Az evangélium örökkévaló látószöge
Rafael E. Pino elder
a Hetvenektől
Az örökkévalóságra is kiható döntésekhez elengedhetetlen az evangéliumi perspektíva.
Egy Mózesnek adott kinyilatkoztatásban Mennyei Atyánk kijelenti, mi a szándéka: „Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.” E kijelentés szerint az Atya arra vágyik, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget az öröm teljességének elnyerésére. Utolsó napi kinyilatkoztatások tanúsága szerint Mennyei Atyánk minden gyermeke számára alkotott egy boldogságtervet, egy nagyon különleges tervet azért, hogy visszatérhessünk Hozzá és Vele élhessünk.
E boldogságterv megértése örökkévaló látószöget biztosít számunkra, és segít nekünk igazán értékelni a parancsolatokat, a szertartásokat, a szövetségeket, valamint a próbatételeket és a megpróbáltatásokat.
Alma egy kulcsfontosságú tantételre hívja fel a figyelmet: „Isten tehát, miután megismertette velük a megváltás tervét, parancsolatokat adott nekik.”
Érdekes megfigyelni, mi hogyan követi egymást a tanítási folyamatban. Mennyei Atyánk először megtanította Ádámnak és Évának a megváltás tervét, majd parancsolatokat adott nekik.
Nagy igazság rejtőzik ebben. A terv megértése segíteni fog nekünk, hogy betartsuk a parancsolatokat, jobb döntéseket hozzunk, és helyes indíttatásból cselekedjünk.
Az egyházban végzett szolgálatom során sok országban voltam tanúja az egyháztagok odaadásának és hithűségének, akár politikai, társadalmi vagy gazdasági feszültségek idején is. Az egyik közös vonás, amelyet gyakran láttam ezekben a hithű egyháztagokban, az az örökkévalósággal kapcsolatos látásmódjuk. Az evangélium örökkévaló látószögéből megértjük, milyen helyet foglalunk el Isten tervében, elfogadjuk a nehézségeket és fejlődünk általuk, döntéseket hozunk, és az isteni lehetőségeinket helyezzük életünk középpontjába.
A látószög vagy perspektíva az, amikor a dolgokat egy bizonyos távolságból szemléljük, ami lehetővé teszi számunkra valódi értékük meglátását.
Olyan, mintha egy erdőben egy fa előtt állnánk. Ha nem lépünk egy kicsit hátrébb, akkor valóban elmondható, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Egyszer ellátogattam a Brazília és Peru határvidékén található amazonas dzsungelbe a kolumbiai Leticiában. Addig nem tudtam átlátni, milyen hatalmas, míg fölé repülve megfelelő látószögbe nem kerültem.
Amikor a gyerekeink még kicsik voltak, gyakran néztek egy gyerekcsatornát, melyen volt egy Mit látsz? című műsor. A képernyő teljesen ráközelített valamire, a gyerekeknek pedig ki kellett találniuk, vajon mi lehet az, miközben a kép fokozatosan tágult. Ha már az egész tárgyat látni lehetett, könnyű volt megmondani, hogy macskáról, növényről, esetleg egy gyümölcsről van-e szó, és így tovább.
Emlékszem, hogy egy alkalommal épp ezt a műsort nézték, és valamit nagyon közelről igen csúnyának láttak, azonban a kép távolodásával kiderült, hogy egy nagyon is ínycsiklandozó pizzáról van szó. Ekkor felkiáltottak: „Apa, pont ilyet vegyél nekünk!” Mikor már látták, miről is van szó, akkor ami eleinte visszataszítónak látszott, végül nagyon is vonzóvá vált.
Hadd mondjak egy másik példát. A gyerekeink szerették a kirakós játékot. Valószínűleg már mindannyian játszottunk ilyesmivel. Vannak olyanok, amelyek rengeteg apró darabból állnak. Emlékszem, az egyik gyerekünk (személyazonosságának védelme érdekében a nevét nem árulom el) az egyes darabokra összpontosított, és amikor valami nem illett oda, ahová szerinte kellett volna, akkor mérges lett, és azt gondolta, hogy nem jó semmire, ezért ki akarta dobni. Végül aztán rájött, hogyan kell kirakózni, amikor megértette, hogy minden kis darabnak megvan a maga helye, akkor is, ha az adott pillanatban még nem tudjuk, hova illik majd a képben.
Az Úr tervét is szemlélhetjük így. Nem kell aggódnunk annak egyes részei miatt külön-külön, inkább meg kell próbálnunk a kép egészét látni, és arra figyelni, mi lesz az eredmény a végén. Az Úr pontosan tudja, hogy az egyes részek hogyan illeszkednek a tervbe. A boldogság nagyszerű terve közegében minden parancsolat örökkévaló jelentőséggel bír.
Rendkívül fontos az, hogy ne a halandóság szemszögéből hozzunk meg örökkévaló értékkel bíró döntéseket. Az örökkévalóságra is kiható döntésekhez elengedhetetlen az evangéliumi perspektíva.
Neal A. Maxwell elder azt tanította: „Bár nagy és végső reménységben horgonyozunk, néhány taktikai jellegű reményünk esetében egészen más a helyzet. Reménykedhetünk fizetésemelésben, egy különleges randevúban, választási győzelemben vagy egy nagyobb házban – ezek vagy megvalósulnak, vagy nem. Az Atya tervébe vetett hit akkor is kitartást ad nekünk, amikor kútba esnek ezek a közeli reményeink. A remény segít nekünk jó ügyekben »buzgón« munkálkodni (lásd T&Sz 58:27) még akkor is, ha ezek vesztésre álló ügyeknek látszanak.”
Ha nincs örökkévaló látásmódunk vagy elveszítettük azt, akkor előfordulhat, hogy földi látószög határozza majd meg a személyes mércénket, és olyan döntéseket hozunk, melyek nincsenek összhangban Isten akaratával.
A Mormon könyve említést tesz Nefi, valamint Lámán és Lemuel hozzáállásáról. Számos megpróbáltatásban és nehézségben volt részük, azonban ezekhez egészen másképp álltak hozzá. Nefi azt mondta: „És oly nagyok voltak rajtunk az Úr áldásai, hogy míg nyers húson éltünk a vadonban, asszonyaink bőségesen szoptatták gyermekeiket, és erősek voltak, igen, méghozzá olyanok, mint a férfiak; és már az utazásaikat is kezdték zúgolódás nélkül viselni.”
Lámán és Lemuel viszont keservesen panaszkodtak. „És így Lámán és Lemuel, lévén a legidősebbek, zúgolódtak atyjuk ellen. És zúgolódtak, mert nem ismerték annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket.” Ha valaki nem ismeri vagy figyelmen kívül hagyja Isten cselekedeteit, akkor bizony el tudja veszíteni az örökkévaló látószöget, és a zúgolódás ennek csak az egyik tünete. Bár Nefivel együtt Lámán és Lemuel is sok csodának volt tanúja, így siránkoztak: „és ily sok éven át vándoroltunk a vadonban; és asszonyaink vesződtek, várandósan; és gyermekeket szültek a vadonban és minden dolgot elszenvedtek, a halált kivéve; és jobb is lett volna ha meghaltak volna, mielőtt kijöttek Jeruzsálemből, mint ezeket a megpróbáltatásokat elszenvedni.”
Ez két, egymástól nagyon különböző hozzáállás, bár a nehézségek és a megpróbáltatások, melyekkel szembenéztek, hasonlóak voltak. Nyilvánvaló, hogy a látószögük volt más.
Spencer W. Kimball elnök a következőket írta: „Ha a halandóságra mint a létezés egészére tekintenénk, akkor a fájdalom, a bánat, a kudarc és az élet rövidsége balsors lenne. Ha azonban az életre örökkévaló dologként tekintünk, ami messze a halandóság előtti múltba, majd az örökkévaló, halál utáni jövőbe nyúlik, akkor minden esemény a helyes megvilágításba kerülhet.”
David B. Haight elder elmesélt egy történetet Michelangelóról, amely jól szemlélteti, milyen fontos, hogy mindent a megfelelő látószögből lássunk: „A szobrász éppen egy márványtömböt faragott, egy fiú pedig mindennap eljött és félénken figyelte. Amikor a kőből teljes mértékben előtűnt Dávid alakja, és már az egész világ megcsodálhatta, a fiú azt kérdezte Michelangelótól: »Honnan tudta, hogy ott van benne?«”
A szobrász egész más látószögből szemlélte a márványtömböt, mint a munkáját figyelő fiú. A művész meglátta a kőben rejlő lehetőségeket, és ez tette lehetővé számára a műalkotás létrehozását.
Az Úr nagyon jól tudja, mit akar véghezvinni mindannyiunkkal. Tudja, milyen változtatásokat akar elérni az életünkben, és nekünk nem áll jogunkban tanácsot adni Neki. Az Ő gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál.
Bizonyságot teszek arról, hogy van egy szerető, igazságos és irgalmas Mennyei Atyánk, aki elkészítette az örök boldogságunk tervét. Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus az Ő Fia, a világ Szabadítója. Tudom, hogy Thomas S. Monson elnök Isten prófétája. Mindezeket Jézus Krisztus nevében mondom, ámen.