Jöjjön el a te országod
Neil L. Andersen elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Eljövetelének gondolata felkavarja a lelkemet. Lélegzetelállító lesz! Hatásköre, nagyszerűsége, mérete és pompája mindent felül fog múlni, amit emberi szem valaha is látott vagy megtapasztalt.
Miközben énekeltünk, mélyen megérintett a gondolat, hogy ebben a pillanatban hívő szentek százezrei, talán milliói – több mint 150 országban és csodás módon 75 különböző nyelven – emelték fel hangjukat Istenhez velünk együtt énekelve:
„Jöjj el, ó, nagy Király!” A hívők az egész világra kiterjedő, hatalmas családjához tartozunk – az Úr Jézus Krisztus tanítványai vagyunk.
Magunkra vettük a nevét, és az úrvacsora vételekor minden héten fogadalmat teszünk arra, hogy emlékezni fogunk Őrá és betartjuk a parancsolatait. Messze vagyunk a tökéletességtől, de a hitünk nem alkalomszerű. Hiszünk Jézus Krisztusban. Hódolunk Neki. Követjük Őt. Szívből szeretjük. Az Övé a világ legnagyszerűbb ügye.
Testvérek, az Úr második eljövetelét megelőző napokban élünk, mely időszakot mindig is várták a különböző korokban élő hívők. A háborúk és háborús hírek napjaiban, a természeti csapások napjaiban, olyan napokban élünk, amikor zavar és felfordulás feszíti a világot.
Ám a dicsőséges visszaállítás időszaka is ez, amikor az evangélium az egész világhoz eljut – egy olyan időszak, mellyel kapcsolatban az Úr megígérte, hogy „felnevel… egy tiszta népet”, akiket „igazlelkűséggel és Isten hatalmával” fog felfegyverezni.
Örvendezünk ezekben a napokban, és imádkozunk, hogy bátran tudjunk szembenézni a küzdelmeinkkel és a bizonytalanságainkkal. Egyesek nehézségei súlyosabbak, mint másokéi, de senki nincs védve tőlük. Neal A. Maxwell elder egyszer azt mondta nekem: „Ha épp minden jól alakul az életedben, csak várd ki a végét!”
Bár az Úr újra és újra biztosít minket arról, hogy „nem kell fél[nünk]”, a megpróbáltatásaink közepette nem mindig könnyű világosan látni azt, ami ezen a világon túl van.
Thomas S. Monson elnök fontos leckét tanított nekem az örökkévaló látásmódról.
Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor Svájcban együtt utaztam a vonaton Monson elnökkel, nehéz feladatairól kérdeztem. Válasza megerősítette a hitemet: „Az Első Elnökségben minden tőlünk telhetőt megteszünk e munka előmozdításáért – mondta. – Azonban ez az Úr munkája, és Ő irányítja azt. Ő áll a kormányrúdnál. Csodálattal ámulunk, amikor olyan ajtókat nyit meg, amelyeket mi nem tudunk megnyitni, és olyan csodákat tesz, amelyeket el sem tudunk képzelni.”
Testvérek, ha látjuk és hisszük az Úrnak a földi királysága megalapítása közben tett csodáit, az segíthet észrevennünk és hinnünk azt, hogy az Úr keze a mi életünkben is munkálkodik.
Az Úr azt mondta: „…el tudom végezni a saját munkámat”. Mindannyian igyekszünk megtenni a részünket, de Ő a fő építőmester. Atyjának irányítása alatt Ő teremtette ezt a világot. „Minden dolog általa lett megalkotva; és nélküle nem lett semmi megalkotva, amely alkotva lett.” Ha lelkileg éberek vagyunk, akkor világszerte és a saját személyes életünkben is észrevesszük az Ő kezét.
Hadd mondjak egy példát.
1831-ben, amikor még csak 600 tagja volt az egyháznak, az Úr kijelentette: „Isten királyságának kulcsai az emberre bízattak a földön, és innen gördül tovább az evangélium a földnek széleiig, akár a kéz nélkül hegyből kivágott kő gördül tovább, mígnem az egész földet betölti.”
Nefi próféta előre látta, hogy napjainkban a föld népességéhez képest kevés tagja lesz az egyháznak, azonban ott lesznek „az egész föld színén”.
Három ilyen csodálatos példát jelentenek az Úr kezének munkálkodására azok a templomok is, melyeket Monson elnök ma bejelentett. Csupán néhány évtizeddel ezelőtt ki gondolta volta, hogy templom épül majd Haitin, Thaiföldön és Elefántcsontparton?
Egy templom helyszínének meghatározása nem kézenfekvő földrajzi döntés. Az Úrtól jön, kinyilatkoztatás által az Ő prófétájának, kifejezve, hogy nagy munkát kell elvégezni, és elismerve azon szentek igazlelkűségét, akik aztán nemzedékeken át becsben tartják az Ő házát és gondoskodnak arról.
Feleségemmel, Kathyvel két éve ellátogattunk Haitire. A Port-au-Prince városára letekintő hegy egyik magaslatán csatlakoztunk a haiti szentekhez, akik megemlékezést tartottak arról, hogy csupán 30 évvel ezelőtt Thomas S. Monson elder – aki akkor még nem volt az egyház elnöke – felszentelte a hazájukat. Egyikünk sem fogja elfelejteni a 2010-es pusztító haiti földrengést. Hithű egyháztagokkal és szinte kizárólag haiti származású misszionáriusok bátor csapatával az egyház folyamatosan gyarapszik és erősödik ezen a szigeten. Felserkenti a hitemet, mikor elképzelem Isten igazlelkű szentjeit fehérbe öltözve, a szent papság hatalmát birtokolva arra, hogy igazgassák és elvégezzék a szent szertartásokat az Úr házában.
Ki tudta volna elképzelni, hogy az Úr háza fog állni Bangkok gyönyörű városában? A keresztények csupán 1 százalékát teszik ki ennek az elsősorban buddhista országnak. Ahogy Haitin, Bangkokban is azt látjuk, hogy az Úr összegyűjtötte a föld választottait. Néhány hónappal ezelőtti látogatásunk során találkoztunk Szatit és Csutamasz Kaivaivatanával és odaadó gyermekeikkel. Szatit 17 éves fiatalemberként találkozott az egyházzal, és a szülőföldjén szolgált missziót. Később a felsőfokú hitoktatáson találkozott Csutamasszal és a Fülöp-szigeteki Manila templomban pecsételték őket egymáshoz. 1993-ban a Kaivaivatanáékat elütötte egy teherautó, amelynek a sofőrje elaludt. Szatit melltől lefelé lebénult. Soha nem ingott meg a hitük. Szatit köztiszteletnek örvendő tanár a Bangkoki Nemzetközi Iskolában, és a Thaiföld Bangkok Északi Cövek cövekelnökeként szolgál. Tanúi vagyunk Isten csodáinak az Ő csodás munkájában és a mi személyes életünkben.
Elefántcsontparton az egyház csodáiról nem mesélhetünk anélkül, hogy említést ne tennénk két házaspárról: Philippe és Annelies Assardról, valamint Lucien és Agathe Affoue-ről. Fiatal házasokként csatlakoztak az egyházhoz, az egyik pár Németországban, a másik Franciaországban. Az 1980-as években Philippe és Lucien is érezte, amint visszahúzza afrikai szülőhazájába a cél, hogy építsék Isten királyságát. Rendkívüli hitet követelt a német születésű Assard nőtestvértől, hogy elszakadjon a családjától, Assard testvértől pedig az, hogy maga mögött hagyja gépészmérnökként betöltött magas beosztását. A két házaspár először Elefántcsontparton találkozott egymással, ahol elindítottak egy Vasárnapi Iskolát. Ennek már 30 éve. Mostanra nyolc cövek és 27 ezer egyháztag található ebben a csodaszép afrikai országban. Affouék folytatják a nemes szolgálatot, miként Assardék is, akik nemrég fejezték be missziójukat a Ghánai Accra templomban.
Látjátok, hogyan mozdítja előre munkáját Isten keze? Látjátok Isten kezét a misszionáriusok életében Haitin, vagy Kaivaivatanáék életében Thaiföldön? Látjátok Isten kezét Assardék és Affouék életében? Meglátjátok Isten kezét a saját életetekben is?
„És semmiben nem sérti meg az ember Istent, …csak …[ha] nem ismeri… el minden dologban a kezét”.
Isten csodáira nem csupán Haitin, Thaiföldön vagy Elefántcsontparton kerül sor. Nézzetek körül. „Isten minden népre gondol, …igen, megszámlálja az ő népét, és irgalmas bensője az egész földre kiterjed.”
Előfordul, hogy mások életében észrevesszük Isten kezét, de felmerül bennünk a kérdés: Vajon a saját életemben hogyan láthatnám világosabban az Ő kezét?
A Szabadító azt mondta:
„Nemde… egy [verebecske] sem esik… a földre a ti Atyátok [tudta] nélkül! […]
Ne féljetek…; [mert] ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
Ne feledjétek a szolgát, aki így kiáltott Elizeus prófétához, mikor körülvette őket az ellenség: „mit cselekedjünk?”
Elizeus így felelt:
„Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
[Ezután] imádkozott Elizeus…: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és [látá, hogy] a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel”.
Ha betartjátok a parancsolatokat és hittel imádkoztok, hogy észrevegyétek az Úr kezét az életetekben, akkor megígérem nektek, hogy Ő tágabbra nyitja majd a lelki szemeiteket, és világosabban fogjátok látni, hogy nem vagytok egyedül.
A szentírások azt tanítják, hogy álljunk meg állhatatosan „az eljövendőkbe vetett hitben”. Mi az, ami eljövendő? A Szabadító így imádkozott:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”
Nemrég énekeltük együtt, hogy: Jöjj el, ó, nagy Király!
Növekszik a hitünk, amikor várakozással tekintünk a Szabadító földre való visszatérésének dicsőséges napjára. Eljövetelének gondolata felkavarja a lelkemet. Lélegzetelállító lesz! Hatásköre, nagyszerűsége, mérete és pompája mindent felül fog múlni, amit emberi szem valaha is látott vagy megtapasztalt.
Azon a napon nem bepólyálva, jászolban fekve érkezik, hanem „az ég felhőiben, hatalommal és nagy dicsőséggel felruházva; mind a szent angyalokkal”. Hallani fogjuk az „arkangyal szózatá[t]” és az „isteni harsoná[t]”. A nap és a hold megváltozik, „és a csillagok lehullanak helyükről”. Ti és én, illetve a minket követők, „a szentek[, akik] előjönnek a föld négy szegletéből”, „felragadtatnak, hogy találkozzanak vele” Akik igazlelkűségben haltak meg, azok is „felragadtatnak, hogy találkozzanak vele az ég… közepén”.
Ezután pedig egy látszólag lehetetlen élmény következik: „…minden test – mondja az Úr – együtt lát majd engem”. Ez hogyan fog megtörténni? Nem tudjuk. De bizonyságomat teszem róla, hogy bekövetkezik – pontosan a jövendölés szerint. Áhítattal hajtunk majd térdet, „és az Úr hallatja hangját, és a földnek szélei mind meghallják azt”. „És olyan hang lesz ez, mint a sok vizeknek hangja, és a nagy mennydörgés hangja”. „És [akkor] az Úr, méghozzá a Szabadító, odaáll népe közé”.
Ekkor sor kerül a menny angyalainak és a földön lévő szenteknek feledhetetlen találkozására. Ám ami még ennél is fontosabb, Ésaiás szavaival: „a föld minden határai [látni fogják] Istenünk szabadítását”, és Ő „uralkodni fog minden test felett”.
Ezen a napon elnémulnak a szkeptikusok, „mert minden fül meghallja, és minden térd meghajlik, és minden száj vallomást tesz” arról, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, a világ Szabadítója és Megváltója.
Ma húsvét napja van. Örvendezünk a keresztényekkel szerte a világon az Ő dicső feltámadásában és a mi saját megígért feltámadásunkban. Készüljünk hát fel az Úr eljövetelére, újra és újra átismételve ezeket a dicső eseményeket magunkban és a szeretteinkkel együtt, és legyen az Ő imája a mi imánk: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Tanúságomat teszem arról, hogy Ő él. „Jöjj el, ó, nagy Király!” Jézus Krisztus nevében, ámen.