A szövetségek betartása megvéd, felkészít és hatalommal ruház fel minket
Különböző korú, szövetségkötő nők vagyunk, akik a halandóság eme ösvényét járva igyekeznek visszatérni az Ő jelenlétébe.
Nőtestvérek, nagyon szeretünk benneteket! Amikor nemrég Mexikóban jártam, bepillantást nyertem abba a nőtestvériségbe, melyet ma este is érzünk. Képzeljétek el a jelenetet: Éppen befejeződött a vasárnap reggeli Elemi, így a gyerekek, a tanítók és én kiözönlöttünk a zsúfolt folyosóra. Ahogy kiléptünk, kinyílt a Fiatal Nők osztályának ajtaja is. Amikor megláttam a fiatal nőket és a vezetőiket, mindannyian kinyújtottuk karunkat egy ölelésre. Miközben a gyermekek a szoknyámba kapaszkodtak, a nők pedig szorosan körülálltak, szerettem volna kifejezni az abban a pillanatban megélt érzéseimet.
Nem beszélek spanyolul, így csupán angol szavak jutottak az eszembe. Végignéztem rajtuk, és ezt mondtam: „Mennyei Atyánk lányai vagyunk, Ő szeret minket, és mi szeretjük Őt.” Erre mindannyian azonnal velem együtt folytatták spanyolul. Ott álltunk a zsúfolt folyosón, és együtt mondtuk fel a Fiatal Nők alapeszméjét: „Isten tanújaként fogunk állni mindig és mindenben, és minden helyen.”
Ma este a világ minden táján összegyűlünk az Ő tanítványaiként, azzal a vággyal, hogy megvédjük és támogassuk Isten királyságát. Mi Mennyei Atyánk leányai vagyunk. Különböző korú, szövetségkötő nők vagyunk, akik a halandóság eme ösvényét járva igyekeznek visszatérni az Ő jelenlétébe. A szövetségek betartása megvéd, felkészít és hatalommal ruház fel minket.
Ma este vannak közöttünk elemis korú lányok is. Néhányan nemrég tettétek meg az első lépést az örök élet felé vezető ösvényen a keresztelés szertartásával.
Nézzetek körül! A jövő fényesen ragyog előttetek, azon nők láttán, akik szintén szövetségeket kötöttek, és készen állnak megmutatni nektek az utat az ösvényen.
Ha 8, 9, 10 vagy 11 évesek vagytok – akár itt tartózkodtok a Konferencia-központban, akár otthon, vagy egy gyülekezeti házban a világ valamely pontján –, felállnátok, kérlek? Üdvözlünk benneteket az általános női gyűlésen! Kérlek, maradjatok állva; szeretnénk megkérni titeket valamire. Elkezdek dúdolni egy elemis éneket. Ahogy felismeritek a dallamot, kezdjétek el velem együtt énekelni. Jó hangosan kell énekelnetek, hogy mindenki halljon benneteket.
Taníts jó Atyám fényében járnom;
Taníts meg Őhozzá imádkoznom!
Taníts meg arra, hogy mi a helyes,
Taníts járnom az Ő fényében!
Lányok, maradjatok állva, amíg minden 12 éves és annál idősebb nőtestvér elénekli a második versszakot.
Jöjj, kicsi gyermek, tanuljunk együtt,
Mit kell megtennünk, hogy hazatérjünk,
Hogy újra Atyánkkal együtt éljünk;
Mindig, mindig fényét kövessük!1
Gyönyörűen szólt! Leülhettek. Köszönöm!
Bármely korban is legyünk, nőkként az Ő világosságában járunk. Az ösvényen tartó utunk személyes, és a Szabadító szeretete jól megvilágítja.
A keresztelés szertartásával és szövetségével belépünk az örök élet felé vezető ösvény kapuján, majd pedig elnyerjük a Szentlélek ajándékát. Robert D. Hales elder ezt a kérdést tette fel nekünk: „Vajon ért[jük]-e, és értik-e a gyermekei[nk], hogy amikor megkeresztelked[ünk], akkor örökre megváltoz[unk]?”
Azt is elmagyarázta, hogy „ha megértjük a keresztelési szövetségünket és a Szentlélek ajándékát, az megváltoztatja az életünket és megalapozza teljes elkötelezettségünket Isten királysága mellett. Amikor kísértések érnek, de figyelünk, a Szentlélek emlékeztet minket arra, hogy megígértük: emlékezni fogunk a Szabadítóra, és betartjuk Isten parancsolatait.”2
Minden héten, amikor veszünk az úrvacsora jelképeiből, megújítjuk a keresztelési szövetségeinket. David A. Bednar elder ezt mondta: „Miközben a keresztelővízben állunk, a templomra tekintünk. Amikor veszünk az úrvacsorából, a templomra emeljük pillantásunk. Megfogadjuk, hogy mindig emlékezünk a Szabadítóra, és betartjuk parancsolatait, felkészülvén arra, hogy részesüljünk a szent templomi szertartásokban…”3
A templomi szertartások a Jézus Krisztus engesztelése által elérhető legnagyszerűbb áldásokhoz vezetnek. Ezek a szertartások szükségesek a celesztiális királyságban történő felmagasztosulásunkhoz. Miközben igyekszünk betartani a szövetségeinket, az alkalmatlanság és tökéletlenség érzései elhalványodnak, a templomi szertartások és szövetségek pedig életre kelnek. Mindenkit szeretettel látnak az örök élet felé vezető ösvényen.
Csodálattal tekintek azokra a lányokra, fiatal nőkre és asszonyokra, akikkel világszerte találkoztam, és akik szilárdan megvetették lábukat ezen az ösvényen. Hadd mutassak be néhányat eme szövetséges lányok és nők közül.
Luana 11 éves volt, amikor meglátogattam a családját Buenos Airesben, Argentínában. Egy gyermekkori trauma következtében Luana nem tudott beszélni. Akkor már évek óta nem beszélt. Csendben ült, miközben mi beszélgettünk. Reméltem, hogy legalább egy suttogást sikerül kicsalni belőle. Figyelmesen nézett engem, mintha szavakra nem is lenne szükség ahhoz, hogy ismerjem a szívét. Egy ima után felálltunk, hogy továbbinduljunk, ám ekkor Luana egy rajzot adott a kezembe. Lerajzolta Jézus Krisztust a Gecsemáné kertjében. Akkor ismertem fel az ő hangos és világos bizonyságát. Luana szövetséget kötött a keresztelőjekor, hogy Isten tanújaként fog állni „mindig és mindenben, és minden helyen”4. Megértette Jézus Krisztus engesztelését, és a rajzán keresztül tanúskodott róla. Ha ezt tudná, vajon az engesztelés megerősítő és képessé tévő hatalmán keresztül meggyógyulhatna és újra beszélne? Azóta a három évvel ezelőtti nap óta Luana egyre több erőfeszítést tesz azért, hogy újra beszéljen. Jelenleg a Fiatal Nőkhöz jár a barátaival. Hithű a kereszteléskor kötött szövetségéhez, és továbbra is megosztja a bizonyságát a Szabadítóról.
A fiatalokat világszerte vonzzák a templomok. Peruban, Limában, találkoztam egy édesapával és a három lányával a templom bejáratánál. Láttam az arcukról sugárzó világosságot. A három lány közül ketten súlyosan mozgáskorlátozottak voltak, és kerekesszékben ültek. A harmadik lány, miközben ügyelt nővérei szükségleteire, elmagyarázta, hogy van még két másik lánytestvére otthon. Ők is kerekesszékben ülnek, de ők nem bírták volna a 14 órás utat a templomhoz. A templom oly sokat jelentett ennek az apának és a lányainak, hogy ők négyen eljöttek aznap a templomba – bár ketten csupán nézték, ahogy egyikőjük keresztelkedik a halottakért és elvégzi e szent szertartást. Nefihez hasonlóan „gyönyörköd[nek] az Úr szövetségeiben”5.
Egy egyedülálló nőismerősöm nagy becsben tartja az úrvacsora hetenkénti szertartását, és annak szent ígéretét, miszerint „Lelke mindig vel[e] lehet”6. Eme állandó társaság olyan ígéret, amely lecsillapítja magánya hullámait. Erőt ad neki, hogy tehetségei fejlesztésével, valamint azon vágyával foglalja el magát, hogy az Urat szolgálja. Hatalmas örömre lelt az életében lévő gyermekek szeretetében, amikor pedig békés nyugalomra vágyik, a templomban találjátok meg őt.
Végül egy kilencvenes éveiben járó asszonyról mesélek nektek, aki látta felnőni a gyermekeit és az unokáit, majd világra jönni a dédunokáit. Sokunkhoz hasonlóan az ő élete is tele volt bánattal, nehézségekkel, és felfoghatatlan örömökkel. Bevallja, hogy ha újraírhatná élete történetét, kihagyna belőle néhányat a már megírt fejezetekből. Mégis mosolyogva ezt mondja: „Még egy kicsit élnem kell, hogy lássam, mi sül ki belőle!” Ez az asszony továbbra is ragaszkodik szövetségeihez az ösvényen.
Nefi ezt tanította:
„[M]iután rátértetek erre a szoros és keskeny ösvényre, azt kérdezném, most már mindent megtettetek? Íme, mondom nektek: Nem…
Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz.”7
Mindannyian rajta vagyunk ezen az ösvényen. Ma este arról énekeltünk, hogy az Úr fényében járunk az ösvényen. Egyénekként erősek vagyunk. Istennel együtt azonban megállíthatatlanok.
Az Úr ezt mondta Emma Smithnek: „Emeld… fel szíved, és örvendezz, és ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél!”8
Valóban örvendezünk, hogy a szövetségeink megtartása által érezhetjük Mennyei Atyánk, valamint Szabadítónk, Jézus Krisztus szeretetét. Tanúságomat teszem arról, hogy Ők élnek. Jézus Krisztus nevében, ámen.