettesítő keresztelkedéseket végezni, mindenféle noszogatás nélkül, egyedül Illés lelkét követve.
A missziókban szerte a világon vannak nővérek, akiket vezetői elhívásokba hívnak el. Az Úr azzal teremtette meg a szolgálatuk szükségességét, hogy egyre nagyobb számban érintette meg a nőtestvérek szívét, hogy szolgálatba induljanak. Nem kevés misszióelnök tanúja annak, hogy a misszionárius nővérek minden eddiginél hatékonyabbak térítőkként és különösen gondoskodó vezetőkként.
Akár szolgáltok teljes idejű misszionáriusként, akár nem, szert tehettek ugyanarra a képességre, hogy gazdagítsátok házasságotokat és nemes lelkű gyermekeket neveljetek azáltal, hogy követitek az előttetek járt nagyszerű nők példáját.
Gondoljatok csak Évára, minden élők anyjára. Russell M. Nelson elder ezt mondta Éváról: „Mi és az egész emberiség örökre áldottak vagyunk Éva páratlan bátorsága és bölcsessége miatt. Azzal, hogy először ő vett a gyümölcsből, azt tette, amit tenni kellett. Ádám pedig elég bölcs volt ahhoz, hogy hasonlóképpen cselekedjen.”4
Éva minden lányában megvan a lehetőség, hogy elhozza családjának ugyanazt az áldást, amelyet Éva hozott az ő családjának. Éva olyan fontos volt a családok megalkotásában, hogy teremtése kapcsán ezt a beszámolót olvashatjuk: „És az Istenek azt mondták: Alkossunk segítőtársat az embernek, mert nem jó az, hogy az ember egyedül legyen, formálunk tehát neki segítőtársat.”5
Nem tudjuk pontosan, hogy mi mindenben nyújtott segítséget Éva Ádámnak és a családjuknak. Egy nagyszerű ajándékról azonban tudunk, amelyet megadott, és amelyet ti is egytől egyig megadhattok: segített a családjának meglátni a hazavezető ösvényt, amikor nehéznek tűnt az előttük álló út. „És Éva, az ő felesége, hallotta mindezen dolgokat, és örült, mondván: Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk, és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek.”6
Előttetek áll követendő példája.
Éva kinyilatkoztatás által felismerte az Istenhez hazavezető utat. Tudta, hogy Jézus Krisztus engesztelése lehetővé tette az örök életet a családokban. Biztos volt benne, ahogyan ti is azok lehettek, hogy ha betartja a Mennyei Atyjával kötött szövetségeit, akkor a Megváltó és a Szentlélek átsegíti majd őt és a családját bármilyen szomorúságon és csalódáson, ami csak éri őket. Tudta, hogy bízhat Bennük.
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”7
Tudom, hogy Éva is szembesült szomorúsággal és csalódással, de azt is tudom, hogy örömet lelt abban a tudatban, hogy ő és családja visszatérhet Istenhez, és Vele élhet. Tudom, hogy sokan, akik ma itt vagytok, bánattal és csalódással szembesültök. Áldásomat hagyom veletek, hogy Évához hasonlóan ti is érezhessétek ugyanazt az örömöt a hazafelé vezető utatok során.
Erős bizonyságom van arról, hogy az Atyaisten szeretettel őrködik felettetek. Mindannyiótokat szeret. Leányai vagytok a szövetségben. És mivel szeret titeket, meg fogja adni nektek az ahhoz szükséges segítséget, hogy magatokat és másokat is előre vigyetek az Őhozzá visszavezető úton.
Tudom, hogy a Szabadító megfizette az árat minden bűnünkért, és hogy a Szentlélek bizonyságot tesz az igazságról. Éreztétek ezt a vigaszt ezen a gyűlésen. Bizonyságom van arról, hogy mindazon kulcsok, amelyek megpecsételik a szent szövetségeket, vissza lettek állítva. Élő prófétánk, Thomas S. Monson elnök birtokolja és gyakorolja ezeket ma. A vigasz és remény e szavait hagyom ma veletek, Isten hőn szeretett szövetséges leányaival, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.